„Nem a V4-ek és Németország, hanem a racionalitás és az irracionalitás között van a töréspont” – interjú Orbán Balázzsal

Orbán Balázst, a Migrációkutató Intézet főigazgatóját faggatta a SZEGEDma a közel-keleti helyzetről, a migráció okairól, az európai töréspontokról, a terrorhelyzettel kapcsolatos alaptörvény-módosításról.

A háborútól a túlnépesedésig kereshetjük a migráció okait

Szíria még mindig szerepel a hírekben, az oroszok Bassár el-Aszadot segítik egyre nagyobb sikerrel, a törökök elsősorban a kurdok visszaszorítása miatt lettek aktívabbak. Szaúd-Arábia azt ígérte, hogy becsatlakozik az Iszlám Állam elleni harcba, habár tudjuk, hogy a szaúdiak által preferált vahabita ideológiára épül az al-Kaida és az ISIS szervezete is, tehát valószínűleg inkább az alavita Aszad ellen cselekednének. Az is biztosra vehető, hogy bármely fél győzelme esetén hatalmas menekülthullám indul meg. Mi látszódik ezen lépések mögött?

Ami most a Közel-Keleten zajlik, az rendkívül sok emberi tragédiát rejt magában, másrészt, ha geopolitikai értelemben közelítünk az eseményhez, akkor látjuk, hogy az eddig jellemző ágensekkel vívott háborúk helyett valami új jelenik meg, az eddigi háttérszereplők egyre inkább a nyilvánosság elé lépnek, ez elemzői szempontból nagyon érdekes. Azonban érdemes azt is figyelembe venni, hogy ugyanaz a probléma sújtja Szíriát, mint a többi kibocsátó országot, a lakosság megháromszorozódott, miközben az életfeltételek romlottak.

Ha Samuel P. Huntington híres munkáját olvassuk, akkor látjuk, már a ’90-es évek közepén megjósolta a szerző, mely országokban várható az, hogy a migrációra, radikális eszmékre fogékony társadalmi csoport, a 15-24 év közötti férfiak létszáma eléri a „kritikus” mennyiséget a 2010-es években: Szíria, Afganisztán, Irak, Líbia…

Pontosan. A világnak van egy instabil része, ebbe tartozik Afrika mintegy kétharmada, a Közel-Kelet, Belső-Ázsia egészen Bangladesig, amely a legkülönfélébb okok miatt került ilyen helyzetbe: túlnépesedés, klímahelyzet, nyílt fegyveres összecsapások, infrastrukturális elmaradottság, kilátástalan szegénység. Ezekről a területekről indul ki a migráció, különböző intenzitással a világ fejlettebb részei irányába, elsősorban Oroszország és az Európai Unió felé, mert ezek a területek vannak a legközelebb. Jól látható, hogy az unió tud kisebb mértékben ellenállni a migrációs nyomásnak, ezért a többség inkább ide érkezik. Habár Törökország NATO-tag, mégis nyíltan megfenyegette Európát azzal, hogy az újabb szír menekülthullámot kiengedi, ha nem sikerül megegyezni.

A németek is felismerték, hogy a kontrollálatlan bevándorlás nem jó

Mit gondol Orbán Viktor azon kijelentéséről, amely szerint Törökország és Németország már megegyezett arról, hogy közvetlen módon érkezne 400-500 ezer migráns Kisázsiából, akiket kvóta alapján osztanának szét az unió tagállamai között?

Erről elég keveset beszélünk, de az tény, hogy erre vonatkozóan zajlanak tárgyalások, ezt megerősítik uniós dokumentumok is.

Látok egyben más változást is, úgy tűnik, hogy szép lassan kihátrálnak Németország mögül azok az államok, amelyek eddig támogatták a lépéseit. Ha

Merkeléknek

nem sikerül radikálisan csökkenteni a beérkezők számát, akkor az új terv is sikertelen lesz. Arról nem beszélve, hogy hasonló méretű áttelepítési programja az ENSZ-nek nem volt az utóbbi évtizedekben. Erős kérdés már az is, hogy a humanitárius szempontokat mennyiben tudnák figyelembe venni.

Átalakul az EU 2020-ra

Van egy markáns nézetkülönbség a posztszocialista országok – azon belül a Visegrádi Négyek - és Németország között. Ugyanez a töréspont megfigyelhető a volt kelet-német és nyugat-német részek között, az előbbi területén erősebbek a szélsőjobboldali, bevándorlásellenes pártok. Egy Kelet-Nyugat ellentétről van szó?

Minden nemzetközi és hazai fórumon próbálok tiltakozni az ellen, hogy ezt egyfajta Kelet-Nyugat ellentétként állítsák be. Az igaz, hogy a migrációs válság kezdetén az unió nyugati tagállamaiból érkezett egy ilyen narratíva, amely még mindig elég erős Európában. Már kezdettől fogva hamisnak tűnt ez az elképzelés, de tovább kerestük kollégáimmal a töréspontot. Felmerült, hogy ez egy bal- és jobboldali közötti ellentét, de ez is megcáfolódott.

Hiába bővült az EU 2004-ben, az utóbbi tíz évben nem változott a szerkezete. 2020-ra azonban az eddigi alkuk jelentősen átalakulnak, s ebben döntő szerepe lesz az újonnan csatlakozott országok érdekérvényesítő képességének. A közép-európai államok az elmúlt tizenkét évben csak a villanykapcsolót keresték, s most egy pártpolitikai logikán felülemelkedő együttműködés indul, erre jó példa a baloldali vezetésű Szlovákia együttműködése Lengyelországgal és Magyarországgal.

Ez utóbbi úgy gondolom, annak köszönhető, hogy megnőtt az átlag állampolgár és a politikai elit közötti véleménykülönbség egy ilyen könnyen megítélhető ügyben, s emiatt az eddig radikális eszmékre nem fogékony személyek álláspontja is szélsőségessé vált.

Nem eretnek gondolat a terrorhelyzetre vonatkozó alkotmánykiegészítés

Úgy tűnt, Angela Merkel nem örül annak, hogy a V4-ek Bulgáriával és Macedóniával együttműködve – Görögországot kihagyva - próbálnák megállítani a migrációt határzár építéssel. Ezzel párhuzamosan Ausztria kerítést épített, s korlátozott számban engedi be a migránsokat, ami hasonló megoldás, mint amilyet a Balkánon javasolna a V4.

A németek is szeretnék csökkenteni a migránsok számát – elsősorban a Balkánon -, de van egy határozott nézetkülönbség a határzár ügyében.

A terrorveszély kihirdetéséről szóló alaptörvény-módosítást érte kritika a jobboldalról és a baloldalról is. Mit gondol ezekről a véleményekről? Milyen európai példák vannak hasonló biztonsági fenyegetések kezelésére?

A nemzeti szabályozások rendkívül eltérőek, van, ahol alkotmányos szinten kezelik, máshol nem. Az tendenciózusan látszik, hogy a megnövekedett biztonsági kockázatokra az országok kifejezetten terrorhelyzetre vonatkozó szabályozással próbálnak reagálni, s ezekben a kormányoknak kulcsszerepük van, mert a titkosszolgálatoktól az információk hozzájuk futnak be. Ilyen értelemben semmi eretnek gondolat nincs a mostani szabályozásban, az azonban nagyon fontos alkotmányos garancia, hogy minél rövidebb legyen és törekedni kell a parlamenti kontroll minél korábbi bekapcsolására. Egyelőre még nincs végleges szöveg, az a parlamenti vita után alakul ki, de ha sikerül kompromisszumra jutni, akkor elmondhatjuk, hogy ez szükséges volt, de nem elégséges. Inkább azon kellene vitatkozni, hogy milyen jogszabály-csomagot kell még elfogadni a biztonsági kihívásokra adott válaszként, s nyomást kellene gyakorolni az ellenzéknek a kormányra, hogy a déli határnál újból megjelent migránsok miatt erősítse meg az élőerős jelenlétet.