Rekviemmel emlékeztek a katyńi népirtás áldozataira a szegedi dómban + FOTÓK, VIDEÓ

„Mint minden totális diktatúra, így a szovjet diktatúra sem akart mást a katyńi vérengzéskor, mint megtörni a nemzet gerincét” – fogalmazott Rétvári Bence, az EMMI parlamenti államtitkára a dómban, ahol a katyńi mészárlás áldozataira emlékeztek Király László zeneszerző és Polner Zoltán költő Katyń requiem című művének ősbemutatójával.

A Katyńban kivégzett lengyel mártírokra emlékezve a dóm mellett felállított keresztnél

Karol Biernacki

, a Lengyel Köztársaság szegedi tiszteletbeli konzulja elmondta, 1940. március 5-én rendelte el a szovjet államvezetés Sztálinnal az élen, melynek értelmében megsemmisítették a fogságba esett lengyel katonatiszteket, rendőröket, értelmiségieket, több mint 20 ezer embert. Úgy fogalmazott, Sztálinék nem véletlen hoztak döntést a népirtásról, ezzel a független lengyel állam újjáépítését akarták megnehezíteni. „Ez a keresztet nemcsak a lengyel áldozatok emlékére emeltük, nemcsak azért, mert az Isten ember iránti tökéletes szeretetének a jele, és nem is csak azért, mert a kereszt a szenvedésnek a jelképe, hanem azért, hogy aki elmegy a kereszt előtt, álljon meg egy pillanatra, s gondolkozzon el azon, hogy mi a népirtás” – hangsúlyozta Karol Biernacki. Az emlékezők mécsesekkel és egy-egy szál fehér rózsával rótták le tiszteletüket az áldozatok emléke előtt. A fogadalmi templomban a Katyń requiem ősbemutatója előtt

Roman Kowalski

, a Lengyel Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete elmondta, hogy a művészet egy egyedi tulajdonsággal bír, képes bennünk felszínre hozni azokat az érzelmeket és érzéseket, amelyek lehetővé teszik, hogy könnyebben fogadjuk el, éljük át a tragédiát. „A művészet lehetővé teszi azt is, hogy kötelességünknek eleget téve, megfelelő módon, szépen emlékezzünk, így adva át az utánunk jövőknek a múltunk emlékeit. Hiszen csak addig létezünk, amíg emlékezünk” – fogalmazott. Hozzátette, Lengyelország és Magyarország történelme számos kisebb-nagyobb Katyń rejlik, és bizonyára ezért is viszonyulnak a magyarok érzékenyen a lengyel tragédiához.

Jacek Olbrycht

, a lengyel Kulturális és Nemzeti Örökségi Minisztériumának főigazgatója is kifejezte háláját, hogy Szegeden rekviemmel emlékeztek a katyńi népirtásra, ami azért is jelentős a lengyelek számára, mert titkolták, több mint 50 éven keresztül nem szerepelt róla egy sor sem a történelemkönyvekben sem. Csak 1990 után kapták meg azokat a dokumentumokat a lengyeleket, amelyekben kiadták a parancsot a kivégzésekre. Elmondta, az emberek, elsősorban a katonák hozzátartozói emlékeztek, tudták, hogy mi történt. A minisztérium főigazgatója maga is beszélt néhány kivégzett tiszt gyermekével, amit megrendítő élményként írt le, mert olyan emberekkel találkozott, akiknek valaki elvette szeretteik szent emlékét, ráadásul hazudott is. Úgy fogalmazott, a szegedi dóm egy szent hely, ami a legalkalmasabb arra, hogy emlékezzenek az áldozatokra és emlékeztessenek is tragédiájukra. http://www.youtube.com/watch?v=J4XO2rW3KTU

A lengyeleket és magyarokat az erős hit is összeköti

Talán nincs a világon másik nép, amely úgy meg tudná érteni a lengyelek történelmét, sorsát, mint a magyar – kezdte beszédét

Rétvári Bence

, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (EMMI) parlamenti államtitkára. „Nincs talán másik 2 ország, amely hasonlóképpen szakíttatott három részre, az egyik 150, a másik 123 évig. Talán pont ezért a lengyel függetlenség napján itt Magyarország az a pont, ahol a leginkább megértik, mint jelent a nemzeti függetlenség” – fogalmazott a politikus. Rétvári különleges alkalomnak nevezte a Katyń requiem ősbemutatóját, hiszen egy magyar zeneszerző tudja megjeleníteni érzelmileg a zene nyelvén azt, amit a lengyeleknek a katyńi tragédia jelent. Beszéden kitért arra is, hogy a két népet a történelmi sorsuk mellett az erős hit is összeköti, mint nemzetmegtartó erő. A lengyelséget is sok történelmi tragédián az erős kereszténysége, erős katolicizmusa segítette át, akárcsak a magyarságot. Hozzátette, ma már az Alaptörvényünk is tartalmazza, hogy nemzetmegtartó erő volt a magyarság számára a kereszténység.

Felsorolta, hogy Katyńban a katonaság részéről mennyi és milyen beosztású embert végeztek ki, hangsúlyozva, hogy népirtásról beszélhetünk, hiszen nem egyes embereket ítéltek el, mint ahogy megszoktuk egy normál bírósági eljárásban, hanem a nemzethez, annak gerincéhez tartozás volt az a „bűn”, mi miatt kivégezték őket a katyńi erdőben. „Az akkori szovjet hatalomgyakorlás az volt, hogyha szükség van arra, hogy terrort gyakoroljak, és ezzel fenntartsam a hatalmamat, akkor akár 22 ezer embert is kivégezhetek egy erdőben, mert ez szükségszerű a kommunizmus fenntartása szempontjából. Ettől totális ez a diktatúra” – ismertette Rétvári Bence az akkori szovjet hatalomgyakorlás elvét. Párhuzamot vont a magyar történelemmel is, mint elmondta, amikor Recskre megérkeztek a bevagonírozott foglyok, elvették az irataikat és elégették, mondván, velük nem kell elszámolniuk fogva tartóiknak, s ugyanezt élték meg Katyńban, csak onnan senki sem térhetett haza. A parlamenti államtitkár közölte, azért kell a történelemnek ezeket az eseményeit is megismernünk, mert ha valaki nem ismeri azt, megeshet, hogy megismétlődik. „Mint minden totális diktatúra, így a szovjet diktatúra sem akart mást a katyńi vérengzéskor, mint megtörni a nemzet gerincét. Nemcsak megfélemlíteni, hanem megsemmisíteni azokat az embereket, akik független, szabadon gondolkodó, jogállami Lengyelországnak az alapjait képezhették volna” – fogalmazott Rétvári Bence. Emlékeztetett, nem lehetett sírhelye ezeknek az embereknek, nem kaphattak végtisztességet, és még csak beszélni sem lehetett róluk, akárcsak a magyar hősökről sem 59 évvel ezelőtt, 1956. november 4-e után, a forradalmat követő napokban.

Új történelmi korszak kezdetén vagyunk

„A magyarságnak és a lengyelségnek az összetartozása minden történelmi sorsforduló idején fontos. Méltán gondolhatjuk úgy, hogy most is valami hasonlónak a kezdetén vagyunk, valamilyen más történelmi időszaknak a kezdetén. Hiszen ha végignézzük az emberiségnek a történelmét, akkor a nagy korszakoknak a végét, más korszakoknak a kezdetét sohasem technikai vívmányok, gépek jelölték, hanem nagy embertömegek” – szögezte le a politikus. Úgy értékelte, most is mintha hasonlót figyelhetnénk meg, óriási embertömegek jelentkeznek Európában. Hozzátette, amikor valami érezhetően változik a világban, akkor a lengyelség és a magyarság ismét egymásra talál. „Elmondhatjuk, hogy az Európai Unión belül ennek az új korszaknak a kezdetén, a népvándorlás időszakában olyan mértékű népvándorlás valósult meg, mint semmilyen más EU-s tagország esetében. Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország együtt védi az unió határait” – jelentette ki hozzátéve, hogy e négy ország együttműködése nem gazdaságról, tőkéről vagy pénzről szól, hanem civilizációról, identitásról. Rétvári szerint épp ezért kijelenthető, hogy a lengyel és a magyar testvériességnek, érzelmi kapcsolatoknak nemcsak múltja, hanem jövője is van.

A beszédek után csendült fel

Király László

zeneszerző és

Polner Zoltán

költő

című műve a Szegedi Szimfonikus Zenekar és a Vaszy Viktor Kórus, valamint két szólista, a szoprán

Somogyvári Tímea Zita

és a bariton

Andrejcsik István

előadásában,

Gyüdi Sándor

vezényletével.