Magyar eperfacsemete őrzi az áldozatok emlékét Doberdón + FOTÓK

Idén 100 éve annak, hogy a császári és királyi 46. gyalogezred hazaküldte Szegedre az alakulat helytállását jelképező, doberdói fát. A centenárium alkalmából két napos megemlékezést rendeztek a hétvégén az olaszországi csaták egyik helyszínén, San Martino del Carso településen. Ennek keretében a két, korábban szembeálló nemzet képviselői eperfacsemetét ültetettek a harcoktól kipusztult fa egykori helyén. Egy emléktáblát is állítottak, amely mostantól őrzi Nagy Imre, az 1956-os forradalom mártír miniszterelnökének emlékét, aki itt teljesített frontszolgálatot, valamint Gönczy Lajosét, aki harmadik helyezést ért el magasugrásban az 1900-as párizsi olimpián és itt, a san martinói karszton vesztette életét.

A szervezők, a szegedi Meritum Egyesület és a San Martino del Carsói Karszti Barlangkutató Egyesület Történeti Kutatások Osztálya október 15-16-án ünnepi rendezvénnyel emlékezett meg a száz évvel ezelőtti eseményekről. A Magyarország Római Nagykövetsége és a Külügyminisztérium által támogatott esemény apropóját az adta, hogy a Doberdó látogatható és ismertetővel ellátott magyar emlékhelyei újabb helyszínekkel gyarapodnak. Az együttműködő civil szervezetek új információs táblák kihelyezésével tették könnyebben elérhetővé a fennsík egykori első világháborús frontszakaszának fontos helyszíneit és történelmi túrák keretében emlékeztek meg az olasz és magyar honvédek hihetetlen áldozatokkal járó hadviseléséről. Az Isonzó-fronton 1915 nyarától 1917 októberéig vívta az olasz haderő az osztrák-magyar seregekkel a híres-hírhedt isonzói csatákat, szám szerint tizenkettőt. Az osztrák-magyar haderő, - melynek felét magyar katonák alkották -, a Doberdó-fennsíkon építtette ki az első védelmi vonalakat az itt harcoló, túlnyomórészt magyar ezredekkel. Budapestről, Temesvárról, Debrecenből, Nagyváradról, Székesfehérvárról és Szegedről vonultak be azok a katonák, akik ezt a kiemelt a frontszakaszt védelmezték. A kétnapos program keretében gyalogos és autós történelmi séták során keresték fel az itt zajlott ütközetek legfontosabb emlékhelyeit, katonatemetőit – köztük természetesen azokat, ahol a szegedi katonákból álló, 46-os gyalogezred harcolt. A megemlékezésen Csongrád megyét

Juhász Tünde

, megyei kormánymegbízott képviselte, aki olasz kollégájával, Gorízia tartomány alelnökével,

Nara Cernic

asszonnyal közösen ültette el az utókor kegyeletét jelképező eperfacsemetét. A megyei kormánymegbízott az ünnepségen elmondott beszédében hangsúlyozta: „A doberdói fa 100 évvel azután, hogy elhagyta ezt a földet, békét teremtett és összefogást. Közös emlékezést, együttműködést, barátságot hozott erre a földre. Ez a fa lett előbb civil szervezetek, majd a lakosság, aztán a muzeológus, történész szakemberek, majd a politikai döntéshozók közös akaratának kifejezője. Mint egy felkiáltójel hirdeti ma is, hogy a megbocsátás, az elhivatottság képes jóvátenni a múlt hibáit, képes helyre hozni az elrontott dolgokat.” Mara Cernic elismeréssel szólt a civil szervezetek évek óta tartó közös erőfeszítéséről, amellyel az emlékezet ébrentartását, és a múlt felkutatását szolgálják. Az ünnepi megemlékezést magyar gasztronómiai és kulturális program zárta. Az esemény programja és a táblák elkészítése a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány szakmai támogatásával és Sagrado város, valamint Gorizia tartomány példás segítségével valósult meg.