Az 1956-os magyar forradalom szomszédainkra is kihatással volt

A szocializmus eszméje, hogy az emberre úgy tekintettek, mint erőforrásra. Magyarországon is az volt a gyakorlat, hogy a gyermekeket kiemelték a család biztonságából, oktató-nevelő munkával hűséges polgárt faragjanak belőlük. 1956 októberében mégis a teljes magyar lakosság egyszerre mondott nemet a szocialista rendszerre, a forradalom pedig nemcsak hazánkban, hanem a környező szocialista államokban is éreztette hatását. A VMDK beszélgetésén Miklós Péter ezeket az eseményeket boncolgatta.

Marx szerint a történelem dinamikáját az osztályharcok határozzák meg, ezért úgy értekezett: az ideális államot egy osztályok nélküli társadalom alkotja. Úgy tartotta, a forradalom az elégedetlenkedők eszköze, de a "megmondjuk kire kell szavazni, mert az emberek nem tudják, mi a jó nekik"-elvet követve a forradalmi vadhajtások kiirthatók. Hogy gondolkodás nélkül elfogadják a rendszert, komoly átnevelésre volt szükség a társadalomban: a gyerekeket például korán elválasztották szüleiktől, hogy bentlakásos állami intézményekben neveljék, oktassák őket. Nem volt ez másként Magyarországon sem,

Miklós Péter

történész, a hódmezővásárhelyi Emlékpont igazgatója a VMDK beszélgetős estjén egyenesen úgy fogalmazott: "az emberre úgy tekintettek, mint erőforrásra". Mégis ebben az irányító rendszerben döntött úgy 1956 októberében a teljes magyar lakosság, hogy felemeli hangját az elnyomók ellen. Miklós Péter, mint előadása címében is jelölte, emlékeztetett, kérészéletű forradalom zajlott az országban, hiszen a szovjetek néhány nap alatt leverték. Később pedig ha fel is emlegették, csak ellenforradalomként nevezték. A hazai események kihatással voltak a szomszédos szocialista államokra, így Jugoszláviára, Csehszlovákiára és Romániára is. Jugoszláviában egy szocialista, önigazgatási politika alakult ki, Romániában szovjet mentes szocializmus uralkodott.

Mialatt hazánkban kitört a szabadságharc, azokon a területeket is mozgolódások indultak a szomszédos országokban, ahol többségében vagy teljes egészében magyarok laktak, Erdélyben például soha nem látott erővel szervezkedett a magyar kisebbség. "Csehszlovákiában a magyar sokkal erőteljesebben baloldali elkötelezettségűek, mint más határon túli magyarok. Volt olyan magyarok lakta járás a két világháború között, ahol 30 százaléknyi volt a kommunista párt támogatottsága. A kommunista párt természetesen megette a szovjet intenciókat, sőt, infrastrukturálisan is támogatta a magyar ügyet. 1956 novemberében a német származású csehszlovák belügyminiszternek

Münnich Ferenc

, a fegyveres erők minisztere írt egy levelet: annyira sok az ellenforradalmár, hogy vészesen fogynak a gumibotok. Így aztán szükségük volt 5000 új botra két héten belül. A belügyminiszter válaszolt is neki, hogy természetesen, szent ügy az ellenforradalom leverése, úgyhogy rendelkezésükre bocsátanak 2500 gumibotot, ha ők maguk is gyártatnak 20 ezret. Ez a valóság, pedig viccnek is rossz lenne." A keddi beszélgetésen felmerült az is, bizalommal voltak a magyarok az USA felé, ahonnan az 1956-os forradalom támogatását várták. Eisenhower, aki a novemberi elnökválasztásra készült, azonban nem kockáztatott egy olyan konfliktust, mely rontott volna népszerűségén. Miklós Péter világossá tette a hallgatóság előtt, Magyarország helyzete a hatalmasok csatájában sosem érdekelte az USA-t. "1957 tavaszán az emberek úgy érezték magukat, mint a Rákosi-diktatúra legsötétebb éveiben. A Kádári-konszolidáció mítosza, amit maga a Kádár-rendszer talált ki krumplilevessel és május 1-jével, a legvidámabb barakkal és egyéb katyvaszokkal, az az 1960-as évek végétől létezik. De az emberek nem felejtették el, hogy 1944-től elvitték a délvidéken irtották, elzavarták őket Ukrajnából, hogy 600 ezer magyar kényszermunkatáborba küldtek, akiknek egyharmada nem élte túl a 25 évnyi gulág tábort. Évente 82,5 százalékos volt a halálozási átlag, egy évet sem húztak ki, akik odakerültek, így nem kellett halálra ítélni őket" - folytatta a következményekkel, érzékeltetve ezzel, hiába volt tabutéma 1956, az emberek nem felejtettek egykönnyen. Nem felejtettek 1989-ig, a harmadik magyar köztársaság kikiáltásáig sem, mely szintén október 23-án történt, szimbolikus jelentés hordozva ezzel a történelemben.