Barok István: Je suis Ságvári! Sőt Je suis Spitzer Endre!

Átnevezhetik a Szegedi Tudományegyetem Ságvári Endréről elnevezett gyakorló gimnáziumát. A lépés ellen az intézmény egyik tanára, Barok István formált véleményt saját Facebook-oldalán. Az írást változtatás nélkül közöljük.

Iskolánk névadójának élete és főleg halála a mai napig megosztja a közvéleményt, s most jött el az ideje a Hatalom részéről, hogy leszámoljon

Ságvárival

„Vae victis” (Jaj a legyőzötteknek) jeligére, ha már a „Divide et impera” alkalmazásával teljesen kettéosztották az országot, vagy a mai közbeszédben egyre inkább használt, Nemzetet. Ságvári, a fennálló rezsim szemében Bűnös! Két dologban is, az első és legsúlyosabb bűne, hogy zsidónak született, és ahelyett, hogy felszállt volna a magyar csendőrség díszkíséretében (akiket a magyarországi endlősunggal megbízott

Eichmann

is megdicsért szorgalmuk és alázatuk okán) birkaként az auschwitzi „kirándulásra” induló marhavagonok egyikébe, hogy ott megismerkedhessen a Cyklon gáz hatása az emberi szervezetre kutatás eredményével, sőt nem ment ki a Duna partra, hogy cipőjét levetve belelője magát a folyóba, mint tették azt az egyik jelenlegi párt elődei 44-ben például a manapság sokat emlegetett gyógyszeripari cég névadójával,

Richter Gedeonnal

! (bocs az ötvösi körmondatért) Ehelyett a zsidókra nem jellemző „makkabeusként” harcolt és ellenállva halt meg. Krisztus előtt (Aki, megjegyzem ugyanúgy Mózes jelét viselte, mint az említett Spitzer Endre) 165-ben a makkabeusok legyőzték a „bálványimádó” szíriai görögöket és megtisztították a szentélyt (Lásd: Hanuka ünnepe). Nos, Endre nem győzött, nem győzhetett, mint dicső elődei. Másik fő bűne a baloldalisága (HDP, MSZDP, MSZDP OIB és végül KMP), ahol az ifjúsági tagozat, mondjuk úgy titkára volt. Ha mindezt a nyolcvanas években teszi egy bányász párttitkár fiaként, akkor KISZ titkárnak is nevezhetnénk, mint azt a kócos, borostás fiatalembert, Aki 1989 nyarán megkönnyeztetett bennünket a Hősök terén, majd kizavarta egyedül a szovjeteket, hogy most behívhassa az oroszokat. Igaz azt a fiatal embert is üldözték, egészen Oxfordig és nem csendőrnyomozók, egy megszűnt jogállam (mert mondá a mai történetírás, hogy Magyarország 1944. március 19-től megszűnt jogállam lenni, legalább is ezzel indokolták a szabadságtéri szobor éj leple alatt történő felállítását) csendőrei. Milyen érdekes, hogy

Kristóf Lászlót

, az egyik intézkedő csendőrt 1959-ben többek között Ságvári meggyilkolásáért halálra ítélték és kivégezték, a Legfelsőbb Bíróság azonban 2006. március 6-án hatályon kívül helyezte az ítéletet, kimondva, hogy Ságvárival szemben a csendőrök a korabeli jognak megfelelően jártak el. Ez heves vitát váltott ki, mivel az indoklás úgy is értelmezhető, hogy a bíróság álláspontja szerint Magyarország a német megszállás ellenére jogállamként működött. (Segítsetek, mert össze vagyok zavarodva, most jogállam voltunk 44-ben, vagy nem?) A fő bűne pedig az, hogy 45 után a kommunista rendszer ifjúsági hőst kreált Belőle, ami ellen Spitzer Endre odaföntről, vagy lentről (kinek-kinek ízlése szerint) már nem tudott tiltakozni. Na, ennyit Endréről és most jöjjön a SÁGVÁRI, hisz, mint fentebb írtam: Je suis Ságvári. Hatvan éve működik az intézmény, kezdetben Új Gimnázium, majd jelenlegi (és remélem jövőbeni) nevén, igaz egy nagyon rövid ideig viselte

Hunyadi

nevét is (nem volt olyan hosszú ez az időszak, hogy kiderüljön János, Mátyás, vagy László nevét vette fel az iskola). Igaz, most azzal is baja lenne a regnáló kormányunknak, hisz a Wikipédiában leírt vitatott származásának okán, fiatal külügyérünk, a Kedves Vezető egyetértésével gazdasági menekültnek nyilvánítaná és kitoloncolná. Szóval Vele se lennénk előrébb. Hatvan év alatt, melyből magam a harminchetediket fejezem be a nyáron, s nagyon úgy néz ki, hogy az utolsó évemet, rengeteg kiművelt főt nevelt. Ha most mindenkit felsorolnék csak az utolsó 37 évből, senki sem olvasná végig, sőt, ha netán bárkit kihagynék, akkor joggal mondhatnák, na, a vén hülye már amnéziás! Nem teszem tehát. Nem sorolom fel az amerikai kontinensen dolgozó professzorainkat, a különböző országban a nagykövetségeken szolgálatot teljesítő tanítványainkat, a szegedi értelmiségiek között jelentős számban a Ságvárit reprezentáló embereket sem. Csupán egyet említek meg, sőt Neki is csupán egy mondatát, amit egy tanévnyitón mondott el másfél éve a Ságvári emlékérem átvételekor: - Én csak egy sebész vagyok, de ha bármi gondotok van, csak annyit mondjatok, hogy én is Ságvárista vagyok, és ha tudok, biztosan segítek! Nos ezt az érzést kívánja most ez a hatalom elvenni Tőlünk Ságváristáktól a nevünk (és esetemben egy kicsit az életem) elvételével! És ebben több volt tanítványunk hallgatólagosan segédkezik. Mert, bár a jobboldali „barátaink” libsi-bolsi jelzővel illetik a Ságvárit, az elmúlt 37 évben, amit én átéltem, csak a jelenlegi kormányban szerepelnek tanítványaink! Így tehát Nekik „köszönöm” meg a pénteki infarktus közeli állapotomat!

Katika

, kedves államtitkár asszony! Nem ezt ígérted egy bő éve az utolsó telefonbeszélgetésünk alkalmával!

Balázs

, tisztelt államtitkár úr! Szóltál e

Rétvári Bence

kollégádnak, Aki egy tagság nélküli párt képviseletében határozza meg további életünket, hogy Te is a „vörös zsidó” nevével fémjelzett iskolában végeztél?

Robi

, tisztelt államtitkár úr! Te, Aki a legutóbb hozzám írt leveledben Hajrá Ságvárival búcsúztál és pénzzel támogattad az alapítványunkat felkiáltottál-e hogy ezt már nem!?

Czetó

! Igaz Te csak helyettes államtitkár vagy, elmondtad-e a fiúknak, hogy ebben a bűnös iskolában lehettél Te az első szabadon választott szegedi közgyűlésben 18 évesen Fideszes honatya?

Gyuri

! Szóltál-e a „Főnöködnek” arról, amit nekem ígértél a 30. érettségi találkozótokon. Megtehetnéd, hisz közvetlen mögötte ülsz a Tisztelt Házban! Ha jól felfogott érdeketekben hallgattatok, bár fáj, de megértelek Benneteket, hisz nem ér annyit Nektek a Ságvárizmus, hogy kockáztassátok az állásokat! Ha önként és kéjjel (Lásd

Radnóti Miklós

: Töredék) szavaztatok, ha egyáltalán megkérdeztek Benneteket ez ügyben, a név elvételére, akkor legyetek boldogok, hogy a cv-tekben megszűnik az általatok szégyellt név! Én persze akkor sem fogok Rátok haragudni! Nekem ugyanaz a Katika maradsz, Aki télen az udvaron, hóban küzdött a Mószer Aranka kupáért tesi órán (azt tudtad, hogy a 37 év alatt csupán három olyan osztályom volt, ahol a lányokat is tanítottam?) Én Benned, Balázs továbbra is a 89-es országon negyedik helyezett kézilabda csapatom irányítóját fogom látni (érdekes ott még te is kiáltottad a Ságvárit a meccs előtt, meccs után), Akit

Jaró

annak idején háttal csúszva videózott Julius nad Radzimon! Robi, nekem Te ugyanaz a kedves vízilabdás maradsz, Aki sportolóként is beállt az NYLSC (ezt Te tudod mit jelent) kapujába, hogy segítse kissé ügyetlen osztálytársait a házi bajnokságban Czetó! Én még arra a mondatra emlékezem, amit a 20 éves találkozón meséltél a várható sorsodról, ami szerencsére másképp alakult. Gyuri! Nekem az az örökmozgó maradsz, Akivel még a 15 éves érettségi találkozón is fociztam a tanár-diák meccsen, amikor

Nikolényi Gabi

bringáját ellopták az Ady térről. Szóval higgyétek el nem haragszom Rátok. És nem engedem „szutykolni” a neveteket az elkeseredett diákjaimnak. Mert én nem csak Titeket, Őket is nagyon szeretem, csak úgy, mint a Ságvárizmust átérző kollégáim mindegyike! Csak végtelenül szomorú leszek, s ha ez a borzalom bekövetkezik, elmegyek nyugdíjba, hisz nekem ez az egyetlen munkahelyem. 1978-ban az Április 4. útja négyből átmentem az Április 4. útja egybe, akkor még ott volt a bejárat és azóta is ott dolgozom. Ja így ne keressétek, Boldogasszony lett a neve, sőt Hunyadi is „mázgás” volt, így abból meg Szentháromság lett, és ott van a bejárat. (Látjátok, ezért lenne „cink” a Hunyadi név) Ha pedig 43 év munka után mégsem mehetek nyugdíjba, elmegyek valahova portásnak. Hisz a pedagógus életpálya modellnek csúfolt agyszüleményetekben úgyis P1 (portás egyes) kategóriába pakoltatok. Igaz, mint hivatalosan is portásnak minősített dolgozó miért kell a mesterképzésen résztvevő tanárokat nekem tanítani, szakvezetőként? De ez egy másik történet. Végezetül. Van-e bármilyen esélyünk arra, hogy ne csak a szívünkben maradjunk Ságváristák? Mi lesz a Sá-Rá-val? Mi lesz a Ságvárizmus éjszakájával? Mi lesz a Ságváris sí táborral? És csak nagyon csendben és zárójelben (Mi lesz velem?).