A Jézuskától a céges buliig – A karácsony mint folyamatosan változó ünnep

Míg a kommunizmus idején a karácsony szakrális jellegét próbálta a hatalom elvenni, addig ma az ünnepnek egyfajta fesztivállá válása figyelhető meg – mondja Mód László néprajzkutató, akivel arról beszélgettünk, miként is lett fenyőünnep a Megváltó születésének ünnepéből, majd ez hogyan válik lassan turisztikai attrakcióvá napjainkban.

A 20. század második felében, ahogy a kommunista hatalmi berendezkedés egyre inkább teret nyert, próbálta az ünnepeket is átformálni. A karácsonnyal ideológiai problémái voltak a rendszernek az erőteljes vallási kötődése miatt. „Szimbolikus, hogy

Mindszenty József

esztergomi érseket 1948. december 26-án tartóztatták le, vagyis érezhető volt, hogy a különböző üzenetek megfogalmazásával az egész ünnep egyfajta átalakuláson megy keresztül. Érdekes, hogy az 1950-es években, attól függően, hogy éppen lazult vagy keményedett a diktatúra, változott, hogy hány napos az ünnep” – mondta el

Mód László

néprajzkutató. Nagy attrakciónak számított a Parlamentben rendezett fenyőünnep, amiről a sajtó minden évben részletesen beszámolt, sőt már nyáron is cikkeztek erről, akkor választották ki ugyanis a fát, melynek a csúcsdísze természetesen egy vörös csillag volt. Kisdobosok és úttörők vehettek részt ezen az ünnepen, míg a Jézuskát és a Mikulást felváltó Télapót egy híres színész jelenített vagy. Mód László elmondta, hogy már az 1960-as években elkezdődött az ideológiai fellazulása a szovjet mintára átformált ünnepnek, amit jól jelez, hogy olyan témájú cikkek jelenhettek meg, hogy a vallásos érzületű embereknek meg kell hagyni, hogy a karácsony Krisztus születésének ünnepe maradjon, míg az új, azaz kommunista ideológiát követők körében ez a szeretet és a kölcsönös megértésre törekvés ünnepeként volt jelen. A 80-as években további, jelentős engedményeket tett a rendszer, a televízióban éjféli misét közvetítettek, vallási témájú filmeket is műsorra tűztek, illetve egyházi jellegű lemezeket is kiadtak. A hagyományok, mint például a betlehemezés falun is egyre inkább háttérbe szorultak, majd az 1980-as években ismételten elkezdték a szokásokat feleleveníteni. „Mindez megmutatja, hogy nem sikerült a karácsonyt teljes mértékben kisajátítania a kommunista hatalomnak, végkimenetelét tekintve sikertelen akció volt az ünnep ideológiai átformálása” – jegyezte meg Mód László. A néprajzkutató szerint mindez arra is felhívja a figyelmet, hogy az ünnepek mozdulatlanságáról nem lehet beszélni, folyamatos formálódáson mennek keresztül. Érdekes adalék, hogy az adventi koszorú csak az 1970-es, 80-as években kezdett el megjelenni, vagyis akkor is hatott a divat az ünnepre. Sok jelkép és szimbólum esetében pedig arról lehet beszélni, hogy az 1990-es évektől kezdenek kiteljesedni. Mód László arra is felhívta a figyelmet, hogy hagyományok, hiedelmek és mágikus praktikák nem csupán szépen lassan kivesznek a köztudatból az ünnep egyre inkább elüzletiesedése miatt, hanem újjá is élednek más környezetben, például betlehemes csoportoknak versenyeket rendeznek, a karácsonyi asztal pedig múzeumi kiállításokon jelenik meg. A turizmus is igyekszik egyre nagyobb szeletet kihasítani magának az ünnepből, olyan wellness ajánlattal is találkozhatunk, amelyben közös karácsonyfa díszítés is szerepel, de a betlehemezést is beépítik egyes szállók a kínálatukba. „Megfigyelhető, hogy turisztikai termékké válik maga a szokás és kilép abból a közösségi környezetből, amiben gyakorolták” – jegyezte meg hozzátéve, hogy ez azt is jelenti, hogy a család szerepe csökken. Felhívta a figyelmet arra is, hogy az éjféli misét és a kántálók körbejárását leszámítva tradicionálisan privát térben zajlik az ünnep, ám napjainkra az igen erőteljes fesztivalizációját figyelhetjük meg, vagyis a karácsony is nyilvános tereket birtokbevevő fesztivál lett. A szabadidő eltöltés is kapcsolódik immár a karácsonyi vásárokhoz, baráti társaságok gyűlnek össze egy teára vagy forralt borra. Maga a karácsonyi vásár sem túl régi, egy időben szimpla árucsere zajlott például a híres bécsi vásárban, és csak a 19. században kezdtek el gyertyákat és egyéb díszeket is árusítani. Mód László kitért arra is, hogy a vásárlási láz háttérbe szorítja a vallási alapját az ünnepnek, a családi összetartozás, együttlét is egyre kevésbé lesz fontos, majd a kilencvenes évek Amerikájából elér hozzánk is a ne vásárolj semmit nap karácsony előtt. Ugyancsak viszonylag új elemnek tekinthető, hogy munkahelyeken is tartanak összejöveteleket karácsonykor, illetve baráti társaságok tagjai is megajándékozzák egymást ilyenkor. Hozzátette, az ünnep folyamatos változását – mivel a forgatagában élünk – nem feltétlen érzékeljük, de a kutatók számára sok érdekes felfedezést tartogat.