A múlt értékei, a jövő álmai - felavatták Klebelsbergtelepen az Összefogás Házát + FOTÓK

Az 1920-as években alapított telep, Szeged talán legösszetartóbb városrésze új közösségi és kulturális központtal lett gazdagabb, és máris előretekint.

Ünnepélyes keretek között avatták fel szombaton az Összefogás Házát Szeged-Klebelsbergtelepen. A régi, jellegzetes Klebelsberg Kuno-i iskolaépület új funkciót kapott a településrészen az utóbbi egy esztendő során, immáron kultúrház szerepet tölt be. A név - Összefogás Háza - több idődimenzióban is értelmezhető, értelmezendő. Ennek jegyében a telep nagy barátja,

Klebelsberg Kuno

egy rádióriportjával indult az ünnepség. Az üzenet az 1920-as évek Trianon utáni Magyarországának szólt, de a mai kor emberét is megérintette. "Magyarország akkor lesz feltörekvő és sikeres nemzet, ha társadalmát több pozitív ember alkotja, mint ahány negatív, hisz a negatív ember mindenben a nehézséget, a lehetetlent látja, másokban csak a hibát keresi, nem lehet vele közösséget alkotni egy nemzetért, avagy egy kisebb közösségért együtt dolgozni. Ezzel szemben a pozitív ember tud hinni, meg akarja valósítani álmait, és nemcsak egyéni érdekek, hanem ennél fontosabb, magasztosabb eszmék is motiválják" - hangzottak a legendás kultuszminiszter gondolatai. Ezt követően a rendezvény résztvevői visszatértek a Trianon utáni időkbe,

Kárpáti Tiborné Zsóka

elevenítette fel a telep alapításának személyes élményeit, nagyszülei ugyanis az alapító családok között érkeztek ide. Nevezett

Bogner Henrik

és felesége,

Schmidt Katalin

Karánsebesen éltek a Temes partján, boldogan, egy szép családi házban, két gyermekükkel, majd a nagyapának 1919 őszén súlyos, nehéz döntést kellett meghoznia. A döntés azonban gyorsan megszületett: hátrahagyták otthonukat, addigi életüket, és elindultak Szegedre, hisz a gyermekek mégsem tanulhattak románul! A férfi 43, felesége 39 éves volt ekkor. A szép ház helyett a szegedi rendező pályaudvaron kaptak szükséglakást, ahol meghúzták magukat. Majd több áttelepült családhoz hasonlóan az 1920-as telekosztáskor kaptak új otthont a mai Klebelsbergtelepen, eredeti nevén Vasutastelepen. A telep akkori lakói mind a vasútnál dolgoztak. Abban az időben ez rangot jelentett, ráadásul a telepi vasutasok sorsában az is közös volt, hogy javarészt Magyarország a trianoni békediktátummal elcsatolt területeiről települtek át. Nem volt véletlen az utcák nevének választása sem, melyek a foglalkozásra, áttelepülésre utaltak, utalnak: Kisvasút sor, Zentai utca stb.

A dolgos, jóravaló családok nemcsak otthont építettek fel a Tisza egykori hattyúkkal teli árterén, hanem közösséget is alkottak. Az 1920-as évek vasutastelepi közösségi életének értékei máig meghatározzák a településrész életét, erre is utal az Összefogás Háza elnevezés, valamint arra, hogy Szeged viszonylatában ma is rendkívül erősnek számít az itteni közösségi élet, a nagy összetartással bíró telep a város legerősebb közösségét tudhatja magáénak. Ezt mutatta az ünnepi műsor is, melyben emlékeiről szólt

Kucsoráné Jáhn Ilona, Nagy Czirok Emőke, Barich Zsolt, Papp Sándorné Erzsike

verset mondott,

Várkonyi Zsófia

hegedűművész

Újvári Borbála

furulyaművész,

Somorjai Bende

hegedűművész lépett fel,

Jávorszky Dóra

és

Kiss Márton

pedig fergeteges néptáncbemutatót tartott.

T. Molnár Gizella

kultúrtörténész, Klebelsberg-kutató a közeli Magyarpécska szülöttéről, a legendás kultuszminiszterről tartott előadást, megemlítve, hogy Klebelsberg több családnál is rendszeresen vendégeskedett a telepen. Az Összefogás Háza két nagyszabású kiállítással nyitotta meg kapuit

Tóth István

muzeológus és

Újvári Edit

közreműködésével. A Klebelsberg Kuno életét és munkásságát felvillantó összeállítás mellett Klebelsbergtelep mai alkotói, festők, szobrászok mutatják be műveiket. Az anyag összeállításában elévülhetetlen érdemeket szerzett

Miklós Péter

történész-muzeológus. Az eseményen jelen lévők köszönetet mondtak a városrész korábbi országgyűlési és önkormányzati képviselőjének,

Nógrádi Zoltánnak

, illetve

Hüvös Lászlónak,

akik rengeteget tettek azért, hogy igazi otthonra leljen a telep közösségi és kulturális élete. A szép ünnepi műsor zárásaként az alsóvárosi templom plébánosa,

Mátyás

atya szentelte fel az Összefogás Házát, majd fogadás és a Hársfa sörözőben klebelsbergtelepi bál várta a lakosokat. De hogy ne csak a múltról és a jelenről, hanem a jövőről is szóljon az Összefogás Háza, a helyiek és

Nógrádi Tibor

önkormányzati képviselő már a következő nagy álomról is beszélgettek, mégpedig a közeli Holt-Tisza teljes rehabilitációjáról. Elhangzott: ennek megvalósításához igazán nagy szükség lesz az összefogásra, a sok pozitív polgár együttes álmára, hitére, akaratára.