A Szegedi Polgári Platform rendezvénye az első csanádi püspök életét mutatta be. Szegfű László előadásából kiderült, a XI. századi források hiányossága miatt gyakran csak találgathatunk arról, hogy miként zajlottak le a történelmi események.
Rengeteg kérdőjel található még
Szent Gellért
élete körül. Ez derült ki
Szegfű László
történész, főiskolai tanár előadásából, amelyet a Szegedi Polgári Platform rendezvényén tartott a dóm altemplomában. Szent Gellért életéről egy nagy és egy kis legenda, életművéből egy komplett mű, valamint egy előszótöredék maradt meg. A professzor feltételezi, hogy léteznie kellett egy őslegendának is, ami még nem került elő. A források ellentmondásosak, de az bizonyos, hogy Velencében született, oblatus, azaz Istennek ajánlott gyermek volt, s így bencés szerzetessé lett.
György
névre keresztelték, de apja meghalt a keresztes háborúban, így anyja kérésére a Gellért nevet vette fel. A legenda szerint a tanulmányait Bolognában folytatta, de ez valószínűleg elírás lehet, Burgundiában, talán pont a híres Cluny-i kolostorban, tanulhatott, hiszen maga Gellért is Galliát említ. Csak a XVI. századból van arról forrás, hogy arisztokrata származású, de a hivatkozott család évszázadokkal később jött egy horvátok alapította városból, Sibenikből. Feltételezi, hogy a Morozini családból származik, akik a korábban említett família előtt birtokoltak azok későbbi palotáját. 1017-ben menekülnie kellett Velencéből, s 1018-ban jut Magyarországra. A legenda szerint Gellért hajóval indult a Szentföldre, de Póla mellett egy öbölbe vitte a szél a hajót, s addig nem engedte tovább, amíg el nem indult hazánk felé. Úgy gondolja a történész, hogy igaz lehet az, hogy Szentföldre készült, de a hajós motívumot egy másik történetből vették át.
A pécsváradi apáttal és a pécsi püspökkel találkozott először. Pécsett egy kiváló szentbeszédet tartott, s végül az egyházi vezetők rábeszélték, hogy menjen el
István
királyhoz. Itt is tartott egy szentbeszédet, amelyben rengeteget idézett a Bibliából. Szegfű szerint ez igaz lehet, hasonló a megmaradt műve is. Gellért Szent István fia,
Imre
herceg neveltetésére és műveltségének alakulására nagy hatással lehetett – a velencei származású egyházfi írásában megjelenő önmegtartóztatás eszményét ma a trónörököshöz kötjük. Visszavonult hét év remeteségbe a herceg nevelésének befejezése után, ami összefügghet azzal, hogy ekkor jelentek meg az elűzött velencei dózse család, az Orseolók tagjai, akikkel ő rossz viszonyt ápolt. Miután
Ajtonyt
legyőzte
Csanád
, a törzsfő székhelyéből, Marosvárból Csanád lett. Nemcsak királyi erősségként, hanem egyházmegyei székhelyként is funkcionált, első püspöke Gellért lett. Itt végre építő munkát végezhetett, bár rendszeresen panaszkodott, hogy nincs könyve, pergamenje, ami megnehezíti feladatai elvégzését. Két célt kellett elérnie: a pogányok megtérítését és az eretnekség – valószínűleg a bogumil – megszüntetését. Habár rossz viszonyban volt István kijelölt utódjával,
Orseolo Péterrel
, mégis elítélte
Aba Sámuel
őt megbuktató puccsát, bitorlónak, esküszegőnek nevezte az új uralkodót, mikor az 1043 nyarán Csanádon járt. 1044-1046 között Péter újból uralkodhatott, mert német segítséggel visszaszerezte trónját. Az újabb lázadást viszont támogatta a püspök, a felkelők Csanádon egyeztettek. Ő is útra kelt püspöktársaival, hogy üdvözölje Endre herceget, de a szintén Endre melletti pogányok megtámadták a Gellért hegynél, s kegyetlenül meggyilkolták. Szegfű László nem zárja ki, hogy erről maga a püspök is tehetett, aki szóval próbálta meggyőzni az „igaz hitről” a pogányokat, akik válaszul rátámadtak.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.