Dr. Rock: régebben hegyet másztunk, most óceánban úszunk a zenében

Manapság talán el sem bírjuk képzelni, hogy ne azt a zenét hallgassuk, amit épp szeretünk, és időbe teljen, mire eljut hozzánk egy-egy új dal. A témában Pleskonics Andrással, alias „Plesivel” beszélgettünk. Dr. Rock azokat az időket is felidézte, amikor a zenei műveltség még a csajozásban is segített.

A szeptemberi tanévkezdéssel a zeneiskolákban is beindult az élet. A SZEGEDma.hu elsősorban arra volt kíváncsi, hogy jelenleg mennyire népszerű a zeneművészet, a hangszerek és a dallamok világa a fiataloknak. A témában a Szegeden szinte mindenki által ismert pedagógust, a rocktörténeti kurzus oktatóját, rádiós műsorvezetőt, „Plesit”, alias Dr. Rockot kérdeztük.

- Mennyire érdekli a mai fiatalokat az elmúlt évekhez, évtizedekhez képest a minőségi zene?

- Ha visszatekintek az 1960-as évekre, amikor még egy Békés megyei kistelepülésen éltem, akkor elmondhatom, hogy ezen a téren is teljesen más világot éltünk. Nem jutottunk hozzá a legújabb, legizgalmasabb zenékhez, de igényünk volt rá, hogy megismerjük azokat. Csak azokat hallottuk, amiket a rádió játszott. Nekem azonban fontossá vált, hogy naprakész, művelt legyek, s hogy ez megvalósuljon, lépéseket kellett tennem érte. Mindez sok kereséssel és kutatással járt. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor a hegymászó meg akarja hódítani a csúcsot. Persze, nyilván nem járt akkora fizikai megterheléssel. A zenei műveltség egyébként a csajozásnál sem volt utolsó szempont. Nagyon imponáló volt, amikor az ember kívülről fújta például a legújabb Rolling Stones albumot, vagy a Metro helyszíni felvételeit. Ha egy lányt elvittünk egy olyan koncertre, amiről senki más nem tudott, akkor a siker szinte garantált volt. Ahogy teltek az évtizedek, ez persze megváltozott. Ma már irtózatos mennyiségű dallal találkozunk, a zenék óceánjában úszunk. Sok az említésre sem méltó tömeggyártmány, és nehéz megtalálni a lelkünk számára felemelő minőségi zenét. Ennek ellenére úgy látom, a mai fiatalok nagyon fogékonyak, és tudnak jól választani.

- Melyik műfajra van most leginkább igény?

- Nehéz erre válaszolni, mert mindenkiben kialakult egy nézőpont. Hogy egy példát említsek: a 3+2 együttessel a világból ki lehetett volna kergetni, viszont ma már a tagok személyes jó ismerőseim. Egyszer találkoztam velük egy fesztiválon, és egy olyan mulatós showt nyújtottak a közönségnek, ami egyszerűen fantasztikus volt; rendkívül tiszta hangszereléssel és felhangokkal játszottak. Ezzel arra szeretnék rámutatni, hogy egy adott dalt silányul és kiváló minőségben is elő lehet adni. Tehát nincs rosszabb helyzetben az igényes zene, mint korábban. Egy fiatal ízlésvilágának kialakulásában természetesen nagy szerepet játszik az információáramlás, valamint a szülők által mutatott példa. Álmomban sem gondoltam volna, hogy a nagyobbik lányom lakodalmában a The Blues Brothers szól majd. Mindenki remekül szórakozott, még az is, aki nem is ismerte a rhythm and blues együttest. Engem a hideg rázott. Fontos azonban, hogy nem szabad ráerőltetni egy stílust a gyermekekre.

- Vannak olyan zenék, amelyek rövid időn belül meghódítják a világot. Ilyen például Luis Fonsi – Despacito című száma, ami az egyik videómegosztó csatornán néhány hónapon belül már több mint 3,5 milliárd megtekintésnél jár. Mi kell ahhoz, hogy egy dal ennyire sikeres legyen?

- Korlátlan számban születnek ilyen dalok, mint az említett Despacito, amit a jó kampány és a marketing viszi a hátán. A popzene azonban a nevéből adódóan populáris, azaz a tömeg számára készült. Ezek sosem lesznek olyanok, mint a Millói Vénusz, azaz hosszú távon nem fogunk emlékezni rájuk. A zenére természetesen hatással van a divat, de alapjáraton nem az határozza meg. Egy igazi dalszöveg mindig ugyanazt jelenti, mint a kezdetekkor, nincs különbség az idő múlásával.

- Térjünk át a hangszerekre. Manapság mit választ leginkább a jövő generációja?

- A gitár karrierje továbbra is fut, ezen felül a billentyűs hangszerek is keresettek. A hegedű és a vonósok értelemszerűen a népzenében és a komolyzenében vannak jelen. Már inkább az a kérdés, hogy a hagyományos, vagy az elektronikus hangszert választjuk. A régi nagy zeneszerzők, ha lenéznének az égből, mosolyoghatnának: egyre több könnyűzenei középiskola és szakiskola nyitotta meg kapuit az országban. Szegeden az ötödik éve működik ilyen intézmény.

- A Szegedi Tudományegyetemen már több mint tíz éve indult el az országosan is egyedülálló, Rocktörténet néven futó kurzus. Hány diák vesz részt az előadásokon?

- A csúcs talán az volt, amikor a jelentkezés kezdetétől számított fél percen belül betelt a meghirdetett 300 férőhely. Soha nem gondoltam volna, hogy ekkora érdeklődést váltunk ki a tanulókból. Jelenleg 200 diáknál tartunk, és 30 fő számára még lehetőséget biztosítunk. Ha ez sem lesz elég, talán emelhetünk a létszámon. Az előadásokon minden zenei kultúráival megismerkedünk, tulajdonképpen egy virtuális expedíciót teszünk. Az ősi zenéktől indulunk, és a mai popzenénél kötünk ki. Megvizsgáljuk, hogy melyik ország mivel járult hozzá a világ zenekultúrájához. Jelenleg Afrikában „kalandozunk”.