Stifán Sándor: Nagy adóssága van Szegednek a zöldfelületek kiépítésében

Először adta át a Csongrád Megyei Építész Kamara a Csongrád Megye Építészetéért díjat, melyet Dusha Béla fotóművész mellett Csongrád megye volt főépítésze vehetett át. Stifán Sándorral a szakmai elismerésről, a megyei főépítészi hivatásról, a szegedi Bartók tér ráncfelvarrásáról és a green city koncepcióról beszélgettünk.

- Először adott át a Csongrád Megyei Építész Kamara a Csongrád Megye Építészetéért díjat. Mit jelent Önnek mint építészmérnöknek ez az elismerés? Hová helyezné pályáján ezt a díjat?

- Olyan díjat, amiért nem kellett pályáznom még nem kaptam. Azt meg igazán nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy olyan díjjal tüntettek ki, amit először adományoztak, és a továbbiakban majd két évente ítélnek oda az arra érdemes személynek vagy közösségnek. Különös büszkeséggel tölt el, hogy díjazásomról a Csongrád Megyei Építész Kamara elnöksége döntött, azaz a közvetlen szakmai kollégáim.

- Az, hogy építész lett, egy gyermekkori, fiatalkori álom beteljesülése, vagy valami egészen más terelte végül erre a pályára? Ezt azért is kérdezem, mert az ünnepségen elhangzottak alapján úgy tűnt számomra, egy nagyon tudatos életpálya az Öné.

- Nem így történt, illetve csak részben. Tudom, ez magyarázatra szorul. Gimnáziumba jártam és nemigen foglalkoztatott, hogy milyen pályát válasszak az érettségi után. A szülői unszolásra szóba került lehetőségek nem vonzottak. Tehát azt tudtam, hogy mi nem szeretnék lenni. Nagy szerepe volt a véletlennek abban, hogy rátaláljak arra a pályára, ami érdekel, aminek művelése nem kényszerű munka számomra, hanem olyan alkotó tevékenység, amelyben minden munkafázis sikerélményt ad és ez örömet okoz. Történt, hogy a harmadik osztály után, a nyári szünetben megismerkedtem egy, a vizsgájára készülő építész hallgatóval, aki megmutatta a nyomtatott jegyzeteit, és akitől sokat megtudtam az építészképzés mikéntjéről. Ekkor döntöttem el, hogy ezt a pályát választom, és mindenáron kitartok mellette. Ettől fogva már nem csak az érettségire, hanem az egyetemi felvételire is készültem. Az, aki idejekorán tudatosan erre a pályára készült, az építőipari szakiskolát végzett. Az egyetemen nekik szinte behozhatatlannak tűnő előnyük volt bizonyos tantárgyak és rajzi készségek tekintetében, ami végül csak a 2. évfolyam végén szűnt meg. Amikor 1974-ben lediplomáztam, kizárólag csak állami cégnél lehetett elhelyezkedni. Első munkahelyem a Szegedi Tervező Vállalat, a DÉLTERV elődje volt. Ezt azért is említem meg, mert a tanulási folyamat nem szűnt meg a diploma kézhez vételével. Nagyon ambiciózus, tettre kész fiatal kollégáimmal olyan közösséget alkottunk, ahol a munkánk tapasztalatait megosztottuk egymás között. Kezdetben településrendezési munkákkal bíztak meg. Később lehetőségem volt egyedi épületek tervezésére is. Ebben az időszakban, a szabad időnkben részt vettünk országos tervpályázatokon, ahol legtöbbször valamilyen szinten mindig sikeresen szerepeltünk és több alkalommal is első díjban részesültünk. A gazdasági és társadalmi rendszerváltást követő kezdeti időszakban sokan új lehetőséget kerestek. Hosszú töprengés után úgy döntöttem, hogy az évek során szerzett tapasztalatokat a közigazgatásban tudom jól hasznosítani. Ezt egy átmeneti, rövid időszakra terveztem, akkor még nem sejtve, hogy – rövid kitérőktől eltekintve – végleg elkötelezem magam az ilyen jellegű közszolgálatra. Ennek a tevékenységnek főbb állomásai: Szeged MJ Város Főépítészi osztályán városrendezési csoportvezető, Hódmezővásárhely MJ Város főépítésze, Baja Város főépítésze, végül Csongrád Megye főépítésze. A kérdésben, a tudatos életpályára vonatkozó megállapítás így szemléltethető. Nem volt előre tervezhető, a következetesség és a megfontoltság irányított.

- Van esetleg olyan munkája, amit szívesen kiemel a több mint negyven esztendőből?

Egyet kiemelni szinte lehetetlen vállalkozás, de a Csongrád Megye Építészetéért Díj okán talán azt választom, amely szorosan összefügg a megyével. A megyei főépítészi munkámat. Azzal a tudattal vállaltam el a megyei főépítészi állást, hogy a felkészültségem, korábbi főépítészi tapasztalataim elegendő muníciót szolgáltatnak a feladat ellátására. Nem így történt, legalább is nem maradéktalanul, mert azonnal szembesülnöm kellett azokkal az új, a korábbiaktól eltérő kihívásokkal, amelyek vártak rám. Ebben az időszakban új műfaj volt születőben az urbanisztika területén, a területfejlesztés és területrendezés. Részt vettem az ezekhez kapcsolódó egyes jogszabályok tervezetének szakmai egyeztetésében, miközben a tervezés szintjén, kísérleti jelleggel megkezdődött gyakorlati alkalmazásuk úgy, hogy éppen a Csongrád Megyei Területrendezés Terv volt a kísérleti alany. Ez a felelősségteljes munka komoly kihívást jelentett a jövőre nézve, hogy tudniillik milyen tartalommal és követelményekkel ruházza fel a végső jogszabály a tervezés tematikáját. A rendezés tervhierarchiája három lépcsőssé vált. Az országos, a megyei (térségi) és a települési tervek. Miközben az országos és a megyei tervek között a kapcsolódás egyértelmű, kevésbé az a megyei és a települési tervek között. A területrendezés a szerkezetre és övezetekre teszi a hangsúlyt, míg a településrendezés a szabályozásra. Ez tükröződik a jóváhagyásuk formájában is. A szerkezeti tervet, a megye esetében rendelettel-, település esetén határozattal hagyják jóvá. Ezeket a körülményeket azért említem meg, mert a megyei főépítésznek munkaköri feladata a településrendezési terveknek a megyei tervvel való megfeleltetés, összhang ellenőrzése is. Ennek megkönnyítésére elkészíttetem bizonyos elemek digitális feldolgozását és folyamatos konzultációs lehetőséget biztosítottam a tervezők számára. A megyei terv készíttetése, majd jóváhagyása során, az érdekellentétek ellenére is sikerült olyan térszerkezeti struktúrát létrehozni, ami a jövő számára biztosít kedvező feltételeket a gyorsforgalmi úthálózat és a nagysebességű vasúthálózat kiépítésében, ami a kényelmi szempontokon túl, biztosíthatja Szeged interregionális (határon túlnyúló) vezető szerepkörét.

- Ugyancsak a méltatásban hangzott el, hogy több városrendezési pályaművét is díjazták, az egyik ezek közül a szegedi Bartók tér és környékének rendezése. A helyi sajtóban rendre előkerül a Bartók tér, sajnos legtöbbször nem pozitív példaként. Ön szerint hogyan lehetne szemrevalóbb, "élhetőbb" a Bartók tér?

- Köszönöm a kérdést, mert ezzel alkalmam nyílik tisztázni egy komoly félreértést. Egy városrendezési tervpályázat kidolgozása – az esetek túlnyomó többségében – nem egy építész munkája. Csupán egy tervpályázatra emlékszem, amit mint építész egyedül készítettem és első díjban részesültem, de az nem Csongrád megyei városban lett kiírva. Egy városrendezési tervpályázat több építész, szakági tervezők és esetleg feldolgozó szerkesztők együttes munkája. A hivatkozott pályaművek is egy ilyen feladatra létrehozott csapat teljesítménye. Nem fair a történteknek ilyen beállítása azokkal az építészekkel szemben, akikkel együtt dolgoztam és közös sikert arattunk. Ami a konkrét kérdésre vonatkozik, csak megerősíteni tudom, hogy a Bartók térre vonatkozó elmarasztaló megállapítások jogosak. A hivatkozott pályázatból semmi sem valósult meg. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a tér nagyon is szem előtt van, hiszen a város egyik legforgalmasabb gyalogos tengelye is érinti. Nem túlzás azt állítani, hogy a belváros legelhanyagoltabb területe, amelynek prioritást kell biztosítani a városfejlesztés soron következő feladatai között.

A tervezés során olyan közműkiváltásokra is sort kell keríteni, ami biztosítja a Mikszáth Kálmán utca mindkét oldalának intenzív fásítását és a térrel azonos térburkolat és csapadékvíz elvezető rendszer kialakítását. A Bartók térről el kell távolítani az oda nem illő építményeket, beleértve a közműszolgáltatók felépítményeit is. A térből egy könnyen átjárható, síkfelületű, funkcionálisan tagolt, fásított közpark kialakítására kell törekedni, ahol helyet kell biztosítani egyedi játszóelemek elhelyezésére is. Gondolni kell az ütemezett kiépítésre is, mert az áruház mögött, a gödörként elhíresült foghíj telek beépítéséig, az utcának e szakaszán nem célszerű a teljes kiépítés.

- Sok szó esik mostanság az energiatudatos városfejlesztésről, hogy milyen módon lehetne "beépíteni" a természetet a városképbe. Főleg azért beszélnek a zöld infrastruktúráról, mert a városi klíma a globális felmelegedés miatt egyre elviselhetetlenebb a nyári időszakban; hőszigetek alakulnak ki. Ön szerint Szeged a smart city mellett lehetne akár green city is? Lennének javaslatai egy ilyen tervezethez? Hol nyerhetne nagyobb teret a természet a városban?

- Összetett kérdés, amire csak általánosságban tudok válaszolni. A globális felmelegedés okozta klímaváltozás elviselhetőségére világszerte új módszerekkel próbálkoznak. Olyanokra gondolok, mint a sevillai világkiállításon alkalmazott vízporlasztó rendszerek, amelyeket a jelentősebb gyalogos tengelyeken építettek ki, vagy az Amerikában és Európában is elterjedt módszer, amikor vitorlaszerű ponyvákat feszítenek ki az utcák fölé. Ez utóbbira Pécs szolgáltat példát.

Ezeknek a módszereknek az alkalmazására azonban, csak mindenre kiterjedő, megfontolt döntés után kerülhet sor. Természetes módja a védekezésnek, a zöldfelületi rendszerek, fásítások alkalmazása. Véleményem szerint Szeged ma is zöld város (green city). Köszönhető ez a Nagy Árvíz után, Lechner Lajos által irányított város újjáépítésének. Más kérdés, hogy hogyan sáfárkodunk ezzel az örökséggel. Mennyivel járulunk hozzá kiteljesedésükhöz, vagy tesszük tönkre azt. Ebben nagy adósságunk van. A zöldfelületek rehabilitációját, az utcai fásítások gondozását, pótlását, vagy ahol szükséges teljes rekonstrukcióját kell elvégezni. Utóbbira jó példa a Gutenberg utca közterületi rekonstrukciója. Ehhez hasonló számos akcióterület jelölhető ki a városban. Új zöldterületek kialakítására csak korlátozott mértékben van lehetőség. Többnyire az új fejlesztési területeken, mint például a tervbe vett új déli Tisza-híd hídfőinek környezete. Nem szükséges új javaslattal élnem, mert már vannak ilyenek. Pártolom azt a javaslatot is, amely a tiszai rakparton megszüntetné a gépkocsi forgalmat, helyet adva egy sajátosan szegedi adottságra épülő rekreációs területnek. Ezzel a „Tisza Szeged főutcája” szlogen is igazzá válna végre. Ez is mint minden változtatás, valamilyen érdeksérelemmel jár. Ezzel a gépkocsiforgalom kényszerű átszervezésére gondolok, amiben segítséget nyújthat az említett déli Tisza-híd megépítése.