Szentistványi István: Az LMP tudatosan támadja balról is a városvezetést

A közügyekhez és közélethez való viszony megváltoztatását tartotta legfontosabb feladatának Szentistványi István az elmúlt négy évben. A közgyűlés egyetlen LMP-s képviselője úgy látja, a jelenlegi városvezetés egyáltalán nem baloldali, és Szeged fejlesztése náluk kimerül a kirakat csinosításában. A képviselőt arról is kérdeztük, hogy a szavazásokkor miért tartózkodott sokszor, és miként értékelte, hogy a városvezetés sok esetben kritizálta őt és a Lehet Más a Politikát.

- A közgyűlésben egyedüliként képviselte a Lehet Más a Politikát, igaz sokáig nem is volt tagja a pártnak. A civil életből, a Védegyletből érkezett a torony alá összességében milyennek látta a mögöttünk álló négy évet?

- A ciklus érdekessége, hogy végig patthelyzetszerű állapot állt fenn, mivel nem volt közgyűlési többsége egyik frakciónak sem. Ennek rendre a negatívumait hangsúlyozták ki jobb- és baloldalon egyaránt, de igen hasznos hozadéka is volt, nevezetesen, hogy ebben a helyzetben mutatta meg igazából a rendszer a sajátos arcát. Nekünk, a Lehet a Más a Politikának – mint egy alapvetően rendszerkritikus pártnak, mely megpróbál a politikai diskurzusba is más logikát vinni – érdekünk is, hogy a rendszer kimutassa a foga fehérjét. Láthattuk, hogy a négy év alatt a két oldal folyamatosan egymást támadta, olykor a közgyűlésben vagy éppen sajtón keresztül, ez sokszor olyasmi volt, mint a televíziókban látható „no comment” műsorok, vagyis annyira önmagáért beszélt, amihez nem is kellett külön magyarázatot fűzni. Ha a polgármesternek sima többsége van, akkor nem cél például, hogy napvilágra kerüljenek az IH-val kapcsolatos malőrök, vagy éppen az önkormányzati cégek vezetőit sem támadják folyamatosan. Most ráadásul abból a szempontból is vizsgálhatjuk a politikát, hogy az 1989-es eseményekkel állítjuk párba, és megnézzük, vajon hova is jutottunk el huszonöt év alatt, és úgy általában mit is gondolunk a demokráciáról. Ahhoz, hogy változtatni lehessen egy rendszeren, az egésznek a logikáját ismerni kell, és erre nagyon jó példát szolgáltatott Szegeden az elmúlt négy esztendő.

- Matematikailag egyetlen képviselőként nem sok esélye volt, hogy az előterjesztéseivel közgyűlési többséget szerezzen. Ennek fényében is az LMP-s jelenlétnek mégis miben volt jelentősége?

- Valójában nem 2010-ben csöppentünk bele a város közéletébe, hiszen már 2002-től civilként is sok mindent tettünk, például a Védegylet keretein belül. Ezért engem sok meglepetés nem ért, miután bekerültem a közgyűlésbe, igaz a hatalmi gépezet működését belülről még plasztikusabban, még egyértelműbben láttam. A hatalmi gépezet kifejezést ez esetben nem feltétlenül negatívumként említem, de kétségtelenül vannak olyan érdekek, amelyek teljesen alá szorulnak a rendszer logikájának, gondolok itt például arra, hogy egyes irodáknak nincs mozgásterük, csak megkapják az ukázt, hogy mit kell csinálniuk. Számunkra az volt az érdekes, hogy egyetlen képviselői hellyel, illetve néhány bizottságban egy taggal a nyolcból, miként lehet rést ütni a gépezeten, keresztülvinni bizonyos ügyeket, amelyekre matematikai esélye valóban nincs az embernek. Fontosnak tartom a nyilvánosságot – amiben partner volt a helyi sajtó –, hiszen olyan témákat lehetett megismertetni a lakosokkal, melyek korábban nem feltétlenül voltak láthatóak. Mi máshova helyeztük a hangsúlyt, mint például az ellenzék, igaz néha az sem volt egyértelmű, hogy ki is az ellenzék. Egyes ügyekben ugyanis a Fidesz-KDNP diszponált és a Jobbik szavazatával többséget tudtak szerezni például költségvetést is érintő kérdésekben. A városvezetésnek bizonyos vér- és tekintélyveszteséget természetesen jelentett, hogy a Fidesz bizonyos csatákat megnyert, de azért a városvezetésnek is megmaradt a befolyása egy csomó fontos kérdésben. Ebből következik, hogy jóformán az LMP-nek volt egyedül klasszikus értelemben vett ellenzéki szerepe, hiszen mi sehol nem voltunk úgymond helyzetben, ebből kifolyólag egyfajta kritikai pozícióból dolgoztuk végig a ciklust. Arra nem volt igazán esélyünk, hogy jelentősebb költségvetést érintő dolgokban sikereket érjünk el, ha nem is 1-28-ra szavaztak az előterjesztés ellen, akkor is mindössze 6-8 támogató szavazatot kaptam, ami kevés a sikerhez. Bizonyos kérdésben olykor viszont sikerült meggyőzni egyik vagy másik oldalt, például szociális kérdésekben vagy épp akkor, amikor a fogyatékosügyi keret nevetségesen alacsony voltára hivatkoztunk. Az ilyen ügyeknél is a legfontosabb a nyilvánosság, hiszen a város korábban is megtervezte, majd megszavazták a kérdést, de most, amikor a sajtóban is szó esett az ügyről, a városvezetés nem tehette meg, hogy – még ha csak jelképesen is – ne nyúljon hozzá, valami engedményt ne tegyen.

Látszatmunka helyett érdemi viták a bizottságokban

- A közgyűlési patthelyzet akkor tulajdonképpen kedvezett is az LMP-nek, hiszen több dolgot keresztül tudtak vinni a közgyűlésben és a bizottsági munkában, mintha bármelyik oldalnak megvan a sima többsége…

- Ez így van, ha tiszta többsége lett volna bármelyik oldalnak, akkor semmilyen mozgásterünk nem lett volna, de így bizonyos témákat fel lehetett vetni, rá lehetett irányítani a figyelmet. A szociális ügyek mellett környezetvédelmi kérdésekben is sikerült olykor jobb belátásra bírni az adott grémiumot, mely az üggyel foglalkozott. Például teljesen ki akarták üresíteni a helyi védettségű zöld területekkel kapcsolatos rendeletet, de végül másfél éves huzavona után sikerült néhány kardinális pontot benne tartani. A bizottsági munka némiképp más volt, ott nem állt fenn szigorúan a kétosztatú rendszer, így sokszor sikerült úgy manőverezni, hogy egy-egy jó ügy mellé odaálljon a többség. Tegyük hozzá, az ügyek egy része nem is kötődött semelyik párthoz sem konkrétan. A Városkép és Környezetvédelmi Bizottság elnökeként el tudtam érni, hogy valóban érdemi viták legyenek a bizottsági ülésen, ne csak formálisan ülésezzünk, majd negyedóra múlva szavazzunk az adott kérdésben. A bizottsági munkám legnagyobb hozadékának azt tartom, hogy voltak szakmai kerekasztal beszélgetések, meghallgattunk civileket, esetenként lakókat, vagyis olyan területeken, ahol korábban csak látszatmunka folyt, most végre érdemi eszmecserére is mód nyílt. Néha ezt persze ki kellett követelni, volt, amikor az asztalt kellett verni a szó szoros értelében… Jó példa a nyilvános WC-k hiányával kapcsolatos vita, mert ezt a kérdést nem lehet a kapitalista logika mentén megközelíteni, nevezetesen hogy mivel úgysem üzemeltethető nyereségesen, ne is foglalkozzunk a kérdéssel! El kell jutni odáig, hogy a közügyekhez, közélethez való viszony megváltozzon, nekem ez volt a fő célom a közgyűlésben. Az, hogy ne látszatmunka legyen, hanem tényleges eszmecserék és viták, mert ez visz előre. Eleve nem lehet egységesen beszélni a városról és a lakosokról, úgymond közös érdekéről, hiszen kőkemény érdekellentétek vannak. Gondoljuk csak végig, egy gazdasági lobbi mást tart szem előtt, mint a lakos, akinek hátránya származhat egy beruházásból, vagy kiszorulhat valamilyen szolgáltatás igénybevételének lehetőségéből.

- Számtalan esetben tartózkodott a szavazásnál. Ez mennyire jelenítette meg egyértelműen, hogy az adott kérdésről mi is a véleménye?

- A tartózkodásnak nagyon sok értelmezése lehet, bár kérdés, hogy ez mennyire nyilvánvaló. Nagyon felületesen nézve azt jelenti, hogy valaki nem tudja eldönteni, hogy az adott kérdésről mit gondol, holott egyáltalán nem erről van szó. Ha nem szeretnék állást foglalni, akkor a szavazás idején kimennék a büfébe enni egy kókuszgolyót. Volt rá példa több képviselőnél is a ciklus alatt, hogy kikapcsolták a szavazógépüket, mert például lelkiismereti okból nem kívántak voksolni egy kérdésben. Ha igennel szavaz az ember, akkor rásütik, hogy a Fidesz és a Jobbik, netán az MSZP oldalán áll, pedig nem ez a lényeg. A tartózkodás igenis állásfoglalás, egy gyenge, vagy másfajta nemként vagy igenként értelmezhető. A fontosabb kérdésekben a közgyűlés előtt átbeszéltük a szavazást a többiekkel, mindig szem előtt tartottam, hogy a döntés az együtt dolgozó kis csapat közös véleményét tükrözze. Egyébként a ciklus második felében – éppen azért, mert ennek a lényegét nehéz kifelé megértetni – már jóval kevesebb tartózkodással éltem, mint az elején.

- Ha már a szavazásoknál tartunk, előfordult, hogy egy-egy támogató szavazatért kísértésbe próbálták vinni?

- Olyan előfordult, hogy kérték a támogatásomat, és cserébe volt ígéret, hogy az előterjesztésemet támogatják. De amíg nekik az én szavazatom mindent jelentett, addig nekem az adott frakció 3-4 tagjának a támogató szavazata nem sokat, hiszen lényegtelen, hogy egy kérdés milyen arányban bukik el. Azt mindenki sejthette, hogy más jellegű úgymond kísértésbe nem vagyok belevihető, így nem is próbálkoztak.

Az MSZP mindig felülről és kívülről építette Szegedet

- Összességében hogyan látja, milyen képet fest magáról Szeged, és ez miként jelenik meg ez a közbeszédben?

- A városvezetés mindig azzal jön, hogy itt a fideszes úthenger, és ezzel szemben Szeged az egyetlen bástyája az ellenállásnak, és harcot kell vinni. Az ünnepeken elhangzó beszédek ugyanarra a tematikára épülnek, van, amikor szinte szó szerint ugyanazt mondja

Botka László

március 15-én, mint október 23-án. Azzal, hogy

Kothencz János

lett a polgármesterjelölt a másik oldalon, némiképp felerősödött az a retorika, amit a Fidesz-KDNP egyébként is előszeretettel használ, nevezetesen hogy nem lehet szembe menni az árral, és akkor jönnek majd a pénzek, ha partnerei vagyunk a kormánynak. Az MSZP korábban ugyanezen logika szerint kommunikált, és persze voltak is fejlesztések, gondoljunk csak a Napfényfürdő Aquapolisra, mely jó példája annak, hogy olyan beruházás valósult meg, amiből a szegediek többsége nem tud profitálni. A Lehet Más a Politika teljesen mást képvisel, szerintünk nem kell azt nézni, hogy éppen milyen színű is a kormány, külföldi példákon is láthatjuk, hogy nincs összefüggés a fejlődés és a város színe között. Egy településnél az is fontos, hogy legyen egyfajta autonómiája, saját jövőképe, tudjon önállóan is gondolkodni, és ne csak a különböző állami pénzcsapokból kelljen pumpálni. Meg kell, hogy tudjon állni a saját lábán akkor is, ha ínségesebb idők vannak bármilyen okból. Az MSZP mindig is felülről és kívülről gondolkodott erről a kérdésről, abban az értelemben, hogy olyan fejlesztéseket támogatott, melyek turistacsalogatóak, vagy éppen annak a társadalmi rétegnek kedveznek, aki már eleve a rendszerváltás nyertese volt. Huszonöt évvel a rendszerváltás után épp itt lenne az ideje annak, hogy ne csak felülről nézve legyen szép és élhető Szeged, hanem alulról és belülről nézve is, vagyis minél szélesebb társadalmi rétegek számára elérhetőek azok a fejlesztések, amelyek megvalósulnak. Fordulatra van szükség a fejlesztési logikában, hogy ne csak a kirakat legyen szép. A 2020-ig tartó európai uniós költségvetési ciklusban ezt a fordulatot valamilyen szinten el lehet indítani, de sajnos az elkészült dokumentumok úgy lettek ismét megfogalmazva, hogy elvileg gond nélkül tovább folytathatóak a külsőségekre koncentráló fejlesztések. Például szociális városfejlesztés címszó alatt modernizálni akarják az újszegedi sportkomplexumokat, de abba nem gondol bele senki, hogy a belépőjegyet vagy bérletet továbbra sem tudja kifizetni az emberek többsége. Néha egyébként is csak arra lenne szükség, hogy hagyják az embereket élni, hadd teremtsék meg a saját közösségi tereiket, ne pedig – a jól ismert kapitalista logikát követve – azt forszírozni, hogy minden magántulajdon legyen, és így végén ne maradjon a városi hullámtérben egy hely, ahova úgy mehetnének oda a szegediek, hogy ne kelljen horribilis pénzeket kifizetniük.

A „cirkuszt és kenyeret” logika messze nem baloldali

- Azt miként értékeli, hogy a polgármester eseteként meglehetősen keményen bírálta az LMP-t és önt? 2010-ben folyamatosan Szent-Iványinak nevezte az egykori SZDSZ politikusa után szabadon, pedig a civil életből ismert volt már a neve Szegeden. Ilyen szempontból milyen volt az elmúlt négy év?

- Közismert, hogy nem nagyon foglalkozom a konvenciókkal, direkt nem úgy öltözök, ahogy egyesek ezt elvárnák egy képviselőtől, amire nagyon jól rá lehet játszani, amikor azt mondják, hogy nem értek az adott kérdéshez. Ezzel egyébként bárkit meg lehet fogni, hiszen kapunk egy pár oldalas előterjesztést, aminek lehet, hogy több százoldalas előzménye van, de azt csak az ismeri, aki készítette, és nem is jutunk időben hozzá. A mi esetünkben azt nem mondhatták, hogy jöttünk kirabolni a várost, egyedül az maradt, hogy inkompetensek vagyunk. Belső körökben – így a bizottsági munka során is – mindenki elismerte, hogy igenis tájékozottak és nagyon is felkészültek vagyunk, de a külső retorikában az ellenkezőjét hangoztatták. Ez egy tudatosan választott stratégia volt, hogy a városlakók azt higgyék, hogy hülyék, dilettánsok vagyunk. Ez persze aztán néha túl lett játszva, olyan ügyek esetében is jött ez a lesajnáló hangnem és gesztusok, amikor még az ő politikai logikájuk szerint sem lett volna ez szükséges.

- Többször hangsúlyozta az elmúlt ciklus alatt, hogy a városvezetés nem baloldali, amire példaként a szociális háló folyamatos szűkítését hozta fel. Ezen a területen milyen eredményeket ért el például annak fényében, hogy a 2014-2020-ig tartó uniós költségvetési ciklusban a szociális szféra fejlesztése az ön javaslatára került be a közgyűlés által elfogadott kiemelt jelentőségű projektek közé tizenhatos pontként.

- A ciklus második felében a Városkép és Környezetvédelmi Bizottság munkájához köthető kérdések mellett a szociális terület problémáival foglalkoztam a leghangsúlyosabban, mert látszott, hogy ez egyáltalán nincs képviselve a közgyűlésben egyik oldal részéről sem. Folyamatosan szűkültek a keretek, gyakorlatilag ennek a területnek egyfajta ellehetetlenítése folyt az elmúlt négy évben, holott már a kiinduló állapot sem volt ideális. Társadalom- és gazdaságpolitikai szempontból én egyértelműen baloldali értékeket képviselek, ellentétben a jelenlegi szocialistákkal, illetve a

Bajnai Gordon

és

Gyurcsány Ferenc

által fémjelzett párttal, én ezt a neoliberális kurzust egyáltalán nem tartom baloldalinak, semmi köze ahhoz. Az elmúlt 12 év, vagyis a Botka-korszak sem arról híres, hogy a társadalom- és szociálpolitikai intézkedések terén bármi maradandót alkotott volna, sőt! Az, hogy baloldali retorikával próbálom meggyőzni a szavazókat és a „cirkuszt és kenyeret” logikára építve behúzom őket a csőbe, az messze nem baloldali politika. Így az, hogy az LMP balról is támadja a városvezetést és a többi számottevő politikai erőt, az nem egy taktika, hanem egy tudatos és meggyőződésen alapuló politikai pozíció.

Pintér M. Lajos - Varga Anna