A magyarság kitüntetett szimbóluma - Kövér László leplezte le a Millenniumi Emlékművet Ópusztaszeren + FOTÓK

Több mint száz év után kerülhetett a "magyarság kitüntetett szimbóluma" az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkba. A Lemberg megyei szkolei járás képviselői, kiknek közreműködése nélkül nem ünnepelhettek volna szoboravatót, baráti kéznyújtásképp adták vissza a Millenniumi Emlékművet.

Felelősen összetartani a magyarságot

A honfoglalás emlékmű 119 mostoha esztendő után került Magyarországra, a nemzet bölcsőjeként emlegetett Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkba. A Vereckei-hágóban állított obeliszk szombaton került új és egyúttal végső helyére, alig száz lépésnyire a szobortóhoz hasonlóan 1896-ban felavatott Árpád-emlékműtől. "Szent üzenetet adhatunk át ezzel Mária modern kori Magyarországáról a távol élő külhoni testvéreinknek, hiszen múzeumi köntösbe öltöztetett munkásságunk innentől hitvédelemként is funkcionál. Parkunk mind társadalmi, mind spirituális értelemben valós nemzetstratégiai feladatra vállalkozik. Hivatottak lettünk felelősen összetartani a magyarságot, országhatároktól és kontinensektől függetlenül" - mondta az átadón

Kertész Péter

, az emlékpark igazgatója. Köszöntőjében külön köszönetet mondott a ukrajnai szkolei járás képviselőinek azért, hogy közreműködésüknek hála az első magyar országgyűlés helyszínén, az összmagyarság találkozóhelyén lelhetett otthonra a Millenniumi Emlékmű. Az igazgató szerint az obeliszk küldetést állít az emlékpark elé, hiszen ezentúl már nem csupán közösségi tér a magyarság szellemi és tárgyi szimbólumaival, hanem össze is tartja a nemzetet.

A magyar kiszolgáltatottságot türközi az emlékmű sorsa

"A Vereckei-hágó és Ópusztaszer a magyar néplélek térképén két olyan sarokpontot képez, melyek ismerete nélkül a magyarok nemzedékei könnyen eltévedhetnek a történelemben. Ezen sarokpontok nélkül a magyar múlt ugyan megismerhető, de meg nem érthető, a magyar jövő pedig tervezhető, de meg nem valósítható" - ezt már

Kövér László

házelnök fűzte hozzá a Millenniumi Emlékmű leleplezése előtt. Mint mondta, az emlékmű a 19. században Bereg vármegye és az 1000 éves magyarság szálláshelyeinek határát jelképezte, majd később a magyar sorsot alakító kelet és nyugat határait is alakította. "Az emlékműben a magyar kiszolgáltatottság tükröződik: megcsonkítják, elbontják, alkotóelemeire szedik, patakpartra dobják, átalakítják, a magyar helyett idegen emlékek megjelölésére használják. Az emlékművek sorsa mindig osztozik azok sorsában, akiknek emléket állítanak. Ennek is azt a sorsot szánták, hogy tűnjön el mindörökre azokkal együtt, akiknek 1000 éves ittlétét volt hivatva hirdetni."

Kövér: Magyarországnak erősebbé kell válnia annál, mint amilyennek hiszi magát

Úgy folytatta, Magyarország feladata a 21. századba az, hogy az európai integráció bármilyen kimenetelű alakulásának nyertese legyen. "Magyarország ma egy olyan 28 tagú európai együttműködésnek a tagja, amelynek jelszava az egység a sokféleségben. Annak az Európai Uniónak, amelynek vezetői arra törekednek, hogy felszámolják azt a nemzeti és kulturális sokszínűséget, amely kezdetektől Európa adottsága és erőforrása volt, és amelynek vezetői eltökéltek abban, hogy felszámolják azt az értékbázist, amelyen Európa sokszínűségében mégis egységes, önálló identitása felépülhetett: a keresztény hitet. Annak az önazonosságát vesztett uniónak, amelynek vezetői szemlátomást képtelenek a már nem is csak a mélyben zajló, hanem a felszínen tomboló társadalmi folyamatokat természetét és jelentőségét felismerni, és helyesen kezelni" - fogalmazott. A politikai viták igazát azonban mindig a történelem dönti el - hangsúlyozta, majd hozzátette, Magyarországnak és a magyarságnak erősebbé kell válnia annál, mint amilyennek hiszi magát. A választópolgárok 2010-ben és 2014-ben sem akarták feladni szuverenitásukat, hanem azt üzenték, hogy olyan államot akarnak, ami lelkiekben és szellemileg is képes megerősíteni Európát. "Aki magyarnak gyenge, az európainak is csak hitvány lehet" - mutatott rá.

"Nem lehet annyiszor megrongálni, mint ahányszor helyre tudjuk állítani"

"A nehéz sorsú vereckei emlékmű túlélte a 20. századot, kálváriája véget ért és ma hazaérkezett Ópusztaszerre. Sokak érdeme, hogy ma újra állhat az emlékmű. Köszönet illeti a szkolei járás és Tuholka község vezetőjét, történelmi igazság helyreállításának és a jó szomszédi kapcsolatok erősítésének szándékával ajánlották fel Magyarországnak a történelem forgatagában birtokukba került egykori vereckei emlékmű maradványait. Köszönet érte

Matl Péter

kárpátaljai szobrászművésznek, aki nemcsak közreműködött az egykori emlékmű helyreállításában, de Vereckén a nagyvilág magyarságának lelkéből és vágyából teremtette ihletett formába az új emlékművet, melyet nem lehet annyiszor megrongálni, mint ahányszor mi, magyarok azt helyre tudjuk állítani" - zárta gondolatait Kövér László. Az ünnepi beszédeket követően a meghívott vendégek és az emlékpark látogató előtt leleplezték a Millenniumi Emlékművet, majd

Beregszászi Olga

színművésznő és

Borovics Tamás

Kaszás Attila-díjas színművész ének és verses előadásával átadták a nagyközönségnek az obeliszket. A műsorban fellépett

Pál István Szalonna

és bandája, valamint az Ordasok Táncegyüttes is. Az avatás utáni fogadáson Csongrád megyei települések kulináris különlegességeit kóstolhatták meg a vendégek. Borszűrő Szent Mihály ünnepén pedig egész napos programokkal és mesterségek bemutatóival várják a látogatókat Ópusztaszeren.

A hányattatott sorsú emlékmű

A vereckei millenniumi emlékművet Bereg vármegye emelte 1896. július 20-án a honfoglalás tiszteletére. Tervezője

Dvorák Ede

, készítője

Balduzzi Andrea

volt. A trianoni döntés után Csehszlovákia részévé vált a vidék, a határkőről leszerelték az emléktáblákat a hatóságok. 1939-ben az anyaországhoz való visszatérést követően részlegesen felújították az emlékművet. A második világháborút követően a térséget a Szovjetunióhoz csatolták. Az 1960-as években az emlékművet elbontották, és a galíciai Tuholka faluba szállították. Felső részét 1975-ben szovjet katonai emlékműként avatták föl. 2014-ben az emlékkő darabjait az ukrán-magyar jószomszédi kapcsolat jegyében a Szkolei járás és Tuholka vezetősége a magyar államnak adományozta. Az emlékmű restaurálását, a hiányzó talpazat és táblák hiteles másolatainak elkészítését Matl Péter kárpátaljai szobrászművész végezte el.