Bálint Gábor, a nyugdíjas afrikai bozótdoktor

Bozótdoktornak lenni megtiszteltetés. Ha a maszájok úgy köszönnek: "Hello Doc!", az nem a puszta udvariaskodás jele. Névként használják, és ez a legnagyobb elismerés, amit a Kenya déli síkságain élők "ráaggathatnak" egy orvosra. Bálint Gábor idén negyedik alkalommal tér vissza Afrikába, hogy a szegényesen felszerelt iskolák osztálytermeiben kialakított rendelőkben, a 40 fokot meghaladó melegben gyógyítson.

Bálint Gábor

klinikai farmakológus, az Egészségügyi Világszervezet felkérésére sok éve jár Afrikába gyógyítani, az utóbbi három évben pedig a Kenya-USA együttműködési programba is bekapcsolódott, hogy a félnomád maszájok általános egészségügyi állapotát felmérje. A Kenya déli csücskében található, "nem létező, de valós" maszáj országként emlegetett területen mintegy 1 millió 800 ezer ember él. Ott, ahol a Mara folyó szeli ketté a Afrika egyik legismertebb rezervátumát, ahol a gnúvonulás évente természetfilmesek százait vonzza. Ilyen bokros-bozótos vidékeken gyakorolja hivatását évente néhány alkalommal Bálint Gábor, a Szegedi Tudományegyetem Orvostudományi Kar professzor emeritusa, aki a Közéleti Kávéház hívására fotókon mutatta be élete e fontos mérföldkövét. A Kenya-USA egészségügyi programba bekapcsolódott szakemberek egy speciálisan felszerelt, gyógyszerekkel roskadásig teli kisbusszal szelik át az országot, hogy azután a bádogtetejű helyi általános iskolákban berendezzék az átmeneti orvosi és fogorvosi rendelőjüket. 42-44 Celsius-fokban dolgoznak, nem éppen luxuskörülmények között, de a legmodernebb eszközökkel és legújabb gyógyszerekkel.

A marhatenyésztésből élő maszájok arcáról - ahogyan a professzor fogalmazott - az élet nyomai olvashatóak le. Orvosi szempontból nincs is olyan sok különbség a helyiek és egy átlag európai ember között, életmódjukból adódóan azonban őket elsősorban az ízületi megbetegedések és a kötőhártya gyulladás érinti, a stressznek tulajdonított magas vérnyomásos és gyomorfekélyes esetek nem, vagy szinte alig fedezhetőek fel közöttük. Trópusi megbetegedésből viszont annál több akad. "Bushdoctor akkor lesz valakiből, ha az ott lakók megtisztelik" - mondta Bálint Gábor, hozzátéve, a "Hello Doc!" egy mély értelmű megszólítás, amit ki kell érdemelni. A klinikai farmakológus fotókon keresztül a maszáj társadalom hierarchiájába is bepillantást engedett. Kiderült, ebben a tradíciókat őrző etnikai közösségben a marhák és a gyermekek számában mérik a vagyont: a legtehetősebbeknek 40-50 állata és legalább 4-6 gyereke van. Mivel a nomád törzsek eltűnőben vannak, az elmúlt években úgynevezett félnomád közösségek alakultak. Kisvárosokat alapítottak iskolával, és 10-12 m2-es bádogtetős házakkal. Bálint Gábor szerint sokunkban téves kép él az afrikai törzsekről, pedig ezek az emberek valójában tanultak, a felzárkóztatásnak köszönhetően a gyerekek 85 százaléka ír és olvas, sőt, Kenyában angolul is beszélnek.

Bálint Gábor utazási sorozata 1971-ben kezdődött, azóta nem telik el úgy év, hogy legalább egyszer ne látogatna Afrikába. 1971-1974 között a magyar hatóságok engedélyével - megtartva szegedi egyetemi állását - a Brit Inter-University Council kérésére, az ugandai Makerere Egyetem Orvosi Fakultásának Élettani Intézetében kezdett el dolgozni. Az egész család vele tartott, felesége is felhagyta erre az időre ügyvédi karrierjét. 1988-ban rövid itthoni "pihenő" után (hazatérése után a SZOTE I. Belgyógyászati Klinikáján, majd az Élettani Kutató es Klinikai Farmakológiai laboratóriumában vezetőként dolgozott) tanszékvezető egyetemi tanár lett az ethiopiai Addis Ababai Egyetem Farmakológiai Intézetében. 1990 óta szakértői munkát végez a WHO-nál, elsősorban afrikai államokban.