A Jézuska-sztori - így vélekedik a gyermekpszichológus

„Ha a gyerek hallja az osztálytársaitól, hogy a Jézuska nem is létezik, és rákérdez a szüleinél az igazságra, nem szabad hazudni neki.” Szavahihetőség kontra mesevilág. Hol húzza meg a határt a szülő, ha a gyerek megkérdőjelezi a Jézuska létezését? Benák-Tömöri Judit gyermekpszichológussal beszélgettünk.

„A gyerekeknek szükségük van a hitvilágra, ez megnyilvánulhat a Jézuskában, Istenben vagy akár a húsvéti nyúlban is. Mondok egy példát. Ha valaki felnőtt korában rákos beteg lesz, de nem alakult ki benne a hit, aminek segítségével képes lenne meggyőzni magát, hogy akár le is küzdheti a betegséget, nem lesz képes túltenni magát rajta. Az alapok gyermekkorban alakulnak ki, és nem az a lényeg, hogy miben hisznek, hanem az, hogy amiben hisznek, az megtörténhet.” Ahány szakember, annyi vélemény született már a Jézuska-sztoriról, vagyis arról, hogyan hat ki a gyerekre, ha szülei kvázi hazugságba ringatják őket.

David Kyle Johnson

amerikai filozófus már évek óta támadja a Mikulást, mondván, a mese egy megtévesztés, ami rombolja a szülői szavahihetőséget, később a gyerekek pedig könnyen bedőlnek a hazugságoknak.

Benák-Tömöri Judit

szegedi gyermekpszichológus szerint minden azon múlik, otthon hogyan tálalják az ilyen mítoszokat. „Ha a gyerek hallja az osztálytársaitól, hogy a Jézuska nem is létezik, és rákérdez a szüleinél az igazságra, nem szabad hazudni neki. Inkább kérdezzék meg tőle, mit szeretne. Szeretnéd, hogy létezzen? Ha a válasza igen, akkor továbbra is létezhet a Jézuska” – adott gyakorlati tanácsot. A pszichológus tehát a kerülő választ javasolja, hiszen a szülői szavahihetőségnek valóban nem kedvez a hazugság, még akkor sem, ha az jó szándékkal történik. „A legideálisabb szituáció, ha gyerek magától jön rá az igazságra. Ilyenkor finoman fel lehet világosítani a Jézuskáról, de érdemes a gyerkőcöt megkérni, hogy legyen tekintettel kisebb testvérére és engedje neki, hogy tovább higgyen benne.” Benák-Tömöri Judit úgy véli, a szülők felfújják a „mesevilág kontra valóság” történetet, aminek elsősorban a média az okozója. A közösségi oldalakon, újságokban, televízióban szinte csak arról hallani és olvasni, mitől lesz valakiből jó anya vagy apa. Az egymásnak gyakran ellentmondó tanácsokat még megtoldja néhány alapvetően jó szándékú, szakértő rokon, az újdonsült szülők pedig kétségbeesve kapálóznak az információtengerben. Ugyanez igaz a Jézuska-sztorira is. Pro és kontra érvek sokaságával szembesülnek, míg a meghitt karácsonyi készülődést fel nem váltja a stressz. Pedig a képlet egyszerű: a szülőknek nincs más dolguk, mint visszaemlékezni arra, ők hogyan birkóztak meg az igazsággal. Valószínűleg keveseknek okozott lelki törést a mese valódi arca, ezzel a gyermekpszichológus is egyetért. „Nem találkoztam még olyan gyerekkel, akit traumatizált volna az igazság a Mikulásról vagy a Jézuskáról, pedig már 2001 óta pszichológusként dolgozom és nem egy gyereket láttam. Mindenki feldolgozza” – tette hozzá mosolyogva. Azt javasolja, a karácsony és annak minden rituáléja legyen öröm a szülők számára is és engedjék át magukat annak az izgatottságnak, amit gyermekként megéltek. Ha eljön a pillanat a gyerek életében, amikor a Jézuska elveszíti jelentőségét, nem kell kétségbe esni. A mítosz lerombolása után is úgy fog viszonyulni az ünnephez, ahogyan azelőtt.