Hanczár János: A diktatúrák megbuknak, a szerelem él

Egy lezárt napló világa, mely valamennyiünk magyarságáról szól. Gulág, málenkij robot, letűnt korok eltűnt birodalmai és az örök szerelem. Hanczár János új regénye a Blogstar.hu kiadója, a Cvikker Média Kft. gondozásában jelent meg. Május 25-én mutatják be Szegeden. A szerzővel és a kiadóval beszélgettünk.

- Murphy törvényei, politikai szatírák, a pozsonyi csatáról szóló Óperencia című regény – a felsoroltak mind Hanczár János munkásságának részei. Most mégis egy új témakört dolgozott fel. Mi alapján született a Szerelem a Gulág árnyékában című könyve?

- Tettem egy fogadalmat édesanyámnak, aki ezer szállal kötődött Szegedhez és Hódmezővásárhelyhez, az egyetemi évei alatt naponta ingázott vonattal vagy kerékpárral a két város között. Egy lezárt naplót kaptam tőle 13 évesen, amelyet csak akkor nyithattam fel, ha az unokám megszületik. Erre tavaly május 6-ig várnom kellett. Mikor elvágtam a ragasztószalagot, akkor feltárult előttem egy világ, amely valamennyiünk magyarságáról szól. A magánélet, a szerelmek mellett megírta, hogy miként támadták meg az oroszok Hódmezővásárhelyt, de legfőképpen azt, hogy miként verték vissza a magyarok ezt a támadást.

Ekkor már elkezdtem írni a könyvet, mert furcsa módon egy debreceni szála is volt a családunknak, hiszen apai nagybátyám a Debreceni Református Kollégiumba járt. Lelkésznek készült, de még nem avatták fel, mikor összetalálkozott egy hölggyel, aki gyönyörű szép verseket írt. A leány verseit az akkoriban még kezdő tanár Szabó Magda rendezte össze egy kötetté. A találkozásból kölcsönös szerelem lett. A debreceni hölgy és az édesanyám naplóját két évben, 1940-ben és 1944-ben tudtam összehasonlítani. Mi több: egyszer még az életük is összekapcsolódott anélkül, hogy ismerték volna egymást.

- Milyen céllal írta meg művét?

- Elsősorban azért írtam meg a kötetet, mert ezzel tartoztam nekik. A debreceni hölgy ma 94 évesen Budapesten él. Amikor mindenféle bejelentkezés nélkül beléptem a lakása ajtaján, annyit mondott: már vártalak. Azóta hiszek – jó értelemben – a boszorkányokban. Eredeti nevét új családja miatt tapintatból nem írhattam meg. 12 évig várta a málenkij robotra hurcolt nagybátyámat, akit két hét házasság után hurcoltak el, ám soha nem tért vissza. Felesége kétszer ki is utazott a Szovjetunióba, csak ezért tanult meg oroszul. A szerelmet gyalázta meg a diktatúra. De hol vannak ma a nagy birodalmak? Hol a Szovjetunió? A szerelem viszont él. Megpróbáltam rekonstruálni az egész történetet, így végül egy dokumentumregény született. Könnyebb dolgom volt, mint az Óperenciánál, mert a naplók tanúskodtak a korszakról. Ha elfogult is a két - 16 és 18 éves - hölgy, egy furcsa magyar világról számolnak be, amelyről nem sokat tudtunk. Vegyük elő a naplókat, beszéltessük az időseket! Ezt magam is meg szoktam tenni, a Lósi-völgyben minden évben összegyűlnek azok, akiket málenkij robotra vittek, s még mesélnek. Jó lenne, ha sikerülne a számomra fontos két városban a fiatalokkal meggyőzni arról, hogy fontos az öregeket megkérdezni a régi időkről, mert ezt továbbadhatják az unokáiknak is. Ma egy új világot építünk, de múlt nélkül nincs jövő.

- Mennyi időn keresztül írta a regényt?

- Összesen legalább négy évet dolgoztam rajta. Nagyon óvatosan kellett fogalmaznom, mivel édesanyám és volt nagynéném naplóit használtam fel. Ügyelnem kellett arra, hogy regény is legyen, ne csak a szikár tényeket írjam bele. Ehhez idő kellett.

- Szándékosan a GULAG/GUPVI Emlékévre készült el?

- Nem tudtam, hogy lesz emlékév, de nagyon örültem neki. Ugyanígy lehetne apropó a Reformáció Éve, mert olyan kiváló embereket tudott nevelni a Debreceni Református Kollégium, mint nagybátyám vagy az ő barátja. Ez a téma egyszerűen csak elém esett, mikor felmentem a hölgyhöz. Beszélgetni kívántam vele, annyira vágytam, hogy mutasson meg leveleket, naplókat abból az időszakból, amikor keresték az elhurcolt férjét.

- Milyen műveket olvasott el, hogy hitelesen mutathassa be a GULAG-rendszert

? - Szolzsenyicin két kötete kiinduló pont volt. Elolvastam mindent, amely elérhető volt: életrajzokat, a kint jár szerzetesek – például Placid atya – könyveit. Megnéztem DVD-ket, amelyeken a túlélők emlékeztek. Rengeteg információ található az interneten, másoknak is azt ajánlom, hogy itt kezdjék a keresést. Felhasználtam további forrásokat is. Egy Lósi-völgyben hallott történetet fűztem bele a regény folyamába. Egy Miskolc melletti településen élő férfi mesélte nekem, hogy miként hurcoltak el egy idős embert, ott hagyva lovát, lelőve kutyáját, mert a vagonban nem volt meg a létszám. Megmaradt az, ahogy az 1960-as években a nyolcvanadik életéve felett járó nagymamám zsoltárokat énekelt minden fiáért – a Gulágon eltűntért is.

- Milyen forrásokkal találkozhatnak a regényben közvetlen módon az olvasók?

- Képekkel, költeményekkel, zsoltár-idézetekkel. A verseket a költőnő engedélyével tettem bele. Nem adta ki, csak itt olvasható. A fényképeket a leszármazottak adták oda. Válogattam a könyvbe képeket a debreceni erdőben „fotózkodó” párról, a lebombázott Debrecenről.

- Hogyan épül fel a regény? Belelapozva három főbb részt találtam.

- Az egyik versének a címszavai indítottak el az alcímek megadásánál: a szerelemről szóló láz, a nász és a gyász. A tizenegyedik könyvem, de most szándékosan elhagytuk a tartalomjegyzéket, inkább a regényfolyamot érdemes olvasni.

- Biztos vagyok benne, hogy a regény Évája, a budapesti hölgy is olvasta a művet. Mit szólt hozzá?

- Soha nem láttam még 94 évest, aki ennyire komolyan vett volna valamit. Remekül ír – hiszen költőnő, s nagyszerűen ismeri a helyesírási szabályokat, itt-ott megszégyenültem. Elolvasta az egészet, s azonnal kijavította a hibákat. Izgalommal várja a megjelenést, az utolsó változatot még nem teljesen ismeri, mert néhány helyen még izgalmasabbá kívántam tenni. Szabó Magda szelleme ott kísért a regény felett, mert ő akarta megírni ezt a történetet, csak a halála ebben megakadályozta. Így én tettem meg.

- Említette, hogy a fiataloknak ajánlja a könyvét. Kiket vár a könyvbemutatóira?

- Mindenkit. A fiatalokat, hiszen az ő korosztályukról szól a regény, összehasonlíthatják az akkori gimnáziumot, érettségit, egyetemet, a világot a maival. Jöjjenek az idősek is, hátha találnak párhuzamokat a saját emlékeikkel.

A kiadó nevében Almási Annamária, a Blogstar.hu főszerkesztője, a Cvikker Média kft. tulajdonosa nyilatkozott a SZEGEDma hírportálnak

- Miért döntöttek úgy, hogy a Szerelem a Gulág árnyékában című regény lesz az első, nyomtatásban is megjelenő könyvük?

- Nem terveztük azt, hogy könyveket fogunk keresni kiadásra.

Hanczár János

nálunk blogol a Blogstar.hu-n, nagyon szép irodalmi és humoros blogokat ír, ő ajánlotta ezt a regénylehetőséget. Elolvastuk, s arra jutottunk, érdemes megjelentetnünk.

- Több kiváló író is blogol Önöknél, elég csak a szegedi Bátyi Zoltánra gondolni. Tervezik-e újabb művek kiadását?

- Eddig sem volt olyan szándékunk, hogy a Blogstar.hu és a Cvikker Média repertoárjában könyvkiadás portfólió legyen, aztán tessék... Ha olyan blogokat találunk, amelyek érdemesek erre, esetleg sikeres is lesz az új könyv, akkor átgondoljuk a kérdést.

- Nem tűnik furcsának „kinyomtatni az internetet”?

- Látszólag annak tűnik, azonban nem az. Bizonyíték a hamarosan 15. életévét betöltő lányom, aki olvashatna az interneten, mégis mindig könyvet kér. Nagyon remélem, hogy ha az internetes bejegyzéseket könyv formájában jelentetjük meg, az még újból visszahozhatja a nyomtatott művek népszerűségét. „Könyvmániás” vagyok, örülnék neki, ha ezt magukévá tudnák tenni a mai gyerekek, fiatalok is.

- Úgy tudjuk, hogy már a nyomdában van Hanczár János könyve. Mikor mutatják be?

- Igen, a nyomdában van. Bízunk benne, hogy az interjú megjelenésekor már a kezünkbe is vehetjük. Május 25-én lesz szegedi és május 30-án a hódmezővásárhelyi könyvbemutató.

- A kiadótól lehet csak megrendelni, vagy megtalálhatjuk nagyobb könyvterjesztő láncoknál is?

- Egyelőre még nem, más utat járunk. Elsősorban a műben érintett településekhez és témakörökhöz – református lelkész, oktatás – kapcsolódó személyeket, polgármestert, közgyűlési elnököt és kormánymegbízottat kerestük meg, tőlük érkeztek első körben, már a témaválasztás kapcsán a megrendelések. Külön köszönet illeti

Juhász Tündét

, a Csongrád Megyei Kormányhivatala vezetőjét, aki már a szóban elmondott szinopszis kapcsán „lecsapott” a könyvre, és nem csak a könyvbemutatóhoz biztosít helyszínt, hanem előrendelt több száz példányt, amelyet a Komócsin uralom jelképének szánt Pártkontroll emlékszobát meglátogató diákoknak ajándékoznak – nevelő és tudásbővítő célzattal. Nyilván nem vagyunk sem magunk, sem a szerző ellenségei, így ha elfogy az első kiadás és igény mutatkozik még a regény köteteire, akkor június végére kijöhet a második kiadás, immáron a nagy terjesztőknél is. A könyvbemutatókon mindenesetre kapható lesz a mű.