Hencz Péter: Klebelsberg Kunó hagyatéka Petri Gábor szellemi örökségében

Petri Gábor, sebész, akadémikus, a Szegedi Orvostudományi Egyetem I. sz. Sebészeti Klinikájának egykori igazgatója (1958-81) és rektora (1958-62, 1975-84), tevékenysége alatt az orvoskar második virágkorát élte, mely méltó volt Klebelsberg Kunó (1875-1932) vallás- és közoktatásügyi miniszter által lefektetett alapokhoz.

Petri

professzor páratlan felkészültségét és műveltségét, erkölcsi elkötelezettségét Klebelsberg iskolarendszerének, a Fasori evangélikus iskolának is köszönhette, mely utóbbi a világ legjobb tíz középiskoláinak egyike volt, Nobel díjasokat adva a tudománynak. Klebelsberg álma a „magyar Göttinga”, Petri Gáboré a „Tisza parti Cambridge”, klinikájának példaképe a Mayo klinika (USA). Mindketten szegedi kutatók, orvosok tucatjait küldték Nyugatra, tengerentúlra, hogy azután hazatérve vezető állásokba juttassák, a kint szerzett ismeretanyagot itthon kamatoztassák. „A magyar hazafiságot izzó hőfokra a külföldön szerzett tapasztalatok szokták hevíteni.”- - vallották Széchenyivel. A Petri tanítványok közül 31-en lettek tanszékvezetők, egyetemi tanárok. Petri professzor a német hagyományokra épülő, anatómiai-kórtani alapozottságú magyar sebészetet angolszász orientációjú, élettani-kórtani szemléletűvé akarta átalakítani. Azt mondta, hogy a sebészeknek jól operáló belgyógyászoknak kell lenniük. „Nem lehet belenyugodni abba, hogy van olyan hely a világon, ahol jobban csinálnak valamit, mint mi.” (Petri) „Európa közepén nem veszít-hetünk időt a természettudományok, a technika, a gazdasági és orvostudományok terén.” (Klebelsberg) Petri professzor tudomány iránti elkötelezettsége is Klebelsberget idézi: „Az orvos tévedhet, de nem mulasztat!” (Petri) vö. „Magyar emberek ezreinek életét rosszul képzett orvosok kezébe ki nem szolgáltathatjuk!” (Klebelsberg) Az orvosok kötelessége, hogy minden beteget feltétel nélkül egyformán szeressenek. „A betegnek mindig igaza van.”(Petri) Az orvostudomány fejlődésének nyomon követése, naprakész ismerete erkölcsi parancs. Ennek elmulasztása az orvosi eskü megszegése. Petri – Klebelsberghez hasonlóan – az egyetem el-engedhetetlen feladatának tartotta a kutatást, melynek a betegágytól kell kiindulnia, és ide is kell, hogy visszatérjen. Apró megfigyelésekhez, a tudás gyarapításához nem kell pénz. Klebelsberget reneszánsz mecénásnak, Petrit az utolsó reneszánsz embernek tartották. Ő is nagyra tartotta a magyarok tudományos teljesítményét: „Magyarországot szellemi világ-hatalomnak lehetne tekinteni.” Hitvallását, erkölcsi emelkedettségét legjobban tanítványai visszaemlékezései tükrözik: Prof. Kulka Frigyes, idézve tanítómesterét: „A sebészet mesterség, művészet és tudomány.” „Modernnek ne a divatot, hanem a minél jobbat tekintsük.” Prof. Boros Mihály: „Orvosként és emberként egyaránt óriás volt. Nem gyűjtött földi javakat, pedig megtehette volna. Hatalmát és befolyását, magas állami és tudományos tisztségét csakis a közjó érdekében használta… Reménytelen helyzetben is, amikor már jártányi erőre sem futotta, mások gondjain és problémáin igyekezett segíteni… Egyetlen célt tűzött ki maga elé: szenvedő embertársai, a betegek szolgálatát. Ennek rendelte alá egész életét, kivételes képességeit, nagy tudását, amelynél csak szerénysége és közvetlensége volt nagyobb. Hitte, és élete példájával bizonyította, hogy jó orvos csak jó ember lehet.” Prof. Altorjay István: „Rendületlenül hitt a mondás igazában, miszerint csak a szeretet mentheti meg az emberiséget.” Prof. Kovács Gábor: „Utolsó éveiben óriási harcot folytatott az új klinikai tömb építé-sének megindítására. Már súlyos betegen, halála előtt néhány nappal telefonon intézkedve sikerült megszereznie ehhez az engedélyt és támogatást.” Tanítványai és munkatársai, akik halála óta a Petri Tanítványok Baráti Körébe tömörülve ápolják emlékét és szellemiségét, szorgalmazzák, hogy az új klinikai tömböt Petri Gáborról nevezzék el.

Hencz Péter főorvos a Szegedi Akadémiai Bizottság Minker Emil Egészségtudomány-történeti Munkabizottság titkára