Nemzetközi konferencia az Emlékpontban a Felvidékről kitelepítettek emléknapján

A hódmezővásárhelyi Emlékpont és a komárnói Selye János Egyetem (Univerzita Jána Selyeho) közös nemzetközi konferenciával emlékezik meg a Felvidékről kitelepítettek emléknapjáról „Hát elvesztetted imhol a hazádat” A csehszlovák–magyar lakosságcsere története és következményei címmel.

Az április 12-én, kedden 11 órakor kezdődő rendezvényen a mintegy százezer magyar kitelepítésével záruló népességmozgás programadójának,

Edvard Benešnek

, Csehszlovákia második elnökének a magyarkérdésről alkotott nézeteit

Gulyás László

, a Szegedi Tudományegyetem professzora ismerteti. A Magyar idők a Felvidéken, 1938–1945 címmel 2014-ben megjelent több mint ötszáz oldalas monográfia szerzője,

Simon Attila

– a komárnói Selye János Egyetem tanszékvezetője – a csehszlovák nemzetállami törekvéseknek az ott élő magyar közösségekre gyakorolt hatásairól tart előadást. A magyarországi – szűkebben: dél-alföldi – szlovákság képviseletében a nyugalmazott tótkomlósi iskolaigazgató,

Juraj Sinčok

, azaz

Szincsok György

a szlovákok lakta békési település tájszavait mutatja be, míg

Tóth István

, a szegedi Móra Ferenc Múzeum osztályvezetője a Békésből Csehszlovákiába települt családok sorsáról végzett kutatásainak eredményeit osztja meg az érdeklődőkkel. A konferencián hódmezővásárhelyi intézmény vezetője a lakosságcsere Csanád megyei történéseit feltáró kutatásairól tart előadást.

Miklós Péter

a témakörről a Magyar Idők című lap hasábjain idén február 22-én megjelent írásában

Páll Endre

Csanád vármegyei alispán 1947. április havi jelentését így idézte: „A kitelepítettek sorsukban megnyugodva foglalják el új otthonukat és igyekeznek belehelyezkedni az itteni viszonyokba.” Egy hónappal később már a szülőföldjükről elűzött magyarok az első aratást ünnepelték új lakóhelyükön. „Igen megható és szép ünnepségen vettünk részt főispán úrral Pitvaroson, ahol a Csehszlovákiából áttelepített magyarok ünnepelték meg első aratásukat. Örömmel jelenthetem, hogy az áttelepített lakosság, bár sokkal rosszabb körülmények közé került, mint amilyenben élt, nem csüggedt el, hanem dolgozni akar.”