A második világháborúról az emberek szemszögéből

Két, a második világháború mindennapjaival foglalkozó, szegedi vonatkozású tanulmánykötetet mutattak be a Magyar Történelmi Társulat, a Kronosz Kiadó és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára szervezésében Szegeden.

A "Háborús hétköznapok hadszíntéren, hátországban 1939-1945" és a "Perben és haragban világháborús önmagunkkal" című tanulmánykötetek a pécsi Kronosz Kiadó gondozásában jelentek meg, a kiadót - melynek fő profilja a történelemtudomány, azon belül is a helytörténet és egy egyedülálló, nyolc kötetes Pécs története monográfiát is kiadott már -

Bernáth Miklós

ügyvezető igazgató képviselte a Szegedi Francia Kulturális Egyesület Dugonics téri épületében tartott előadáson.

Akik nem hagytak maguk mögött nyomot

A "Háborús hétköznapok hadszíntéren, hátországban 1939-1945" címre keresztelt,

Gyarmati György

és

Pihurik Judit

által szerkesztett kötetet

Szász Zoltán

történész, címzetes egyetemi tanár ismertette. A 350 oldalas kötet, amely a Magyar Történelmi Társulat 2013-as, Szegeden tartott

előadásait foglalja össze, tizenkilenc tanulmányt tartalmaz, ezek közül tíz szerzője szegedi. "Egyértelmű, hogy széles társadalmi réteget érintő kérdésről van szó, azonban mégsem tartozik a klasszikus témák közé az, hogy az emberek többsége hogyan élte meg a második világháborút" - fogalmazott az előadó. Kitért arra, hogy a tanulmányok olyan szenvedéstörténetet örökítenek meg, amely a nagypolitika alatti rétegeket érintette, külön kiemelte, hogy bár gyakran elfelejtik, de az események a gyermekeket is ugyanúgy érintették, mint bárkit. A személyes történetek megmozgatják a közemlékezet anyagait, ugyanis bemutatják a közember világát a katasztrófa felé vezető úton. Ez az élet a második világháborúban a magyarok számára sokáig érintetlen maradt, majd a háborús káosz által sújtottá vált, a sikertelen kiugrási kísérlet után pedig mélypontját érte el. "Sokan nem hagynak maguk mögött nyomot, ezen segít ez a könyv" - mondta el Szász Zoltán, az általa ismertetett kötet tanulmányai naplók, háborús levelezések, személyes visszaemlékezések által mutatja be a fronton lévők üzleteléseit, a gyerekek hirtelen felnőtté válását, vagy éppen az egyetemisták szeszárusítását az amerikai katonáknak. Aki kezébe veszi a kötetet, megismerkedhet a magyar egészségügy helyzetével a második világégés alatt, valamint a zsidóság hétköznapjaival, illetve a Magyarországra vetődött francia hadifoglyok életével is.

Katonaruhába öltöztetett hétköznapi emberek

Pihurik Judit egyetemi adjunktus nyolc tanulmányát összegyűjtő "Perben és haragban világháborús önmagunkkal" című tanulmánykötetét

A. Sajti Enikő

történész, professzor emerita mutatta be, aki elismerően szólt arról, hogy a szerző nem hagyta el eredeti témáját, az emberi sorsokat, és továbbra is azt mutatja meg, hogy hogyan lehet a háborút racionálisan, emberek szemszögéből leírni.

Pihurik Judit tanulmányaiban túllépett a katonákon és 1945-ön, a forrásként nehezen felhasználható államvédelmi iratokra támaszkodva a második világháború lezárása után kiépülő rendszert a társadalom szemszögéből vizsgálja, abból a szempontból, hogy hogyan próbálnak túlélni, a tanulmányokban értelmezi a hétköznapi ember magatartásformáit. "Katonaruhába öltöztetett hétköznapi emberek magatartását ismerhetjük meg" - emelte ki A. Sajti Enikó, aki kitért a délvidéki vonatkozású írásokra, melyekben az eseményeket az újvidéki razzia és a csúrogi események résztvevőinek szemén keresztül láthatja az olvasó, és meggyőződhet arról, hogy a magyar honvédségben a második világháború alatt is rend uralkodott, a mészárlások elkövetőinek ugyanis felelniük kellett tetteikért. A tanulmánykötetben szó esik az 1945 utáni hadifoglyok sorsáról is, valamint a "horthysta katonatiszt", a második világháborúért felelős bűnbak történetéről is, konkrét példákon keresztül bemutatva a volt katonatiszteket érintő tisztogatásokat, a nehézségeket a civil életben való túlélés terén. "E könyvet kezében tartva az olvasó saját maga döntheti el, hogy áll a háborús múlttal" - fejtette ki A. Sajti Enikő, aki méltatta a szerző forráskritikai felkészültségét, valamint hozzátette: "saját történelmének valós ismerete ad bátorságot minden nemzetnek."