Ságvári-átnevezés - Novák Katalin: lehessenek büszkék gyerekeink iskolájuk névadójára

"Tizenkét évet jártam Ságvári Endréről elnevezett intézményekbe, és tizenkét év alatt nem tanultunk semmit az iskola névadójáról. Nem volt példakép, és a névváltoztatás körüli vita sem újkeletű, a rendszerváltoztatás óta búvópatakként időről-időre felmerül. Talán nem véletlenül" - írja Barok István nyílt levelére intézett válaszában Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztérium Család- és Ifjúságügyekért Felelős Államtitkára, a gimnázium egykori tanulója.

Az államtitkár

Barok Istvánnak

címzett, a SZEGEDma.hu-hoz eljuttatott nyílt levelét alább változtatás nélkül közöljük.

Kedves Tanár Úr, Kedves István!

"Talán ma is kint van a Ságvári tanárija előtti falon az a levél, amit egyetemista koromban írtam volt tanáraimnak, köztük Neked. Megköszöntem, hogy útravalót kaptam Tőletek, hogy nem csak tanítottatok, de neveltetek is, hogy tudással és egészséges önbizalommal felvértezve kerültünk ki a gimnáziumból, és tudtuk megállni a helyünket. Személyes levél volt, a tanáraimnak címeztem, és küldtem. Aztán a falra került, valamiért megosztottátok másokkal is. Te később meghatottan azt is elmondtad, miért. Akkor nem gondoltam, hogy egyszer olyan levelet fogunk Tőled kapni, mi, volt tanítványaid, amiről csak a nyilvánosságon keresztül értesülünk. Olyan levelet, amiben antiszemitizmussal vádolsz bennünket, olyan levelet, amiben számon kérsz rajtunk egy meg sem született döntést, olyan levelet, aminek minden sorából süt a keserűség és a vádaskodás. Olyan levelet, ami egyértelmű politikai állásfoglalás egy aktív pedagógustól. Egy olyan pedagógustól, akit szerettünk, aki minden tanítványára pontosan emlékszik, aki a lelke volt a sítáboroknak, aki 37 éve tanít a gimnáziumban. Szegedi vagyok, és büszke erre. Ságváris vagyok, és büszke erre. Közgázos vagyok, és büszke erre. És közgázos vagyok akkor is, ha időközben már háromszor változott meg az egyetem neve, és ságváris leszek akkor is, ha az iskolát esetleg nem úgy hívják majd. Tizenkét évet jártam

Ságvári Endréről

elnevezett intézményekbe, és tizenkét év alatt nem tanultunk semmit az iskola névadójáról. Nem volt példakép, és a névváltoztatás körüli vita sem újkeletű, a rendszerváltoztatás óta búvópatakként időről-időre felmerül. Talán nem véletlenül. Talán most, huszonöt év elteltével, ideje lenne lezárni ezt a kérdést. Ideje lenne szembenézni azzal, hogy kiről is van elnevezve ez az iskola, és hogyan lehetne egy olyan megoldást találni, amikor nem kell mismásolni, hanem büszkén, bátran lehet vállalni a nevet, legyen az akár egy Szegedhez kötődő példaképé, akár egy semleges név. Ebben az iskola felelőssége megkerülhetetlen. Tudod, Tanár Úr, ma már nem csak az a valamikori gimnazista lány vagyok, akit megismertél, hanem három gyermek édesanyja is. És én azt szeretném, ha a mi gyerekeink úgy élhetnének, hogy valós ismeretük van múltról és jelenről. Ha büszkék lehetnének iskolájuk névadójára. Felelősek vagyunk értük, és ez a felelősség sokkal fontosabb annál a nosztalgiánál, amit a Ságvári Gimnázium neve jelent Neked vagy bármelyikünknek. Rossz, hogy így beszélünk ezekről a kérdésekről. Jobb lenne, ha indulat, lázítás, vagdalkozás nélkül tudnánk róluk beszélni. Bízom benne, hogy a gyerekeinknek ez is megadatik. A Ságváriban olyan magyartanárunk volt, akitől ballagáskor mindannyian egy-egy kézzel írt levelet kaptunk, amit csak öt évvel később bonthattunk fel. Én ezt a személyes gondoskodást őrzöm a Ságváriból és a szép emléket. Azt szeretnék Rólad is, Tanár Úr. Kár, hogy így megnehezíted.

Üdvözlettel: Novák Katalin"

Korábbi írásaink a témában: