A doberdói fa mint profilkép – történésszé fogadták az olasz barlangkutatót Szegeden + FOTÓK

Visszatért három hónapos olaszországi zarándokútjáról a Doberdói fa. A Móra Ferenc Múzeum páratlan műtárgya tavaly novemberben és decemberben, Rómában két rangos kiállítóhelyen hirdette az első világháború legvéresebb küzdelmeként számon tartott, Isonzó menti csatákban harcoló katonák emlékét. A magyar-olasz koprodukcióban létrejött kiállításokon közösen munkálkodtak a szegedi Meritum-, és a San Martino del Carso-i barlangkutató egyesület tagjai. A két civil szervezet sok éve dolgozik azon, hogy felszínre kerüljön az I. világháború észak-olaszországi hadműveleteinek minél több olyan részlete, amely eddig ismeretlen volt a történészek számára. Az olasz szervezet vezetője, Gianfranco Simonit olyan elkötelezettséggel és szakmai hitelességgel végzi ezt a munkát, hogy tavaly év végén a Szegedi Tudományegyetem tiszteletbeli történész címet ajándékozott neki.

Eredeti végzettsége mérnök, ma is műszaki emberként dolgozik, s emellett, társaival együtt társadalmi munkában látja el a San Martino del Carso-i „Nagy Háború Múzeumának” működtetését: így gondozza sok ezer, az első világháborúban odaveszett magyar és olasz katona emlékét. Igazi önzetlen civil, aki a történelmi ismeretei bővülésével párhuzamosan megfelelő történészi kompetenciákra (adatgyűjtés, földolgozás, értelmezés) is szert tett. Könyvei, a kiállítások, amelyek életre hívásában mind Olaszországban, mind Magyarországon közreműködött, előadásai a különféle történelmi konferenciákon szolgáltattak alapot arra, hogy a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Modernkori Magyar Történeti Tanszéke nevében tiszteletbeli történész címet adományozott számára dr. Marjanucz László tanszékvezető.

Gianfranco Simonitot

a hosszú éveken át kifejtett magas színvonalú csatatérkutatás, az olasz-magyar I. világháborús közös múlt tárgyszerű, elfogultság mentes feltárása, közreadása terén szerzett érdemei elismeréseként érte a megtiszteltetés.

Profi geológusból tiszteletbeli történész

A voltaképpen geológus végzettséggel rendelkező Gianfranco Simonit egy barlangkutató civil szervezet vezetője. A nyolcvanas évek végén azzal a céllal alakultak, hogy karsztjelenségek vizsgálatával foglalkozzanak. A San Martino környéki barlangok feltárása során bukkantak az első világháborús tárgyakra és emlékekre, innen jött a gondolat, hogy összegyűjtsék és megőrizzék ezeket. A történelmi anyag felszaporodott, egyre több feladatot adott számukra, ezért döntöttek úgy jó néhány éve, hogy létrehoznak egy az Isonzó menti csaták emlékeit közre adó múzeumot San Martinóban, amely méltó módon jeleníti meg azt a hatalmas tragédiát, ami éppen azon a vidéken történt. – meséli a tiszteletbeli történész. „Korábban egyszerű relikviagyűjtő voltam és a történelem szenvedélyes rajongója. Ma már kizárólag a 2007 óta működő múzeumnak, a kutatásnak szenteltem az időmet, és annak, hogy különböző programok szervezésével ezek eredményeit közkinccsé tegyük. A múzeumot egyébként teljes egészében az egyesület önkéntesei működtetik bármiféle helyi intézményi vagy önkormányzati segítség nélkül.” - jegyzi meg. Emellett folyamatosan gondozzák a környékbeli háborús emlékhelyeket, függetlenül attól, hogy milyen nemzetiségű csapatok katonái küzdöttek és haltak meg ott.

„Azt valljuk, hogy a népek hazája ott van, ahol a halottaik nyugszanak. Itt sok százezer ember vesztette életét, nem tehetünk különbséget a halottak között. Ezért gondoljuk úgy, hogy ez a terület a magyar nép, és azon más népek otthona és hazája is, akiknek fiataljait itt érte a halál.’

Kiállítások Isonzón innen és túl – Rómában is sikert aratott a Doberdői fa

A múzeumban látható gazdag anyag alkalmas arra, hogy San Martinon kívül is közreműködjenek I. világháborús kiállítás, program létrejöttében, amelyekhez szívesen nyújt segítséget tárgyakkal, kurátori munkával, szervezőként, szakértőként Gianfranco Simonit. Mi több, nem csak hazájában ismerik szaktudását, felkészültségét, hanem Magyarországon, Szlovéniában, és Romániában is. A hasonló civil szervezetekkel vagy közgyűjteményekkel történő együttműködésben jött létre például tavaly októberben a "Művészet és Propaganda a Nagy Háborúban" című kiállítás, amely Romans d'Isonzoban volt látható. A tárlat anyaga egy jelentős nemzetközi összefogásnak köszönhetően állt össze. A Kecskeméti Katona József Múzeumtól Mednyánszky László drámai erejű festményeit kapták meg, a szegedi Móra Ferenc Múzeumtól a legendás fából készült katonaszobrot, de segített a budapesti Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézete, a szlovéniai Drustvo Soska Fronta di Nova Gorica múzeum valamint a szegedi Meritum Egyesület is abban, hogy páratlan anyag fogadhatta az olasz közönséget „Külön öröm, hogy számos olasz és szlovén gyűjtő, mellett a szegedi

Szanka József

is felajánlott néhány értékes műtárgyat ehhez az egyedülálló tárlathoz. – meséli szenvedélyesen Gianfranco.

A Csongrád megyeiek számára minden bizonnyal az a legismertebb közös munka, amelyben a Móra múzeum tulajdonában lévő Doberdói fa is szerepet kapott. „A Meritum Egyesülettel közös kiállításunkat novemberben mutattuk be Rómában, a Haza oltáraként is ismert, római Vittorianóban, a Risorgimento Múzeum központi termében. "A költő és a doberdói fa" című tárlat anyaga azután a szintén nagyon rangos helyszínnek számító Római Magyar Akadémiára került át, ahol egy hónapig volt látható. Büszkeséggel tölthet el mindannyiunkat, hogy a két hónap alatt több ezren láthatták ezt a különleges ereklyét az olasz fővárosban. A programokban gazdag, 2015-ös évben a kiállítások megszervezésén túl, több mint 1200 olasz, és közel száz magyar középiskolás diákot (Szegedről, Mórahalomról, Magyarkanizsáról, Temesvárról, Budapestről) kísértünk végig a Nagy Háború területünkre eső helyszínein és meséltünk nekik az itt harcolók történetéről.” – sorolja a kitüntetett az előző év programjait, amelyek sikere szintén hozzájárult a tiszteletbeli történészi cím kiérdemléséhez.

Facebook profilképről, elhivatottságról őszintén

Gianfranco Simonit elkötelezettségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy facebook profilképe is a doberdói fát ábrázolja, ahogyan azt Aba Novák Vilmos a Hősök kapuján látható freskóján megörökítette. Amikor arról kérdezzük, miért olyan fontos számára a 46-os szegedi ezred által haza küldött fatörzs azt feleli: „2010 májusában láttam meg először a doberdói fát. Hihetetlen érzelmeket váltott ki belőlem, hogy mintegy száz évvel a harcok után mi lehettünk az első olaszok, akik viszontláthattuk. Megtiszteltetésként éltem meg, hogy visszavihettük ezt a relikviát arra a helyre, ahol gyökerezett és ahol több ezer katona szenvedésének és halálának volt a tanúja. Úgy gondolom, hogy így vált a 46-os ezred különleges emléke a béke örök szimbólumává, a helytállás és a szenvedés jelképévé. Ez a fatörzs megtanított bennünket arra, hogy az olyan kisemberek, mint amilyenek mi is vagyunk, képesek lehetnek létre hozni olyan pici csodákat, melyek hatalmas érzelmeket képesek kiváltani az emberekből. Ezért vált az életem részévé és tudom, hogy most már végigkísér az utamon.”

A tiszteletbeli történész címet elismerésnek és hatalmas megtiszteltetésnek tartja, mint mondja egy olyan egyszerű ember számára, mint ő, nagyon megható volt átvenni. Úgy véli, azzal tudja meghálálni, ha továbbra is teszi a dolgát, mint eddig: gazdagítja a múzeumot, részt vesz kiállítások és programok szervezésében, vagy iskolásokat kísér a Nagy Háború egykori helyszíneire. Megható volt a számára az is, hogy az elismeréshez

Juhász Tünde

, Csongrád Megye Kormánymegbízottja személyesen is gratulált, fogadta az Olaszországból erre az alaklomra érkezett csoportot. „Egy igen barátságos hangulatú találkozó volt – eleveníti fel a kormányhivatali emlékeit Gianfranco Simonit. „Mi egy kis, önkéntesekből álló egyesület vagyunk és az, hogy beszélgethettünk vele, azt jelentette számunkra, hogy nagyra értékeli a munkát, amit végzünk. Érdeklődőnek találtam őt, számos kérdést tett fel a közös munka, illetve az egyesületünk és a Meritum közötti együttműködésről. Meg is hívtuk, hogy látogasson el hozzánk San Martino del Carsóba, hogy megmutathassuk neki, mit is csinálunk. „ – zárta a beszélgetést Gianfranco Simonit.