Kalmár Ferenc: Nem kér olyat a magyar kisebbség, amire Európában ne lenne precedens

Kalmár Ferenc "Magyarország szomszédságpolitikájának fejlesztéséért" felelős miniszteri biztost nevezte ki Orbán Viktor miniszterelnök azon vegyes bizottságok társelnökének, amelyek a határon túli államokba szakadt magyar kisebbségek érdekeiért küzdenek. A döntéssel újból egy kézbe kerül a szlovéniai, a horvátországi, a szerbiai, a romániai, az ukrajnai és a szlovákiai tárgyalások vezetése. Az európai kisebbségekről szóló „Kalmár-jelentés” megalkotójával áttekintettük az előtte álló feladatokat, a helyi magyarságnak és politikai pártjainak, civil mozgalmainak helyzetét a különböző szomszédos országokban. Orbán Viktor Tusványoson készült képével kapcsolatban Kalmár Ferenc kitért arra, hogy ugyan máshogyan látják a történelmet Európa különböző nemzetei, azonban a globális kihívásokra közösen kell megfelelni.

Mennyivel könnyebb összehangolt nemzetpolitikát folytatni magyar részről, ha Ön képviseli mind a hat szomszédos országban hazánkat?

Könnyebbé teszi a munkát, hogy egy ember fejében futnak össze a szálak, a gondolatok. Magyarország és a szomszédos államok közötti alapszerződések alapján álltak fel az úgynevezett kisebbségi vegyes bizottságok. Ezeknek a feladata az, hogy a kisebbségeket érintő problémákról tárgyaljanak. Eddig is azt a gyakorlatot folytatták, hogy ugyanazon személy - általában a nemzetpolitikával foglalkozó államtitkár vagy helyettes-államtitkár - volt a magyar társelnöke az összes bizottságnak. A jelenlegi miniszteri biztosi pozícióm helyettes-államtitkárinak felel meg. A tisztség átvételére már készültem, jártam Ljubljanában és Zágrábban, részt vettem a magyar-román vegyes bizottság ülésén. Mivel korábban is nemzetpolitikával foglalkoztam, így a problémákkal ismerkednem nem kellett, de tájékozódhattam az adott állammal kapcsolatos aktuális helyzetről.

Említette Szlovénia és Horvátország fővárosát. Mit tehetünk a két államban élő kis létszámú kisebbségért, a dél-baranyai és a mura-vidéki magyarokért?

Horvátországban mintegy 14 ezer magyar él, 70 százalékuk Dél-Baranyában, Eszéktől északra, Szlovéniában pedig alig nyolcezer fő, többségük a Mura-vidéken, Lendva és környékén. Habár kis létszámú közösségekről van szó, a velük való bánásmód sok szempontból példamutató, megoldott a parlamenti képviseletük, a nyelvhasználatuk, beleértve a kétnyelvűséget lakhelyükön.

Ez utóbbi oka nem hanyagság vagy rosszindulat, hanem a horvát gazdaság nehéz helyzete miatt fennálló forráshiány. Például a magyar fél fejleszti a pécsi horvát színházat, Hercegszántón és Pécsett pedig nagyon modern nemzetiségi iskolákat hozott létre az állam több mint 600 millió forintból. Horvátországban viszont az Eszék melletti Laskó általános iskolájának fejlesztése nehézkesen halad. A horvátokkal informális tárgyalások mellett szeretnénk hivatalosakat is folytatni, hiszen húsz évvel ezelőtt lett aláírva a Magyar–Horvát Kisebbségvédelmi Egyezmény, amely évfordulóról meg szeretnénk emlékezni.

Az utóbbi tíz évben Szerbiáról ambivalens kép alakult ki, egyik oldalon vannak a magyarverések hírei, a másikon pedig a javuló kapcsolatok, így Áder János magyar és Tomislav Nikolić szerb államfő közös főhajtása 2013 őszén az 1942 téli és 1944 őszi áldozatok előtt, a vajdasági kisebbségek helyzetének javulása, jogaik kiterjesztése, visszaadása. Hogyan jellemezhető a közben mégis egyre fogyó délvidéki magyarság helyzete?

Sajnos valóban egyre jobban fogy a vajdasági magyarság, amely mögött főleg gazdasági okok vannak. Tény, hogy pozitív folyamat indult el egy szerb-magyar megbékélés irányába. Magyarország támogatja Szerbiát az Európai Uniós csatlakozás előkészítésében.

Probléma viszont, hogy Szerbia részéről nincs kinevezve a kisebbségi vegyes bizottság elnöke. Következő feladatunk az lesz, hogy kiküldünk a nagyköveteknek egy levelet arról, hogy Magyarország kinevezte a bizottságok társelnökét, s kérjük, tegyék meg ugyanezt a szomszédos államok saját részükről. Erre a tárgyalások megkezdése céljából van szükség, ami furcsán hangozhat, de azzal indokolható, hogy például Románia esetében – az idei évet leszámítva – utoljára 2011-ben ült le a két fél.

Térjünk át Romániára! Milyen feladatok állnak a román-magyar viszony és az erdélyi magyar kisebbség előtt?

A legvastagabb jegyzőkönyv Romániával kapcsolatban íródott, itt van a legtöbb megoldandó nehézség. Fenntartjuk a párbeszédet, s szeretném megőrizni magam is ezt. Sok kérdés van: a marosvásárhelyi orvosi egyetem helyzete, a szimbólumok ügye, a szelektív bírósági perek gyakorlata.

A román kormány szerint revizionista jelképek találhatóak Orbán Viktor Tusványoson készült képeinek egyikén. A román külügyminisztérium egy látszólag bagatell fotóból csinált botrányt. Hogyan lehetett ebből probléma az erdélyi magyar kisebbség egyik legnagyobb közösségi rendezvényén?

A történelem értelmezése lényeges kérdés Európában. Tavaly elfogadta az Európa Tanács a nevemhez fűződő „Kalmár-jelentést”, ahol szintén foglalkoztunk ezzel a témakörrel. Nagyon furcsának találom egyesek olyan elvárásait, hogy mindenki azonos módon viszonyuljon egy történelmi kérdéshez. Nem várható el, hogy Magyarország ugyanúgy tapsoljon a trianoni békediktátumnak, mint a környező utódállamok.

A magyaroknak sem tetszik minden, amit román történelemkönyvek állítanak, mégis inkább felülemelkednek ezeken a feltétlenül szükséges együttműködés jegyében. Természetesen, a történelmet nem szabad elfelejteni. Ma az EU-ban egyenlő nemzetek és országok vannak nem pedig világháborús győztesek és vesztesek ahol az előbbiek mondják meg, hogy mit szabad és mit nem. Erről a témáról akár külön és hosszabban is kellene beszélgetni.

Nemzeti kisebbségek helyzete és jövője Európában címmel adta ki a Kalmár-jelentést, amelyben a vajdasági, dél-tiroli, finnországi kisebbségek helyzetét helyszíni látogatásokon vizsgálta. Vannak olyan minták Dél-Tirol, vagy Finnország esetében, amelyek alkalmazhatóak lennének a szomszédos országok magyar lakossága életének megkönnyítéséhez?

Igen, vannak, ezek bekerültek a jelentésbe, amely dokumentumot az Európa Tanács nagy örömünkre meg is szavazott.

Ukrajna keleti felén zajlik az orosz-ukrán konfliktus, ahol már több magyar nemzetiségű katona életét vesztette, miközben Munkács környékén a Jobb Szektor radikális szervezet és a kormány emberei csaptak össze pár héttel ezelőtt. Mit tehetünk a kárpátaljai magyar kisebbségért, amely anyagilag is a legrosszabb helyzetben van? Ez a helyzet túlmutat egy kisebbségi problémán. Brezovics Lászlóval, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnökével találkoztam Tusnádon, s megegyeztünk abban, hogy felvesszük a kapcsolatot. Szándékaink szerint leülünk egy hosszabb tárgyalásra, amelyen megbeszéljük, hogy milyen módon tudunk együttműködni, mit tehet a vegyes bizottság értük. Elsődleges célunk a helyi magyarokat segíteni - ez jelenleg is több csatornán folyik-, továbbá a béke megőrzése Kárpátalján.

Nagyon furcsák az ukrajnai fejlemények, először az új kormány eltörölte a kisebbségi nyelvtörvényt, ez olaj volt a tűzre, most viszont az említett hivatal megszüntetésével már nem is tudnak hova fordulni a kisebbségek problémáikkal.

Felvidéken működik a Kétnyelvű Dél-Szlovákia mozgalom, amelynek civil aktivistái az útjelző táblákon, vasútállomásokon a szlovák feliratokat magyarra és szlovákra cserélik ki, majd a helyi hatóságok gyakran szinte pár órán belül visszaalakítják azokat. Mit tehet a Magyar–Szlovák Kisebbségi Vegyes Bizottság, hogy valóban érvényesüljön a Csallóközben a kisebbségi nyelvhasználat?

A kisebbségi nyelvhasználat komoly kérdés Felvidéken, ezzel van a legtöbb probléma. Ugyanúgy említhetem a kettős állampolgárságot, amelynek ügyében szintén nagy a véleménykülönbség, mert Szlovákia ezt nem fogadja el. Egyelőre még nem tárgyaltam a szlovák féllel informálisan sem, de azt tudjuk, hogy ugyanazon személy a társelnök részükről évek óta. Az biztos, hogy kezdeményezni fogok informális és hivatalos tárgyalásokat is, konzultálni fogok az ottani magyar közösségek vezetőivel is a problémákkal kapcsolatban.

Szlovákiában két népszerű párt is van, hiszen sok felvidéki magyar szavazott a Magyar Közösség Pártjára (MKP) és a Most-Hídra is. A magyar közösségek pártjai közül melyekkel működnek együtt a Kárpát-medencében?

Délvidéken egyértelmű a helyzet, a Vajdasági Magyar Szövetség súlya a Nemzeti Tanácsban és a helyi magyarság életében elég nagy, számunkra is ez a szervezet a legfontosabb partner. Erdélyben és Partiumban a Romániai Magyar Demokrata Szövetség megkerülhetetlen, ők rendelkeznek szenátorokkal és képviselőkkel a román parlamentben, de kapcsolatban vagyunk a másik két párttal is. Szlovákiában inkább a Berényi József által vezetett MKP-val jó a viszonyunk, úgy érezzük, hogy ők erőteljesebben képviselik a magyar közösség érdekeit. Azonban nem zárkózok el a Most-Híd tagjaival való együttműködéstől sem, hiszen abban a bizottságban, amely elfogadta a „Kalmár-jelentést”, ott volt Nagy József, a Most-Híd képviselője (jelenleg az európai parlament tagja) is, akinek javaslatai beépítésre kerültek a dokumentumba.

Mely határon túli magyar kisebbségek képviselőinek javaslatai kerültek be a „Kalmár-jelentésbe”?

Az említett Nagy József mellett tárgyaltam Berényi Józseffel is Felvidékről, továbbá az erdélyi pártok képviselőivel. Délvidékről főleg Pásztor Bálintot, Vajdasági Magyar Szövetség szerbiai parlamenti frakcióvezetőjét emelném ki, Pásztor István fiát. Természetesen a dokumentum nemcsak a magyar kisebbségek helyzetével foglalkozik, de miután magam is életem első harminc évét kisebbségi sorban éltem le mint brassói magyar, így volt és van tapasztalatom ebben a kérdésben. A „Kalmár-jelentés” határozatában megfigyelhető, hogy sok helyen alkalmazhatóak a konklúziói.

Milyen kisebbségek vannak még a magyarhoz hasonló helyzetben Európát tekintve?

Olyan kisebbség, amely hét országban él, mint a miénk, szinte nincs is. A Szovjetunió felbomlásával az orosz kisebbség lett Európában legnagyobb, de nincs a földrészünkön olyan ország, amely etnikailag homogén lenne. A történelmet látva megfigyelhetjük, hogy a határok folyamatosan változtak, a hatalmas birodalmak alattvalói különböző nemzetiségűek voltak. Elég csak rátekinteni a történelmi Magyarországra, például II. András hívta be a szászokat Erdélybe, akik 800 éven keresztül ott éltek, értékeket teremtettek. Dániában, Belgiumban német kisebbség él, Spanyolországban baszkok, míg Franciaországban éledeznek a bretonok, már saját televízió csatornájuk van, Olaszországban öt autonóm tartomány létezik.