Csíplek! – a biológiai szúnyoggyérítésről tanácskoztak Szegeden + FOTÓK

Mindössze Magyarország területének 5%-án alkalmaznak biológiai szúnyoggyérítést, holott a kémiai módszernél sokkal biztonságosabb és olcsóbb. Szegeden 2012-ben kezdték el a biológiai szúnyoggyérítés alapját képező élőhely-térképezést, s ahogy Makrai László, a Szegedi Környezetgazda Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója hangsúlyozta, a biológiai módszerekkel sokkal hatékonyabban tudnak fellépni a csípőszúnyogok ellen, mint amikor „repülővel kergetik” a vérszívókat.

Korábban már több kémiai szúnyogirtásra használt szert kivontak a forgalomból és

Sepesszentgyörgyi Ádám

, a Csíplek! Alapítvány elnöke úgy látja, a jelenlegiek sem nevezhetőek biztonságosnak, hiszen bár engedélyezett készítményekről van szó, kockázatokat rejtenek amiatt, hogy nem ismertek a mellékhatásaik. Szegeden 2012-ben kezdték el feltérképezni a szúnyogok élőhelyeit, ami a biológiai szúnyoggyérítés alapja – erről már

Makrai László

biológus, a Szegedi Környezetgazda Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója beszélt a konferencián. Szeged és környéke ideális „szúnyognevelde”, folyók ölelésében található a megyeszékhely, a hullámtereken kívül pedig alacsonyan fekvő terület, vagyis belvizes. Makrai tudomása szerint a szegedi költségvetésben szerepel a legnagyobb összeg évről-évre a szúnyoggyérítésre, ami átlagosan 30-40 millió forint. A tényleges évenkénti költségek változnak az időjárás függvényében, volt olyan év, amikor 120 millió forintot fordítottak erre a célra. „Korábban csak kémiai gyérítés volt Szegeden, vagyis kergettük a szúnyogokat repülőgéppel. Általában a teljes várost érintő kezeléseket hajtottunk végre három repülőgéppel, ami alkalmanként nettó 6 millió forintba került” – tudatta a cégvezető. Kitért arra is, hogy a környező településeken, sőt az országhatáron túl is érdemes lenne összehangoltan védekezni a szúnyogok ellen ahhoz, hogy igazán hatékonyan tudjanak fellépni a csípőszúnyogok ellen.

Makrai Lászlótól megtudtuk, a Szegedi Környezetgazda Nonprofit Kft. 200 víztestet vizsgálnak kétheti rendszerességgel, s megnézik, hogy a szúnyoglárvák milyen fejlettségi stádiumban vannak, illetve hogy mekkora számban fordulnak elő a vízben. „Egyes belvizes területeken már találtunk alapstádiumban lévő lárvákat, amelyek valószínűleg el fognak pusztulni, mert nem megfelelő fejlődésükhöz a víz hőmérséklete, illetve táplálékuk sincs. Tavaly tapasztaltuk először, hogy a gálaréti Holt-Tiszánál – ahol termálvíz befogadóbázisa van az ottani cégeknek – a megemelkedett vízhőmérséklet miatt kifejlődnek az imágók és kirepülnek a szúnyogok. Ott valószínűleg be kell avatkoznunk, akárcsak az Aquapolisnál, ahol a a fáradt fürdővizet nem a Tisza sodorvonalába továbbítják, s ott hamarabb megkezdődik a lárvafejlődés. Onnan gyakorlatilag egész Újszegedet el tudjuk látni csípőszúnyoggal” – tájékoztatott Makrai László.

Uniós szabályozásváltozás lendítheti fel a hazai biológiai szúnyoggyérítést

Kőszegi Dániel

, a Noxious Kft. ügyvezetője egy biológiai szúnyoggyérítésre alkalmas permetező és feltérképezésre alkalmazható járművet is bemutatott a konferencián. Az egészségügyi gázmestertől megtudtuk, hogy a szúnyoglárvákat már a bebábozódás közeli állapotban nem lehet biológiai készítménnyel irtani, ezért nagy szerepe jut az entomológusoknak, akik kijelölik a permetetés időpontját. Hangsúlyozta, a szer a szúnyoglárvákon kívül semmilyen vízi élőlénynek nem árt, és az emberre sincs hatással, ez a legnagyobb előnye a kémiai védekezéssel szemben, mely a rovarokra és kétéltűekre is károsan hat. Kőszegi Dániel elmondta, a biológiai védekezés hektáronként többe kerül a kémiai irtásnál, de fontos figyelembe venni, hogy egy nagy kiterjedésű város esetében csak a terület töredékét kell kezelni, s így összességében olcsóbb a védekezés. Jelenleg egy szert alkalmazhatnak a szakemberek, egy kevésbé hatékonyat ugyanis már kivontak a forgalomból. Bár Magyarország összterületét tekintve mindössze 5%-on alkalmaznak biológiai módszereket, a szakember szerint bővülni fog, egy európai uniós szabályozás ugyanis be fogja tiltani a légi permetezést, illetve egymotoros gépekkel tilos lesz lakott területek fölé repülni. „Ennek fényében már csak ideig-óráig van mód a légi kémiai permetezésre, a földi kémiai módszernek viszont sok hátrány van, ugyanis nagy telekméretek esetében a szer nem biztos, hogy eljut mindenhova” – magyarázta Kőszegi Dániel, mi járulhat hozzá a biológiai szúnyoggyérítés elterjedéséhez. Hozzátette, jelenleg kevés a szakember, illetve a területek sincsenek feltérképezve, ami a következő években gondokat okozhat.

Csapdarendszert telepítenek az invazív fajok megfigyelésére

Zöldi Viktor

biológus, az Országos Epidemiológiai Központ főtanácsosa a SZEGEDma.hu-nak elmondta, bár az 1980-as évek vége felé vezették be a biológiai szúnyoggyérítést hazánkban, ami nem terjedt el, évek óta 5% alatti szinten stagnál az ily módon kezelt területek aránya. „A probléma kettős: egyrészt elterjedt az az egyébként cáfolható elgondolás, hogy a biológiai védekezés drágább, másrészt a biológiai gyérítéshez nagyobb szakértelemre van szükség az előzetes felméréseknél. Ha ugyanis a szúnyoglárvákat szeretnénk elpusztítani, akkor fel kell deríteni a tenyésztőhelyeket, ahova rendszeresen ki kell járni, nyomon kell követni a lárvák fejlődési stádiumát, és megfelelő időben, jól célzottan kell kezelni a területen. Ezzel szemben az imágógyérítéseknél a lakossági jelzések után szoktak cselekedni” – részletezte. A főtanácsos arról tájékoztatott, hogy Magyarországon mintegy 50 csípőszúnyogfaj él, ezek között egytucatnyi az, amelyek nagy tömegben fordulnak elő évről-évre és előszeretettel csípik meg az embert. A szakemberek folyamatosan figyelik az invazív fajokat, két ázsiai faj, a tigrisszúnyog és a bozótszúnyog már megjelent Európában, s ezen belül hazánkban is. Ezek még nem telepedtek meg Magyarországon, bozótszúnyogot már 2012-ben is fogtak, tavaly pedig tigrisszúnyogot is találtak. „Mivel viszonylag kevés információnk van ezekről az invazív fajokról, idén monitorozni fogjuk megjelenésüket. A szúnyogfelügyeleti rendszer keretében tervszerűen, előre meghatározott pontokon – úgynevezett bejutási kapuként szolgáló részeken – csapdarendszert helyezünk el, így folyamatosan gyűjthetünk információt arról, hogy az adott faj jelen van-e az adott területen vagy sem” – magyarázta Zöldi Viktor. Az Országos Epidemiológiai Központ főtanácsosa elmondta, úgynevezett bejutási kapunak számítanak a határátkelők, hiszen például a használt gumiabroncs kereskedelem hatékony "szúnyogterjesztő". A felmérések szerint az említett két ázsiai szúnyogfajt elsősorban a horvát és a szlovén határszakasz felől érkezhet hazánkba, így a fix csapdarendszereket is oda fogják telepíteni a nyár folyamán.