Szilassi Péter: Etiópiában az ember átértékeli életét + FOTÓK

Egy, a nincstelenség ellenére is lenyűgöző világba kalauzol Szilassi Péter „Ami a bulvárhírekből kimaradt…Etiópia geográfus szemmel” című könyve. A szerző, az SZTE TTIK Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszékének docense mélyszegénységről, az országban rejtőző természeti értékekről és barátai tragédiájáról mesélt portálunknak.

2012. január 17. Etiópia, Afar tartomány. Hajnalban fegyveres támadás ért egy turistacsoportot, amelyben a Szegedi Tudományegyetem két munkatársa,

Fábián Tamás

geográfus és

Szabad Gábor

kutatóorvos halálos sebet kapott. Társuk,

Vizler Csaba

, a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Kutatóközpontjának kutatója súlyos sérülésekkel tért haza a háromhetes utazásról. A tragédia megrázta a hazai közvéleményt, azonban arról keveset szóltak a híradások, hogy a kutatók miért keresték fel Afrika második legnépesebb országát, és hogy milyen ország is Etiópia.

Szilassi Péter

beszédes című könyvében: „Ami a bulvárhírekből kimaradt… Etiópia geográfus szemmel” megadja a választ ezekre a kérdésre. Olvasmányos módon különleges, és szélsőségektől sem mentes világba kalauzolja az olvasót. „A legmegdöbbentőbb élmény az volt, amikor megálltunk fotózni egy kis faluban. Azonnal gyerekek sereglettek körénk. Laci (

Gruber László – a szerk.

) csinált róluk néhány képet, majd megmutatta nekik a fényképezőgép kijelzőjén. A gyerekek akkor látták magukat először. Olyannyira szegény a település, hogy se tükörre, se tiszta vízre nem futja, amiben láthatnák a saját arcukat” – mesélte a szerző, rámutatva a szóban forgó képre. A végletek országa ez: a nagyvárosokban toronyházak, villanegyedek, modern egyetemvárosok épülnek, a nyomornegyedekben viszont mocskos arcú, mezítlábas gyerekek szaladgálnak, az utcákon leprások koldulnak. Az, hogy Etiópia az ellentétek országa, a természeti jelenségekre is igaz. Ez az a hely, ahol a 4000 méter fölé magasodó hegycsúcsok szomszédságában 80 méterrel a tengerszint alatti mélyföldekre bukkanhatunk. Kulturális sokk fogadja az európai látogatót, aki nem tud anélkül távozni, hogy át ne értékelné életét.

„A mi utunk nem kutatóexpedíció volt, ugyanakkor ez a három hét több volt egy szimpla turistaútnál. Mi geográfus szemmel nézünk a világra, kicsit a tájak >>mögé

<< látunk. Megértve az ország földrajzi viszonyait, az átlag turistánál alaposabban megismerhettük Etiópiát. Az átélt élmények közül e kötetben szeretnék minél többet átadni az olvasóknak, bemutatni, hogy milyen fantasztikus helyszíneken jártunk. A kötet révén az olvasó gondolatban eljuthat egy olyan egyedi hangulatú, különleges országba, ahol még ma is középkori módszerekkel művelik a földet, de vannak már szélenergia parkok. Ahol a 13 hónapból álló naptári év szeptember 11-én kezdődik, és jelenleg 2006-ot írnak. Ahol az abc betűi sem a latin, sem más ábécéhez nem hasonlítanak. Ahol a gyerekek mezítláb járnak a 3000 méter magas hegyek között, és mégis tudnak mosolyogni. Etiópiába, amely Földünk 20 legszegényebb, egyben 10 legdinamikusabban fejlődő országa közé tartozik.” Szilassi Péter két évvel a kirándulás után is teljes beleéléssel beszélt az ott szerzett élményekről, és nem csak azért, mert maradt benne néhány tüske a helyi kaktuszvilág színe-javából. A 31 millió éves vulkán tetején tapasztaltakról éppen olyan átérzéssel szólt, mint arról, hogyan kísérték őket fegyveres őrök a Simien Nemzeti Parkban félve az oroszlán- és hiénatámadásoktól, és miként értették meg magukat az egyébként angol szavakat szájról olvasó süketnéma idegenvezetőjükkel Harar városában. Látták, milyen hegtetoválásokat használnak a lakosok az írástudatlan vidékek gyermekeinek megjelölésére és azt is, hogyan mutatják be a biblia történeteit a kopt keresztény templomok freskói. „Nem sokkal karácsony előtt jártunk kint – folytatta Szilassi – ebben az időben több tízezren zarándokoltak Lalibelába az etióp >

>Jeruzsálembe

<<”.

A kötetben káprázatos természeti látványosságok földrajzi háttere mellett a humoros történetek révén az olvasó képet kap egy saját szervezésű túra örömeiről, nehézségeiről, vicces helyzeteiről is. A szerző úgy véli, ez a rövid idő is elég volt arra, hogy több emléket szippantsanak magukba, mint mások hónapok alatt. „Háromezer kilométeres utazásunk alatt Etiópia nyolc Világörökségi helyszínéből hetet, nemzeti parkjaiból hármat kerestünk fel. Minden kilométer meg volt tervezve. Hónapokkal előre leültünk és tervezgettünk, még azt is meggondoltuk, hogy egy adott helyszínre mikor érdemes odaérni és fotókat készíteni” – tudunk meg néhány érdekességet a hazai ráhangolódás pillanataiból. Az egyetemi docens semmit sem bízott a véletlenre, külön túrát szentelt a gránitok különleges lepusztulásformáinak megcsodálására. Ezek azok a bizarr ingókövek, amelyek a leglehetetlenebb alakzatokban képesek megmaradni egymáson. Az „Ami a bulvárhírekből kimaradt… Etiópia geográfus szemmel” című kötet tiszteleg az elvesztett barátok előtt, utolsó fejezetei in memoriam íródtak. „Ésszel járom be a Földet” – mondta egykor

Vámbéry Ármin

, a neves orientalista tudós, és ez volt Fábián Tamás és Szabad Gábor mottója is. E gondolat jegyében tervezték meg utazásaikat, majd hazatérve előadások, publikációk formájában másoknak is továbbadták szakmai tapasztalataikat. Szilassi Péter szerint e kötet írását is ez a szellemiség motiválta, és az, hogy általa emléket állítson útitársainak, a tragikus körülmények között életüket vesztett szegedi kutatóknak.