Ifj. Lomnici Zoltán: A magyarok nem akarnak Majdant

Borítékolható volt ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász szerint a kvótaper kimenetele, de határozottan kijelentette, a szétosztási mechanizmus révén egyetlen ember sem fog belépni Magyarország területére.

Az alkotmányjogász a

vendége volt, és portálunknak adott interjújában kifejtette, a kvótarendelet végrehajtását az Alkotmánybíróság megakadályozhatja, a nemzeti identitás és a nemzeti önazonosság felülírhat ugyanis bizonyos uniós normákat.

, valamint az előttünk álló választási kampányról beszélgettünk

ifj. Lomnici Zoltánnal

.

- Az Európai Bíróság elutasította a magyar és a szlovák keresetet, leegyszerűsítve elbuktuk a kvótapert. Mennyire volt várható, hogy ilyen döntés születik, illetve adódik a kérdés, hogy most mi fog történni?

- Nagyjából borítékolható volt a döntés, tehát az a meglepődés, amit egy-két fórumon olvashattunk, nem lehet teljesen őszinte. A döntés kapcsán fontosabb ha azt vizsgáljuk, hogy kik álltak egymással szemben: a Dávid és Góliát esete állt fönn, Magyarország és Szlovákia lengyel támogatással szemben a Miniszterek Tanácsával, beavatkozóként a bizottsággal, Franciaországgal, Németországgal, Olaszországgal és Görögországgal. Egy olyan konglomerátum állt a magyar és a szlovák keresettel szemben, amit ha csak elvi szinten nézünk, akkor világosan látszott, hogy nincs sok esélyünk. Új időszámítás kezdődött az Európai Unióban: akadtak, akik lapítottak, voltak, akik diplomatikusan a háttérbe léptek és csendben nem hajtották végre a kvótahatározatot, és voltak, akik kiálltak az elveik mellett, és nyíltan vállalták azokat. Azok jártak jól, akik lapítottak, őket nem érte hátrány, míg azok, akik kiálltak az igazukért, kötelezettségszegési eljárást kaptak a nyakukba. Ez egy egészen új szemlélet, hogy aki vállalja az elveit, és jelen esetben mások helyett elviszi a balhét, őt szankcionálják. Hazánk ráadásul egy olyan határozatot támadott meg Luxemburgban, amelynek – a szétosztandó tömeg számát nézve – az egynegyedét sem sikerült végrehajtani. A 2015-ös és a mostani bírósági határozat is rögzíti, hogy szeptember 26-áig érvényes ez a döntés, ennek ellenére a kötelezettségszegési eljárás folyamatban van, ami vélhetően átlép bírósági szakba, ott is két kör van, majd a végén pénzbírsággal végződhet. Azt is fontos tudni, az Európai Bíróság szeptember 6-i döntése ellen nem lehet fellebbezni, nincs hely jogorvoslatnak.

Trócsányi László

igazságügyi miniszter azt mondta, hogy új érveket fognak előhozni a következő bírósági eljárásban, de az az ügy pikantériája, hogy voltunk keresetindítók, ha úgy tetszik, felperesek, és leszünk mi még alperesek is úgy tűnik. A mostani döntés és annak meghozatalának sajátosságai mindenesetre jól jelzik, hogy átpolitizálódnak az európai intézmények, és a szakma háttérbe szorul.

- Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter és Kósa Lajos, a Fidesz frakcióvezetője egyaránt úgy kommentálta a döntést, hogy most egy újabb jogi csata kezdődik. Ez azt jelenti, hogy biztosan lesz újabb bírósági eljárás?

- A Századvég Gazdaságkutató Zrt. legfrissebb felméréséből az derül ki, hogy az ügyet ismerő megkérdezettek 72%-a azt akarja, hogy ne hagyja annyiban a kormányzat, hanem vigye tovább a kérdést. Bár a kvótáról tartott népszavazás közjogilag nem volt érvényes, de mégiscsak 3,3 millió ember amellett tette le a voksát, hogy ne telepítsenek be Magyarországra harmadik világbeli embereket. Ezeknek a választópolgároknak a véleményét nem hiszem, hogy megváltoztatták volna az elmúlt időszakok terrortámadásai, tehát mindenképpen köti a népszavazás politikai értelemben a kormányzatot. Csak egy irány van: továbbra is minden jogi lehetőséget megragadva ellenállni a kvótadöntésnek!

- Az, hogy elutasították a magyar és a szlovák keresetet, ez maga után vonja, hogy elkezdik a menekültek szétosztását hazánkba is?

- A szétosztási mechanizmus kapcsán sokan csak szándéknyilatkozatot tettek, hogy majd be fognak fogadni migránsokat, mégsem tették. Határozottan állítom, hogy az az 1294 ember nem fog Magyarország területére belépni. Hadd magyarázzam meg: ha egy uniós döntés szembemegy a nemzeti önazonossággal vagy identitással, vagyis az úgynevezett ultra vires felelősséget állapítják meg, azaz egy uniós szerv túlterjeszkedik a hatáskörén, akkor az adott állam nem köteles végrehajtani azt az uniós normát, ha ezt a tagállami Alkotmánybíróság kimondja. Franciaországban és Németországban már születtek ilyen alkotmánybírósági döntések, és lényegében nálunk is, az Alkotmánybíróság ugyanis kimondta tavaly év végén. A kvótahatározat úgy fogalmaz, hogy „valószínűleg nemzetközi védelemre jogosult személyek” – ezek szerint nem mindegyikük kapta meg a menekültstátuszt. Tehát hogyha bevándorlók, akkor tagállami hatáskörbe tartozik, hogy be lehet-e őket telepíteni. Ha pedig menekültek, akkor az 1951-es Genfi Egyezmény szerint a menekültek mozgásszabadságát nem lehet korlátozni egy kontinensen belül. Ez csak néhány szempont a magyar kormányzat tíz vaskos érve mellett, ami miatt végrehajthatatlan maga a döntés. Ehhez képest az Európai Bíróság határozatában az szerepel, hogy ez egy tökéletes határozat volt, és a renitens tagállamok miatt nem lehetett végrehajtani a szétosztási mechanizmust, ami egy vicc, hiszen a Lajtától nyugatra fekvő lapító tagállamok sem teljesítették a töredékét sem a vállalásaiknak. Az egyedüli kivétel Málta, és ha ezt is figyelembe vesszük, elég komolytalan ez az egész hercehurca, amit ha felnagyítanak, akkor belpolitikai célokra tudják felhasználni.

- Ha már belpolitika, a Jobbik bejelentette, hogy a kvótaperben hozott döntésére válaszul ismét benyújtja a parlament elé alaptörvény-módosító javaslatát, amely a „szegény és gazdag migránsok” magyarországi letelepedését is megtiltaná.

- A Jobbik színeváltozása szerintem követhetetlen folyamat, nem tudnám őket besorolni, mert leragadtam a cigánybűnözés, a zsidó közösségek megbélyegzése és az uniós zászló égetése táján, azóta pedig voltak cuki kiskutyák és egyéb bulvárhírek, illetve most a béruniónak nevezett blöff. Ha az uniós tagállamokat végignézzük, akkor még az egységes fizetőeszközben sem sikerült megállapodni, a multinacionális cégek túlnyomó része pedig más bért ad a különböző tagállamokban, de még Németországon belül is. A bért felülről rögzíteni nonszensz, bár kétségtelenül jól hangzik. Egy eléggé skizoid létállapot jellemzi most a pártot, a szavazóik nyilván abban bíznak, hogy vagy visszatérnek az alapokhoz, lévén radikális pártként indultak, vagy egy név- vagy logóváltással elindulnak egy olyan irányba, amelyben nyíltban felvállalják, hogy unióbarát és kifejezetten Brüsszel segítségét kérő és elfogadó pártról van szó a Jobbik esetében. A Jobbik legutóbbi két témája inkább politikai fogás, mint reális eséllyel kecsegtető, megfontolt javaslat. A bérunión kívül a választójognak a képzettségi cenzushoz kötését szorgalmazták, ami alkotmányellenes. Súlyosan diszkriminatív és meg merem kockáztatni, sérti az emberi méltóságot is azért kizárni az egyik legfontosabb állampolgári jogosultságból, azaz a szavazati jogból bárkit is, mert – akár önhibáján kívül is – nem tudta elvégezni az iskolát, amit elkezdett. Ebből a két példából látszik, hogy az elmúlt időszakban kapkodás jellemezte a Jobbikot, hiszen a 2017-es évnek úgy indultak neki, hogy ők lesznek a kormányváltó erő, de most inkább úgy tűnik, hogy elég stabilan bebetonozódott a fej-fej melletti versenyük az MSZP-vel. Az igazság pillanata jövő év tavaszán jön el a Jobbiknál is, s akkor – ha nem valósul meg az elképzelésük, hogy leváltsák a kormányt – majd újragombolják a kabátot, és az irányvonalat újratervezik.

- Az ellenzéki pártoknál maradva, hogyan látja, az MSZP-nek milyen most a helyzete, hiszen a felmérések szerint Botka László szegedi polgármesternek nem sikerült növelnie a szocialisták támogatottságát?

- Nehéz megítélni, hogy mennyit ártott a szegedi polgármesternek a körülötte lévő hírverés, ami a vagyoni helyzetét érintette, különösképp, hogy ő állt a „Fizessenek a gazdagok!” mozgalom élére. Meggyőződésem szerint a politikában mindenkinek meg kell adni az esélyt, ugyanakkor a mintákat figyelni kell. Nyugat-Európában is kiderült számos politikustól a múltban, hogy aki helyhatósági szinten komoly sikereket tudott elérni, az nem biztos, hogy az országos politikában is meg tudta lépni ugyanazt, azaz nem biztos, hogy behelyettesíthető ugyanaz a sikeresség. Talán az egyik legnagyobb hiba az volt az MSZP részéről, hogy nem tekintették valódi tényezőnek

Gyurcsány Ferencet

, a Demokratikus Koalíció elnökét a baloldalon, és azt gondolták, hogy a DK-ról leválasztható a volt miniszterelnök személye. Most úgy tűnik, hogy ez egy alapvető hiba volt, és az elmúlt néhány hét eseményei azt mutatják, hogy nemhogy gyengíteni sikerült volna Gyurcsányt, hanem még fel is erősítették. Mindezt a kiszólásai ellenére, például, hogy svájci bankszámlákat meg fog szerezni, vagy, hogy többet adózik egy év alatt, mint amennyit

Botka László

keres egész életében.

A politikailag káros melldöngetés tehát mind a két oldalon megvolt, de végső soron azt érték el, hogy összezavarták a baloldali szavazókat, akik egyébként megérdemelnének egy tisztességes pártot. Igenis minden országban ki kell szolgálni a baloldali szavazókat is! Azt azonban nem lehet elfogadni, hogy mivel nem tudtak választást nyerni, van mögöttük több mint hét szűk esztendő, és még mindig egymással civakodnak. Hogyan lehet egy olyan politikai közösséget komolyan venni, akik minimum hét éve óta csak azzal vannak elfoglalva, hogy egymást nyírják? Miként tudnak ők majd az ország valós problémáira koncentrálni, amikor még mindig az a fő kérdés a térfelükön, hogy Gyurcsány mennyire káros, majd azt mondják, hogy nem fogják a múlt embereit futtatni, ehhez képest

Hiller Istvánt

már elővették a kalapból. Ezeket a csúsztatásokat és logikai bukfenceket nem tudom, hogy mennyire tolerálja az átlag baloldali szavazó, vagy érvényesül-e az az effektus, amit Ózdon láttunk, hogy végül átpártoltak a Jobbikhoz a baloldali választópolgárok helyi szinten. Van még egy forgatókönyv, hogy összeáll az egész konglomerátum, de azt politikai elemzők már rég kimutatták, hogy ilyen esetben a kettő meg kettő nem eredményez négyet, tehát az MSZP és a Jobbik esetleges összeborulása nem hozna eredményt.

- Hallhattuk már több fideszes politikustól, hogy forró ősz elé nézünk. Mire számít, milyen lesz a hangneme a kampánynak?

- Két dolog foglalkoztat, egyrészt, hogy milyen eszközöket fog a magyar ellenzék felhasználni, egyáltalán válogatnak-e majd, illetve hogy mennyire fog érvényesülni az a recept, amit a világ számos pontján láthattunk, hogy külföldi, netán belföldi erők zavarkeltéssel próbálnak politikai sikert elérni. A Fehér Ház petíciós oldalán több mint 130 ezer aláírás gyűlt össze azért, hogy nyilvánítsák

Soros Györgyöt

terroristának. Azzal érveltek az aláírók, hogy

Saul Alinsky

közírónak a radikálisoknak szóló szabályrendszerét akarják végrehajtani Soros és követői. Ez nem szól másról, mint ha egy politikai elképzelés nem képes magának képviseletet szerezni a törvényhozásban, nem tud tiszta és legitim módon beavatkozni a politikába, akkor más, radikális eszközökkel próbál magának hatalmat szerezni. A magyar viszonyok között is az a kérdés, hogy a balliberális oldal eljut-e addig a felismerésig, hogy az ellenzék erőtlen, és elsajátítják a radikálisok eszköztárát, nevezetesen, hogy miként kell mozgósítani, tüntetéseket és zavargásokat kelteni a hatalom megdöntéséhez. A végcél ugyanis hatalomhoz juttatni olyan erőket, akik önmagukban nem olyan erősek, hogy bejussanak a Parlamentbe. Figyelembe kell venni ugyanakkor, hogy minden ország más, a magyarok nem akarnak Majdant, Ukrajnát vagy Egyiptomot. Alkotmányjogászként annak a pártján vagyok, hogy legitim választások legyenek Magyarországon. Ne az legyen a gond, hogy ki tud nagyobb külföldi tőkét szerezni, és annak felhasználásával minél nagyobb zavart kelteni akár az utcákon, hanem nyerjen úgy a rátermettebb, hogy a legitim választási rendszer csatornáin keresztül méretteti meg magát a választásokon.