Juhász házaspár: A pedagógus munkájában nincs kicsengetés

A díj történetében először nyerte el házaspár a Rátz Tanár Úr Életműdíjat fizikából, mely tulajdonképpen a pedagógus szakma és a tanítványok közös elismerése. Juhász Nándor és Juhász Nándorné ismert szegedi pedagógusok, együtt összesen 80 év szakmai háttérrel, akiknek sokakkal sikerült megszerettetniük a fizikát. Vallják, a tanításon túl most a matematika és fizikaversenyek feladatainak összeállítása, szervezése ad nekik folyamatos elfoglaltságot.

Minden lehetséges díjjal rendelkeznek, amelyet a szakmában el lehet érni. Elnyerték a Mikola Sándor-díjat és a fizika népszerűsítéséért járó Ericsson-díjat is külön-külön megkapták. A Rátz Tanár Úr Életműdíjat matematikából, fizikából, kémiából és biológiából 16 éve, tantárgyanként évente két-két tanár kaphatja. Fizikából viszont ők az elsők, akik házaspárként megosztva egy időben kapták meg az elismerést, melyre a szakma és a volt tanítványok visszaigazolásaként tekintenek.

Juhász Nándor

a Rókusi Általános Iskolában tanított, felesége pedig a Tisza-parti Általános Iskola diákjait oktatta. Mindketten egyetértenek abban: felsorolni is nehéz lenne azokat a volt tanítványokat, akiket büszkeségeikként tartanak számon. Többek között nekik is köszönhetik az életműdíjat, a természettudományok területén kiemelkedő munkát végző oktatók elismerésére ugyanis a munkatársak, szakmai munkaközösségek, volt diákok felterjesztése alapján van esély.

A nyugdíjas házaspárnak már nem a mindennapi tanítás, hanem a matematika és fizikaversenyek szervezése ad lendületet, ők dolgoznak többek között a Bonifert Domonkos Nemzetközi Matematikaverseny népszerűsítésén és feladatsorain is. “Ez a verseny több fordulós, így egész tanévben komoly szervezést igényel. Határon túlnyúló verseny lévén több száz diákkal állunk kapcsolatban, a tanárokkal pedig évtizedek óta szoros munkakapcsolatban vagyunk” – folytatta

Juhász Nándorné.

Bár a katedra mindkettőjüknek hiányzik, a szervezőmunkákban kamatoztatják pályafutásuk során szerzett tapasztalataikat. “Nem lehet reális cél mindenkivel megszerettetni a fizikát, de ez nem is szükséges, hiszen soha nem lesz mindenki kedvence. A lényeg: hogyan, milyen módon hívjuk fel a tantárgyhoz tartozó jelenségekre, mindennapi tapasztalatokra a gyerekek figyelmét” – nyilatkozta Juhász Nándorné. Volt tanítványaik közül többen is vannak, akik a tanári pályát választották, ezt megtisztelőnek tartják, s mindenképpen sikerként könyvelik el. “A szakmai témák megbeszélése természetesen jelen volt és van az életünkben az iskolán kívül, otthon is. A pedagógus munkájában nincs kicsengetés, a hivatásunk kitöltötte a hétköznapjainkat, és nagyon jó, ha környezetünkben jelen van valaki, akivel megerősíthetjük, megvitathatjuk pedagógiai elképzeléseinket” – zárta gondolatait Juhász Nándor.