Könnycseppek az érettségi dolgozaton - beszélgetés Aranyossy Ildikóval

Miután 1956. október 16-án Szegeden megalakult a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége (MEFESZ), október 19-én diákparlamentre gyűltek össze a Bethlen Gábor Gimnáziumban a vásárhelyi iskolákból érkezett tanulók is. Közöttük volt az akkor tizenhét éves diáklány, Aranyossy Ildikó is, aki hatvan évvel ezelőtti élményeiről szerda délelőtt mesélt a Németh László Gimnázium és a Liszt Ferenc Általános iskola diákjainak az Emlékpont rendhagyó történelemóráján.

A

Gyáni Imre

igazgató részvételével megtartott gyűlésen a tanulók nemcsak az orosz nyelv kötelező oktatásának megszüntetését, hanem a szovjet csapatok hazán területéről való kivonását is követelték, sőt arról is indítvány született, hogy a hazai uránkincset annak valós értékén értékesítse Magyarország a szovjeteknek. Az október 23-i fővárosi eseményekről

Aranyossy Ildikó

a rádióból értesült, azóta az Egmont-nyitány számára a forradalom örömét idézi vissza. Október 26-án a Bethlen diákjai koszorúzták meg Kossuth Lajos szobrát, ahol a Nemzeti dalt Ildikó szavalta el, s mint elmondta, ott a szabadság szele mindenkit megérintett, hiszen komoly nyomás alól szabadult fel mindenki lelke.

Aranyossy Ildikó

jelen volt – teljes családjával – az Iván-szobor ledöntésénél, amikor egy tűzoltóautóhoz kötött kötéllel távolították el talapzatáról a szovjet hatalmat jelképező alkotást, ám ekkor még nem tudták, hogy a ledöntött, majd a város egy részén végighúzott szoborért végül a pártbizottság munkatársai küldtek teherautót, hogy biztonságba helyezzék – azzal tervvel, hogy amint lehetőségük lesz rá, visszaállítsák talapzatára.

Aranyossy Ágostont

– a vásárhelyi gyógypedagógiai oktatás megteremtőjét, Ildikó édesapját – beválasztották a városi forradalmi bizottságba, azonban annak tagjai november 4-én hiába érkeztek meg a kialakult helyzet rendezésére a laktanyához, már nem engedték be őket, ekkor tudható volt: a forradalom elbukott. Az iskolában novemberben nem volt tanítás és a karácsony is szomorúan telt, sőt a diákbál is elmaradt az érvényben lévő gyülekezési tilalom miatt. Tavasszal, a francia nyelv írásbeli érettségi megkezdése

Aranyossy Ildikót

tizenöt diáktársával együtt behívatták a gimnázium irodájába, ahol egyenként közölték velük: nem jelentkezhetnek továbbtanulásra az ország egyetlen felsőoktatási intézményébe sem. Az addig kitűnő tanuló és orvosnak készülő diáklány francia érettségijének papírján könnycseppek mosták el a tintát, de Ildikó és családja nem adta fel, jelentkezett és bár számos fellebbezést beadtak, a válasz egyértelmű volt: csak azoknak a gyerekeit veszik fel, akiknek szülei hűek maradtak a népi demokráciához. Három évig próbálkozott Ildikó a továbbtanulással – eredménytelenül. S amikor a szegedi Patológiai Intézetben asszisztensként helyezkedett el, s ott találkozott a vele egykorú orvostanhallgatókkal, zokogás rázta vállát.