Ezernyi nyílvessző hasította Ópusztaszer egét + FOTÓK

Ezernyi íjász, több száz bajvívó harcos és tucatnyi lovas vitéz elevenítette fel a 907-es pozsonyi csata pillanatait az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark mellett téren. Akár egy Árpád-kort megidéző film forgatásának helyszínére csöppentek volna a látogatók: harcosok és íjaik együtt feszültek az ellenséges nyugati haderőkkel szemben.

Második napja, hogy az emlékpark területe X. századi haditáborrá változott: az országhatáron innen és túlról érkező hagyományőrzők ugyanis ott vértezték fel, s melegítették be magukat az Árpád-kor nagy csatájára. Ezúttal nemcsak magyar csapatok lobogóival lehetett találkozni, az öt országból érkezett vendégek között ezúttal olasz, lengyel és cseh csoportokat is köszönthettek a csak magyarság bölcsőjeként emlegetett Ópusztaszeren. A délelőtti órákban harci- és lovas bemutatókkal, valamint szablyavívás-oktatással hangolódtak a nagy csatára, míg a szelídebb lelkűek és a legfiatalabbak ügyességi feladatokban, a népi gyerekjátszóban szórakozhattak. Egy korabeli viking hajón pedig a Dunán át betörő nyugati flotta leverését idézhették fel.

Immár kilencedik alkalommal biztosít otthont a Nyílzápor és Íjásztalálkozó eseményének az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark, hogy 1100 év távlatából több ezer ember együtt idézhesse meg és fel az Árpád-kor legnagyobb ütközetét, a honvédő háborút. Az íjászok és lovasok “Hujj, hujj! Hajrá!” felkiáltással hangolódtak a csatára, valamint köszöntötték a határon túli vendégeket és minden érdeklődőt. Még a nagy együttlövés előtt a harcosok közelharci bemutatót tartottak, így emlékezve a pozsonyi diadalra. Csörögtek a kardok, zúzódtak a pajzsok, óriási ordítás vette kezdetét, amint

Magyar Attila

főszervező megadta a jelet a csatához. A legjobb harcost végül díjban részesítették:

Magyar Márton Farkas

rátermettsége jeleként egy gyönyörű karddal gazdagodhatott, hogy legyen mivel készülnie a jövő évi ütközetre. Az ütközet második felében az ország minden szegletéből és külföldről íjászok előbb egymást váltva célzott lövéseket adtak le az ellenséget jelképező hajóhadra, majd egyszerre árasztották el nyílvesszőikkel a nyugatiak táborát.

Bár kevés korabeli feljegyzés maradt fenn, úgy tudjuk: 907-ben Gyermek Lajos keleti frank király parancsára hatalmas bajor, sváb haderő vonult fel a magyarok ellen. A legendárium szerint százezren lehettek, de a mértékadó becslések szerint is többszörös túlerőben voltak a magyarokkal szemben. A kisebb magyar lovascsapatok már a határvidéken, a gyepükön is meg-megtámadták a bajor csapatokat, ezzel lassítva felvonulásokat a Duna két partján. A végső összecsapásra pedig a mai Pozsony közelében került sor. A csata pontos menetéről keveset tudni, de a magyarok fölényes győzelmet arattak a túlerőben lévő ellenség fölött, a legenda szerint azonban súlyos árat fizettek érte, Árpád fejedelem halálos sebet kapott itt.

Kertész Péter

igazgató történeti áttekintéssel szőtt beszésében kiemelte, a magyarok békeidők és hadjáratok közepette telepedtek le a Kárpát-medencében. Mint mondta, a megidézett pozsonyi csata hiteles összképet fest eleinkről, hogy olyannak ismerhessük meg őket, amilyenek voltak. A Nyílzárpor és Íjásztalálkozó lebonyolításához egyre többen járulnak hozzá, az elhivatott hagyományőrző íjászokat pedig minden évben Arany Nyílhegy Díjjal jutalmazzák. Az elismerést azok számára hozták létre, akik évről évre fáradoznak a tradíciók terjesztésével. Idén a díjat a Hősök Kapuja Baráti Körnek ítélték meg.