Az 1956-os forradalom emléke ma is bejárja a történelmi tudatot + FOTÓK

Hogy mennyire nem volt hiábavaló a szabadságharc hőseinek kiállása, azt az is mutatja, hogy a történelmi tudatot bejárta 1956 emléke - mondta a szerdai megemlékezésen Miklós Péter történész, a Magyar Pieta szobránál.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésére és hősi áldozataira emlékeztek szerdán Szegeden. A Magyar Pieta 1956 szobránál

Miklós Péter

történész, a hódmezővásárhelyi Emlékpont intézményvezetője, kereszténydemokrata megyei közgyűlési képviselő mondott beszédet, felelevenítve az 59 évvel ezelőtt történt eseményeket, annak előszelét és következményeit. Miklós Péter 1945. november 4-től kezdte a visszatekintést, amikor a magyarországi nemzetgyűlési választás - melyen a szavazati joggal rendelkező lakosság 90 százaléka élt - győztese a Független Kisgazdapárt lett, akik így abszolút többséget szereztek a parlamentben. Szeged lakossága is megmozdult. A szovjet megszállás fojtogatta ország döntött: a választási eredményekkel egyértelművé tették, hogy nem kérnek a szovjetek politikai terjeszkedéséből és a szűk 17 százalékos támogatottságot élvező Magyar Kommunista Pártból. "Szegeden ez az arány még erőteljesebb volt, az emberek 62 százaléka választotta a keresztény, a polgári értékrendet."

Rákosi Mátyás

- értékelve a választási eredményt - a magas inflációt, az élelmiszerhiányt és az egyházat okolta a kudarc miatt. "Az egyház alatt

Mindszenty Józsefet

értette, aki 1945. október 18-án írt pásztorlevelét három nappal a választások előtt olvasta fel. Ebben megfogalmazta, hogy a Magyarországon véget ért náci megszállás és nyilas uralom után egy új diktatúra van kiépülőben." A cenzúra ugyan nem engedte eredeti formában leközölni a levelet, a magyar választópolgárok olvasva a sorok között mégis megértették Mindszenty gondolatait.

Mindszenty kiállása 1945-ben és 1956-ban bölcs és előremutató volt: békés együttélést, baloldali értékeket és szociális értékeket, egy jóléti állam gondolatát fogalmazta meg. "Hasonló gondolatokat fogalmazott meg 1956. november 4-én

Bibó Istvá

n is. Azért említem a szegedi egyetem egykori professzorát, mert szimbolikus alakja volt 1956-nak, hiszen miután Mindszenty eltöltött több évet az ÁVO fogságában majd házi őrizetben, Bibó kiadott egy nyilatkozatot, amiben egy felelős államférfi gondolatait tükröződtek. Később lettek is következményei. Azt mondta, egy igazságosságon, kizsákmányoláson és szabadságra épülő politikai rendszerben szeretnének élni a magyarok. Ami november 4. után következett, az bizonyította, hogy a politikai rendszer nem igazságos, nem jóléti állam és nem akarja a magyar emberek szabadságát." A politikai rendszer sokkal ravaszabbul bánt a hatalommal, mint a Rákosi-korszakban. Kevésbé volt véres, megtorlást is ritkábban alkalmazott, vagy ahogyan Miklós Péter fogalmazott, ostorfenyegetés helyett mézesmadzaggal kecsegtetett és így próbált meg stabil politikai hatalmat kiépíteni. "Többek emlékezetében ma is pozitív élményként él a Kádár-korszak. Pedig kiépített egy, a Rákosi-korszaknál is professzionálisabb besúgói hálózatot, ami átjárta szövetéig a magyar társadalmat, amikor az emberek baráti társaságban sem mertek őszintén beszélni. Ennek a társadalom velejét érintő besúgóhálózatnak nyomdokai mentén alakult ki a kádári ember sajátos szocializációja, ennek hatásait viseli ma is a magyar társadalom." Hogy mennyire nem volt hiábavaló a szabadságharc hőseinek kiállása, azt az is mutatja, hogy a történelmi tudatot bejárta 1956 emléke, s hogy az 1989-es rendszerváltás is szimbolikusan október 23-án következett be.

A Vass Albert Baráti Társaság meghívásából

Garzó Márk

mondott beszédet. "Véleményem szerint egy ilyen alkalmon a cél, hogy megértsük az emlékezés igaz mibenlétét és a múlt tanulságait. Mi más is lehetne az emlékezés, mint elődeink példamutató magatartásának és áldozatának magunkhoz hívása és megőrzése, hogy általuk saját és honfitársaink élete is megváltozzon, pozitív irányt vegyen." Garzó Márk úgy fogalmazott, 1956 üzenete nem a múltban akar tartani, hanem a jövőbe akar tekinteni, vezetni és tanítani. Ám az emlékezés felelőssége az időseké, akik átadhatják tudásukat, tapasztalataikat a fiatalabb generációnak, hogy ők tovább ápolva a hagyományokat, továbbadják a még fiatalabbaknak. A megemlékezésen a Magyar Pieta 1956 szobor lábánál koszorút helyeztek el az emlékezők. Az áldozatok emlékére és szabadságunkért hálából szentmisét tartottak a dómban, amit

Kondé Lajos

püspöki helynök celebrált.