Haág Zalán: Őszintén Ságváriról

„Nem tűnik hálás feladatnak most, a Ságvári-tiltakozás csúcspontján megszólalni a gimnázium névváltoztatása mellett” – mondja Haág Zalán KDNP-s önkormányzati képviselő, ám úgy véli: vannak alapértékek, melyek mellett akkor is ki kell állni, ha a pillanatnyi politikai érdek mást diktálna.

- Nem láttuk a Ságváriért tartott tüntetésen…

- Nem okoztam tehát meglepetést. De érdemes lenne azt is tisztázni, ki miért demonstrált tegnap. Az egykori és jelenlegi ságvárisok többsége – legalábbis akikkel én beszéltem – az iskolájukért, a hagyományért, ifjúságuk szép pillanataiért, az emlékeikért tüntetett, amit persze senki sem akar elvenni tőlük. A baloldal újabb lehetőséget lát arra, hogy a kormány ellen tiltakozzon. Ságvári neve – az iskolához érzelmileg kötődő embereken túl – inkább a hagyományos baloldali szavazókat hozza lázba, akik az idősebb korosztályhoz tartoznak. Közülük olyan is akadhat, aki komolyan veszi Szeged egyik szocialista alpolgármesterének szavait, és „az újjáéledő fasizmus” ellen vonult utcára. Itt jegyezném meg, büszke vagyok arra, hogy immáron öt éve olyan ország a hazám, ahol az emberek bármikor élhetnek demokratikus jogaikkal, szabadon demonstrálhatnak, tiltakozhatnak. Én még emlékszem arra, hogy 2006 őszén, amikor nap mint nap több ezren tüntettünk Szeged utcáin az őszödi beszéd miatt, az akkori szocialista hatalom megbízásából kamerával pásztázták a tüntetőket, sokan az állásukat is elveszítették. Más kérdés, hogy most sajnos sok civil tiltakozó még nem ismerte fel, hogy személyüket csupán eszközül használják egy politikai játszmában.

- Mire gondol?

- A helyi baloldal vezetői természetesen hamar felismerték, hogy ez az ügy újabb lehetőséget teremt számukra egy kormányellenes akciósorozatot menedzseléséhez. A civil tüntetők között kötelező jelleggel ott voltak a baloldali önkormányzati képviselők, a helyi MSZP és a Gyurcsány-párt tagjai. Korábban a gimnázium névváltoztatása elleni érvként fölmerült, hogy ki fogja ennek költségét – például a levélpapírok cseréjét (!) finanszírozni? Most persze volt pénz fáklyákra, jelvényekre, égőkre a SÁGVÁRI felirathoz. A tüntetés előkészítése, szervezésének profizmusa is azt mutatja, nem egy magányos testnevelőtanár akciójáról van szó. Maga

Botka László

is úgy nyilatkozott két hete, hogy ha lesz egy civil tüntetés Ságvári-ügyben, azon szívesen részt vesz. Csodák csodájára lett is „civil” tüntetés. Botka László a jövőbe látott. Vagy nem.

- Mi lehet a célja a baloldalnak a Ságvári-üggyel?

- Rövid távon gondolkodnak, és minden lehetséges politikai hasznot igyekeznek lefölözni. Megerősítést adhatnak saját választóiknak, demokrataként tűnhetnek fel, akik meghallják az érintett civilek hangját. És azt se felejtsük el, hogy sok középiskolás diáknak ez a tiltakozás adja első tudatos politikai élményét – még akkor is, ha esetleg csak néhány év múlva ismerik fel, hogy kik és mire használták őket. A demonstráció arra is jó eszköz, hogy a szegedi problémákról – a parkolás, a közösségi közlekedés és a gyermekétkeztetés árának, illetve a lakbéreknek az emelése, az újonnan kinevezett önkormányzati cégvezetők ígéretekkel szembeni igen szerény teljesítménye – átmenetileg eltereljék a figyelmet. A baloldal rövid távon csak nyerhet. Úgy kalkulálnak: bármi is lesz a tiltakozó akciók kifutása, ha marad Ságvári, ha nem, jelképes szimpátiaszavazatokat söpörhetnek be.

- Tulajdonképpen mi a baj Ságvári Endrével?

- Kezdjük a végén. Többszólamú a tiltakozók érvelése. A fő csapásirány, hogy igazából a Ságvári egy „márkavédjegy”, ahhoz ragaszkodnak a jelenlegi és egykori ságvárisok, és nem

Ságvári Endre

örökségéhez (bármit is jelentsen ez), hiszen eddig sem ápolták a kommunista politikus emlékét. Ám a tiltakozásra mindinkább rátelepedni igyekvő baloldali politikusok más húrokat is megpendítettek. Botka László polgármester egyenesen demokratának nevezte a munkásmozgalom ifjú mártírját. Ez, ha mégoly erkölcstelen is, ügyes politikai húzás: a baloldal egy jeles történelmi személyiséget próbál láttatni abban a Ságvári Endrében, akiről az elmúlt 25 évben jószerével egy árva szót sem ejtett. Én megengedő vagyok Ságvári személyét illetően. Bár nem értek vele egyet, elfogadom, hogy egyesek az antifasiszta ellenállót látják benne, és ezért pozitívan ítélik meg a tevékenységét, mint ahogyan azokat is megértem, akik elfogadhatatlannak tartják erőszakos akcióit (tömegverekedés megszervezésétől a gyilkosságig), amit rövid élete során elkövetett. Mi úgy gondoljuk, hogy egy iskolának olyan névadó kell, akinek a személyét konszenzus övezi. Az elmúlt hónapok során is nyilvánvalóvá válhatott mindenki számára, Ságvári nem tartozik közéjük. Különösen azért, mert Ságvári – a sztálini tisztogatások, a több millió éhhalált halt ukrán tragédiája és Katyn után – lépett be a kommunista pártba, s lett meggyőződéses sztálinista. Ezért mondjuk mi, kereszténydemokraták azt, hogy 40 év kommunista diktatúrája után egy sztálinista politikus ne legyen egy iskola névadója! Inkább olyanok legyenek, akikre az iskolások felnézhetnek, akik például szolgálhatnak számukra.

- Nem elég erős ahhoz a magyar demokrácia, hogy el tudjon viselni egy Ságváriról nevezett intézményt?

- Nem tűnik hálás feladatnak most, a Ságvári-tiltakozás csúcspontján megszólalni a gimnázium névváltoztatása mellett, de amikor elődeink 1944 októberében a nácizmus és a nyilas rémuralom ellenében titokban megalakították a Keresztény Demokrata Néppártot, nem mérlegelték ennek rövid távú politikai hasznát. Hasonlóképpen 1947 után sem kívántak népfrontosodni, saját életüket és egzisztenciájukat is kockáztatva a demokratikus értékek tisztelete és a keresztényszociális társadalmi tanítás mellett álltak ki. Ezt tette

Rétvári Bence

államtitkár úr is, amikor a fenntartó nevében hasonlóképpen foglalt állást. Vannak demokratikus alapértékek, amihez egy demokratának ragaszkodnia kell akkor is, ha a közvélemény egy jelentős része pillanatnyilag más véleményen van. Tegyük fel, hogy létezik Magyarországon egy őshonos kisebbség, a pirézek. Ha a többség a pirézeket hátrányos megkülönböztetéssel sújtaná, akkor támogatnunk kellene ezt a törekvést? Nem, mert egy demokrata tiszteli az emberi méltóságot, és mi nem taktikai okokból lettünk 25 éve demokraták. És egy demokrata nemcsak azért nem tagadja a nácizmus és kommunizmus bűneit, mert törvény tiltja. Van, amiből egész egyszerűen nem engedhetünk. Negyven év kommunista diktatúra után egy sztálinista diktatúráért harcoló ember ne lehessen egy iskola névadója.

- Ön szerint kiről lenne célszerű elnevezni az egyetemi gyakorló gimnáziumot?

- 1956-ban – Mohács, Szatmár, Világos, Trianon és Párizs után – ismét kisiklott a történelmünk. Akkor Hunyadi János Gimnáziumnak keresztelték el az iskolát, és ebben mindenki egyetértett. Szerintem a rend állna helyre, ha a Hunyadi-keresztesek hadiútja mentén fekvő intézmény újra a nándorfehérvári hős nevét viselhetné, de tekintve, hogy egyetemi gyakorló általános és középiskoláról van szó,

Szent-Györgyi Albertet

és

Sík Sándort

és igen méltó névadónak tartanám.

Haág Zalán álláspontját publicisztikában is kifejtette a Gondola.hu portálon.