A migrén hatásait vizsgálták Szegeden – Már a tanulás is nehezebben megy a betegeknek

A migrénnel küzdők nehezebben tanulnak, a felidézés, továbbá a megtanultak alkalmazása során is gyengébben teljesítenek az egészségesekhez képest – erre jutott a Nagy Attila egyetemi docens vezette csapat a Nemzeti Agykutatási Program pályázata révén. Az okok között lehet, hogy a betegség hatására visszafordíthatatlan folyamatok indulhatnak el az agyban, s bizonyos idegpályák tönkremehetnek.

Több mint 300 egészséges és mintegy 40 migrénnel küzdő embert vont be kísérleteikbe a

Nagy Attila

egyetemi docens, a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Élettani Intézetében működő Szenzomotoros Kutatólaboratórium vezetője és csapata, akik a tanulás korlátait és a migrénes fejfájás okozta károk közötti összefüggéseket kutatták.

- Hogyan merült fel, hogy a migrénnek köze lehet ahhoz, hogy mennyire hatékonyan tanulunk, és ezt az összefüggést hogyan lehet mérni?

- Laboratóriumunk kutatási központjában nem az agykéreg, hanem a mélyagyi struktúra áll, a törzsdúcokra fókuszálunk, a fehérállományban levő idegsejt csoportokat vizsgáljuk. Alapvetően az élettani tulajdonságait vizsgáljuk a törzsdúcrendszernek, elektromos tulajdonságait, illetve az érző- és a mozgatóinformációkban betöltött szerepét. De ezen képletek kapcsolatba hozhatóak kognitív funkciókkal is. Ismert, hogy az ehhez a mélyagyi struktúrákhoz futó idegpályák is károsodnak bizonyos idegrendszert érintő betegségeknél, s így kapcsolódik a laborunk őstémája a kognitív funkciók vizsgálatával. Az ismert, hogy migrénes betegeknél az idegpályák, a fehérállomány kötegek összemennek. Ha ez a pálya sorvadást mutat, akkor logikusan feltételezhető az, hogy ez okoz valamilyen funkcionális elváltozást is, így vezetett el a tanulási képességi vizsgálatokhoz a kutatásunk.

- Mit taníttattak meg az alanyokkal, miből állt a kutatás?

- A tanulásnak egy egyszerű formáját, a visszajelzésen alapuló pártanulást választottuk, amely során két egymástól független ingert kellett összekapcsolnia és megtanulnia az embereknek, és az összekapcsolás helyességéről visszajelzést is kaptak. A tesztfázisban a megtanult párokra kérdezett rá a program, ám ekkor már nem volt visszajelzés arra nézve, hogy jól válaszolt-e az alany. Olyan párosítást is kérdezett a gép, amit korábban nem mutatott meg, ám ha a szabályt megtanulta az illető, akkor ki tudja következtetni, vagyis itt arra voltunk kíváncsiak, hogy tudja-e a szabályt alkalmazni az illető.

Az tudott, hogy a kisiskolás korig fejlődik a pártanulás, ellenben a felidézés, vagyis a visszakérdezés, illetve a generalizáció, amikor az ismeretlen párokat kell kitalálni, abszolút egyénfüggőek, a 4 éves ugyanolyan szinten csinálja, mint a 70 éves. Nagyszámú kontrollvizsgálatot végeztünk egészséges embereken, több mint 300 fő felvételeivel rendelkezünk, emellett körülbelül 40 klasszikus migrénes személyt vontunk be a kísérletekbe. A migrénes populációhoz illesztettük hozzá nemben, korban, iskolai végzettségben, IQ-szintben az egészséges populáció eredményeit, s azt néztük, romlik-e a tanulás, a felidézés és a generalizáció.

- Ezt miként lehet összehasonlítani és milyen eredményre jutottak?

- Matematikai-statisztikai elemzést használtunk. A hippokampusz érintettsége miatt azt feltételeztük, hogy a felidézés és a generelizáció biztosan jelentősen romlani fog, viszont a törzsdúcrendszer érintettsége kérdéses volt, hogy látható-e funkcionális elváltozás annak működésében a kognitív folyamatos során. A teszt folyamán alkalmazott pártanulás elsődlegesen a törzsdúcrendszerhez köthető, míg a felidézés és a következtetés elsődlegesen a hippokampuszhoz. Érdekes volt számunkra, hogy már a tanulás is jóval rosszabbul ment a migréneseknek, a viszonylag egyszerű összefüggéseket is rosszabbul ismerik fel egészséges társaikhoz képest, különösen azok, akik régóta küszködnek migrénes problémával.

- Mi mindenre lehet felhasználni a kutatási eredményüket?

- Mi alapkutatással foglalkozunk, attól függetlenül, hogy klinikai mintát is alkalmazunk. Meg szeretnénk érteni, hogy ez az egész betegség miként is alakul ki, így ezek a kutatások ehhez és a betegség lefolyásának megértéséhez járulnak hozzá. A migrén nagyon komplex, és ha tudnánk, hogy mitől alakul ki, és milyen agyterületeket érint, onnantól kezdve a kezelést is hatékonyabbá lehetne tenni. Több benyújtott pályázatunk is van, a tanulási folyamatok és a migrén kapcsolatát például gyerekeknél is vizsgálnánk, amiből az derülhet ki, hogy a migrén egy állapot, vagy az agyban folyamatosan, kóros elváltozásokat okozó betegség. Eredményeink azoknak a munkáját segíti, akik magával az aggyal foglalkoznak, illetve azokét, akik a kognitív folyamatokkal, a tanulással, de hosszú távon, ha megértjük, milyen változások is történnek a migrén során, akkor a neurológia is használható információkat kaphat.

- Ez a kísérlet is pályázatból valósult meg, hogyan tovább?

- Eddig szerencsés helyzetben voltunk, amióta ezt a kutatócsoportot irányíthatom, folyamatosan volt pályázati pénzünk, most is van futó projektünk a Nemzeti Agykutatási Program támogatásával. Be van adva másik pályázatunk is, ami két részre bontható: az egyik klasszikus élettan állatkísérletekkel, a másik pedig olyan kutatási program, ami csak humán kutatásokat tartalmaz, s nyitja az ollót a migrénen kívül egyéb más neurológiai, pszichiátriai megbetegedések irányába. Ez utóbbinál már olyan tanulással összefüggő vizsgálatokat is végeznénk, amelyek a hangingerek által irányítottak, továbbá az úgynevezett multiszenzoros tanulást, vagyis fény és hang párosát próbáljuk taníttatni az emberekkel. A migrénhez kapcsolódóan gyermeket is vizsgálnánk, amelyhez etikai engedéllyel már rendelkezünk. Az érdekli a kutatócsapatunkat, hogy a migrén egy állapot vagy egy folyamatosan romló dolgot eredményez. Ha látnánk ugyanazon elváltozásokat a 6-8 éves gyerekeknél, mint a most vizsgált felnőtt migrénes csoportnál, akkor megállapítást nyerhetne, hogy magával a migrénnel összefüggő dologról van szó. Ha azonban a gyerekeknél még nem figyelhető meg a rosszabb tanulási, felidézési és generelizáció, akkor az nyerhetne bizonyítást, hogy a kor előrehaladtával, a rohamok számával, gyakoriságával és súlyosságával akár idegleépüléssel járó betegségről beszélhetünk.

- A törzsdúcrendszert vizsgálják, erre az agyi területre a migrén és a tanulási képességek összefüggésein kívül más betegségeknél is érdemes lenne fókuszálni?

- Pszichiátriai vonalon evésszavarosok bevonását tervezzük,bulímia és anorexia esetében ismert, hogy az említett agyi területen zavarok vannak, de kényszerbetegek is érintettek, akárcsak a borderline személyiségzavarban szenvedők, illetve a Tourette-szindrómás esetek, amelynek kialakulása szintén agy magok elváltozásával összefüggésbe hozható kórkép.

- A kutatási témáknál van mód arra, hogy a csoport a saját érdeklődési területén maradjon, vagy valamiképp alkalmazkodni kell úgymond a trendekhez?

- Az egyéni kutatások ideje már rég lejárt, mindenütt csapatmunkáról van szó. Van, aki a szoftvert, más a hardvert programozza, megint csak más készíti felvételeket, majd elemzik az adatokat. Nem állítom, hogy nem nézzük meg, mik a trendek, de szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen hippokampusz agyonkutatott, a törzsdúcrendszer azonban szabadabb pálya, bőségesen van benne fantázia. Az egyes idegsejtek működésének vizsgálata számomra nagyon érdekes, amikor egy elektródát oda tudok az idegsejt mellé tenni, s mérni tudom, ezek azonban nehezebben eladható kutatások, a humán vizsgálatok mindig sokkal nagyobb nyilvánosságot kapnak, még ha kisebb az eredmény, akkor is nagyobb a visszhangja, mint egy állatkísérletnél. A mai tudománynál megfigyelhető, hogy összemosódnak a tudományágak, határterületi ágak alakulnak ki, gondoljunk csak a biomatematikára, bioinformatikára, mi is ezekbe az irányokba próbálunk mozdulni. Az agyi jelek elemzésében látok fantáziát, mert ez humánerőforrás-igényes, ellenben a pénzügyi igénye eléggé alacsony. Remélem, hogy Magyarországon egy egyre jobban előtérbe kerül, hogy a multidiszciplinaritás felé halad a világ, s ehhez fognak igazodni a kutatási projektek is.