A szürke rinocérosz átvágtat az országon, a főállású szülők megállíthatnák

A fenntartható népesség szempontjából családonként legalább két gyermeket kellene vállalnia a magyar pároknak, ez közérdek. Tóth János filozófus szerint a modern liberális eszmék ott ütnek vissza, hogy mindenki annyi gyermeket vállal, amennyit akar, a döntésbe pedig nem szólhat bele senki. Abból, hogy a nők is elmehetnek dolgozni, az lett, hogy ma már a családfenntartáshoz is dolgozniuk kell. Annak érdekében, hogy minél többen elhatározzák magukat családalapítás mellett, egészen pontosan a nagycsaládos életforma mellett, a filozófus kidolgozta a nyolcgyermekes főállású szülő intézményrendszert.

- Milyen céllal született a tanulmány?

- Az átlagember nem tud róla, hogy egy súlyos demográfiai válság van kialakulóban, én is csak akkor jöttem rá, mikor a gyermekvállalás etikai vonatkozásait vizsgáltam. Kapcsolatba kerültem egy fővárosi társasággal, akik javaslatokat próbálnak megfogalmazni a demográfiai helyzet kezelésére. Ez szintén motivált. A Valóságban megjelent tanulmányomnak a kivonata olvasható a

Mandineren

is.

- Egy olyan intézményrendszer elméleti kidolgozásáról van szó, amelyben az állam annak fejében nyújt járandóságot a fiatal házasoknak, mennyi gyermeket vállalnak. Ön ezt a számot nyolc gyermekben határozta meg.

- Igen elsősorban fiataloknak szól a főállású szülő intézménye, hiszen csak ők tudnak nagyon sok gyermeket vállalni. A nyolc csak egy számítási arányszám, ez jelenti a nagyon sok gyermeket. Ugyanakkor alacsonyabb gyermekszámmal is lehet számolni, természetesen.

- A tanulmány rövid kivonata nem tér ki rá. Mekkora lenne a járandóság, amelyből fel lehetne nevelni nyolc gyermeket?

- A járandóság összege az eltartandó gyerekek száma után emelkedne, majd csökkenne, amikor a gyerekek kirepülnek. Vannak költségvetési korlátok, de a gyerekek számának függvényében olyan 300-400 ezer forintra gondolnék.

- Havonta?

- Igen.

- Gyermekenként?

- Nem. A főállású anya mondjuk kapna egy állandó járandóságot, például 100 ezer forintot, a fizetésének másik része pedig az eltartandó gyerekek számával változna. Az látni kell, hogy azért se születik sok gyerek, mert lehetetlen elvárás, hogy a szülő otthon legyen 3-4 gyerekkel, majd a gyerekek felnevelése után negyvenévesen kezdjen el munkát keresni. Ahhoz már idős, hogy kezdő legyen, ahhoz meg fiatal, hogy nyugdíjba menjen. Számukra a főállású szülőség lenne a megoldás. Vannak olyan fiatalok, akik nagycsaládot szeretnének. Közérdekünk, hogy legyenek nagycsaládok, ezt így meg lehetne oldani.

- Miért nyolc gyermekkel számol a tanulmány? Ez egy nagyon magas szám.

- Igen a nyolc gyerek a nagyon sok gyerek szinonimája. Jelenleg az a helyzet, hogy az állam valamennyire támogatja anyagilag a nagycsaládosokat, de ez láthatóan nem elégséges. Az elmúlt években 1,2-ről 1,4-re nőtt az egy főre jutó élve született gyermekek száma, miközben 2,1-nek kellene lennie ahhoz, hogy a népesség fenntartható legyen. Nem arról van szó, hogy ezzel a 2,1-es számmal újra 10 millióan leszünk, hanem ez csak arra elég, hogy stabilizáljuk a népesség számát, mondjuk 9 milliónál. Amikor kerestem a maximális gyerekszámot, azt olvastam, hogy fiziológiai átlagban egy nő nyolc gyermeket tud szülni. A kérdés az, hogy az állam szerint hány gyermek vállalása esetén lehetne valakiből főállású szülő. Azt azért látni kell, hogy a főállású szülők által vállalandó gyermekek számának a csökkentése nagyobb költségvetési terhet jelentene az államnak.

- Tehát a nyolcas egy változó érték.

- Igen. A hangsúly inkább azon van, hogy a főállású szülőséget munkaként ismerik el, bért ad utána az állam. Lehet, hogy nem is kellene egy konkrét számot meghatározni, csak azt mondani, hogy a nagyon sok gyerek felnevelését tekintsük egy közalkalmazotti munkának.

- A főállású szülő intézményrendszerében dolgozni hasonló, mint anno háztartásbelinek lenni?

- Pontosan ezt jelenti. Nagyon sokat gondolkodtam azon, mi lenne a jó szó a javaslat meghatározására. A főállású háztartásbeli nem fejezi ki azt, hogy a dolog lényege a sok gyermek vállalása. Lényegében olyan háztartásbeliről van szó, aki fizetést kap. Sok fiatal pár szeretne 3-4 gyermeket vállalni, csak nem tudnak, mert a körülményeik nem teszik lehetővé. Nem arról van szó, hogy a nők pénzért gyereket szüljenek, hanem hogy ez a rendszer lehetővé teszi számukra ezt az életpályát. A női emancipáció részben azt hozta, hogy a nők dolgozhatnak, és ez így helyes. De a tradicionális női szerepet már nem engedhetik meg maguknak, vagyis, hogy otthon maradjanak a gyerekekkel. Mivel mindent pénzzel mérünk, és mindennek az a feltétele és olajozója, így kénytelenek vagyunk a főállású szülő intézményrendszerének irányába mozdulni. Nem állítom, hogy ez lenne a „csodafegyver”, mert ennyi pénze jelenleg nincs az államnak, de legalább beemeli a köztudatba ezt a gondolkodást. A nők is el kezdenék mérlegelni ezt a lehetőséget. Már 10 ezer vagy ötezer főállású szülő csatlakozásának is lényeges hatása lenne egyrészt a termékenységi arányra, másrészt a közgondolkodásra.

- Az államtól kapott juttatással kiválthatóak lennének az ismert családi támogatások?

- Nem. Mert ez két különböző rendszer. Akik kevesebb gyereket vállalnak, azok számára maradnának a jelenlegi támogatási formák, viszont nekik nem járna fizetés, mert nem lesznek főállású szülők. Ha felveszünk egy főállású szülőt, ő 2-3 év alatt tud egy gyermeket szülni. 30 ezer főállású szülő 20 éven keresztül 10 ezer gyereket tudna felnevelni. Szerintem ez már jelentős hatást mutatna a demográfiai adatokban. Ráadásul közel sem biztos, hogy drágább lenne, mint az adókedvezmények, vagy a csok (családok otthonteremtési kedvezménye). Ott 3 gyerekért 10 millió forintot kapnak a szülők. Ha lenne egy ilyen életpálya, a párok is elkezdenének ezen gondolkodni.

- A tanulmány azt is meghatározza, hogy a gyerekek között maximum 2,5 év telhet el. Miért?

- Mert ha bevállalja valaki a főállású szülőség, akkor ne mondhassa azt, hogy majd csak 30 évesen szül először. Legyen ütemezése.

- A neten megjelent részletben nem volt róla szó, de számolt-e azokkal, akik valamilyen okból nem tudják teljesíteni a gyermekszámot?

- Természetesen. Meggondolandó, hogy eleve csak olyan párok tudjanak belépni a rendszerbe, akiknek már van gyerekük. Így a meddő párok automatikusan kiesnek. Ha hat gyermek születik meg egy főállású szülőnek, akkor kapja a támogatás a hatnyolcad részét, ha négy születik, akkor négynyolcad részét, vagy nagycsaládosként egyéb támogatást igényelhessen.

- A kétgyermekes családmodellt már felváltotta az egygyermekes. Ahogy mondani szokták: az egy gyerek az új két gyerek.

- Éppen ezért kellene bevezetni ezt az intézményt, mert a társadalmi gondolkodást is átalakítja, még ha kezdetben csak kis mértékben. Ez egy filozófiai dilemma. A modern liberális, emberjogi és emancipációs törekvések eredményeképpen az a konszenzus alakult ki, hogy mindenki annyi gyereket vállal, amennyit akar, ez a magánügye. Miközben a stabil és fenntartható népesség szempontjából mindenkinek átlagban legalább két gyereket kellene vállalnia. Vannak szerencsés országok, ahol működik az úgynevezett demográfiai láthatatlan kéz. Az USA egészen jó helyzetben van, ahol 1,9 gyerek születik személyenként. Nem kis részben azért, mert ott működik egykeresős családmodell. Az sem lenne jó, ha erőszakosan, mondjuk gyermektelenségi adóval sújtanák azokat, akik nem vállalnak gyereket. Nem támaszkodhatunk a nagy létszámú migrációra sem, mert ez a folyamat előbb-utóbb kicserélné a népességet. Nincs más megoldás, csak az, hogy a termékenységet kreatív megoldásokkal, ösztönző erőkkel felemeljük, ahogy

Demény Pál

is hangsúlyozta. Annyi pénze egyelőre nincs az államnak, amennyi főállású szülőre kapásból szükség lenne, úgy körülbelül 100 ezer fő kellene. Azt is fel kell ismerni, hogy ezekből a gyerekekből később adófizetők lesznek, vagyis csak rövid távon jelentene terhet az államnak ez a kiadás. A kormány próbálkozik családalapítást támogató intézkedésekkel, de ezek kismértékű elmozdulást jelentenek a statisztikában ahhoz képest, amire szükség lenne. Sokkal radikálisabb, erőteljesebb beavatkozásra lenne szükség. Pont ilyennek gondolom a főállású szülő intézményrendszerét.

- Szociológusok és filozófusok egyaránt aggódnak?

- Sajnos nem aggódunk. De a társadalom sem aggódik eléggé. A demográfiai válság mint szürke rinocérosz szinte feltartóztathatatlanul halad felénk. Budapesten, Szegeden, vagy más nagyvárosokban nem érzékelik annyira drámainak a demográfiai helyzetet, inkább vidéken kézzelfogható, ahogy azt az üres és eladó házak tömkelege is mutatja. A szakértők statisztikákban, a munkaerőhiányban, az idősek arányában látják ezt a problémát, de a hétköznapok embere nem látja, és nem is akar vele foglalkozni.

- Milyen visszajelzéseket kapott? Volt, aki határozottan támogatta a neten megjelent részletet.

- Kollégáimat is megkérdeztem, tőlük is számos visszajelzést kaptam. Volt, aki azt írta, neki nincs ezzel a javaslattal problémája, de ez pusztán a termékenységi arány direkt mozgatása. Az értékrend is fontos, ami nagy mértékben befolyásolja, mennyi gyermeket vállalnak a párok. Persze egy társadalom értékrendjét nem könnyű megváltoztatni, de már az is sokat segít ha egyáltalán beszélünk a főállású szülő intézményéről. Fel kell ismerni, hogy a demográfiai lejtő egyre meredekebb, s minél később próbáljuk megállítani a születések számának csökkenését, annál nehezebb lesz megállítani ezt a folyamatot. Sok negatív kommentet is kaptam, de a szakértők válaszai pozitívabbak voltak, az átlagembereké kevésbé. Úgy gondolnak a nyolc gyerekre, hogy azt a jelenlegi körülmények mellett képzelik el, például munka mellett vagy fizetés nélkül. Viszont ha valaki erre állásaként tekinti, akkor látja a nehezebb és a könnyebb időszakokat. Csak olyan családoknak lenne való a főállású szülő intézménye, ahol mindkét szülő sok gyermeket szeretne, és ezt nem teherként, hanem önmegvalósításként élnék meg.

- Kérdezhetek egy személyeset? Tegyük fel, hogy ön 25 éves, friss házas, s holnaptól bevezetik a főállású szülő intézményrendszert. Bevállalná a nyolc gyereket?

- A feleségem lehet, hogy belemenne, mert az ő anyukájának és neki is sok testvére volt. Nekünk egyébként két gyermekünk született. Nem tudom, hogy bevallanám-e…. Ez jó kérdés. Lehet, hogy nem vállalnám.

- Sérülnek-e a nők és a férfiak jogai a főállású szülő intézményrendszerben?

- Nem sérülnek, mert ez egy választható forma. Másrészt új életpályát nyitna. Abból, hogy a nők is elmehetnek dolgozni, az lett, hogy ma már a családfenntartáshoz dolgozniuk kell. Talán szokatlan és furcsa, hogy sok gyermek felnevelését munkaként fogjuk fel. Régen nem volt fogamzásgátlás, nem volt ennyire tudatos a családtervezés. Mivel változik a világ, az intézményeknek is változniuk kell. Ezt a lépést meg kellene tenni. A tradicionális családmodellben az volt a probléma, hogy hierarchia volt a férfi és a nő között. Ugyanakkor egy igazságosabb munkamegosztás működött a felek között, de ez a Közép-Európában végbemenő emancipáció eredményeképp a nők hátrányára változott. Cserébe, hogy joguk lett dolgozni, olyan mértékű terhet kaptak, amely a tradicionális társadalomban nem volt. Egyszerre vezetik a háztartást, nevelik a gyerekeket, közben pedig dolgoznak akár a férfiak. Ez őrült teher. Éppen arról írok egy tanulmányt, hogy a modern világ kiszívta a nőket a reprodukcióból, és átterelte őket a munka világába, ami egy öngyilkos dolog. Ha nincsenek gyerekek, akkor kiknek is dolgozunk? Ez így zsákutca. A reprodukcióhoz is kell a munkaerő.

- Feministák megtalálták már a tanulmánya miatt?

- Még nem, de állok elébe!