A Napfény városának árnyékos oldalán

Közeleg a tél, jön a hó és a mínuszok, mindannyian készülünk a hidegre, azonban akadnak, akiknek nem természetes behúzódni a fűtött lakásba: Szegeden járva még a belvárosban is számos hajléktalannal, illetve számkivetett létük nyomaival találkozhatunk.

"Magyarország törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést mindenki számára biztosítsa.", illetve "Az emberhez méltó lakhatás feltételeinek a megteremtését az állam és a helyi önkormányzatok azzal is segítik, hogy törekszenek valamennyi hajlék nélkül élő személy számára szállást biztosítani." - írja az Alaptörvény XXII. cikkének első két bekezdése. Sajnos a mindennapokban ezzel a törekvéssel sokszor kevéssé lehet csak szembesülni, a forgalmas sétálóutcáktól a lakótelepek sikátorain, az elhagyatott játszótereken át a Tiszán átnyúló hidak lábáig felbukkannak a kéregető vagy csak vegetáló hajléktalanok, felvetve a kérdést: hol a szolidaritás? Hol a törekvés szerencsétlenül járt embertársaink megsegítésére? Drogfüggők, alkoholisták, munkakerülők, semmirevalók, a saját hibájukból jutottak ide - hangzik az együtt nem érző válasz sokak szájából, akik ódzkodnak a gyakran kellemetlen megjelenésű, kifogásolható higiéniájú emberektől. Azonban gondolkodjunk el: mi mit tennénk hasonló helyzetben? Kire számíthatunk? Egy meggondolatlanul felvett hitel, egy jóhiszemű kezesség, egy rossz válóperes ügyvéd - sokkal könnyebben maradhat az ember fedél nélkül, mint bárki gondolná. Az Alaptörvény szerint az országos és a helyi vezetés törekszik a probléma megoldására, ennek azonban kevés eredménye akad, továbbra is sokak töltik az utcán életüket. Működnek ugyan hajléktalanszállók, de ezen intézmények hatékonysága is kérdéses, mivel számos esetben az ököljog érvényesül, a gyengébbek, elesettebbek kárára, így számos helyen szembesülhetünk szegényes pihenőhelyeikkel, földre terített újságok, szövetek, matracok formájában, például a Bertalan híd belváros felőli hídfőjénél. Senki sem születik hajléktalannak, ezért fontos, hogy megértéssel forduljunk sors kegyetlen játékának áldozataihoz, és segítsünk nekik, amennyire erőnkből futja, legyen az a legkisebb adomány, önkéntes munka is, hiszen egyes emberként nem válthatjuk meg a világot, de egy kis együttérzéssel és önzetlenséggel fényt hozhatunk embertársaink sötét fellegekkel teli mindennapjaiba.