Közélet

Újkígyóson rendezték meg a IV. Szögedi Nemzet találkozót + FOTÓK

Újkígyóson rendezték meg a IV. Szögedi Nemzet találkozót + FOTÓK

2014. június 27., péntek
Újkígyóson rendezték meg a IV. Szögedi Nemzet találkozót + FOTÓK
DSCF1903

Határon túlról is szép számmal érkeztek a IV. Szögedi Nemzet találkozóra, melynek idén Újkígyós adott otthont.

Horváth István Károlyné

, az "Ötágú síp" Kulturális Egyesület elnöke az alább olvasható beszámolót juttatta el portálunkhoz. "A 2013-as III. "Szögedi Nemzet" találkozón a szegedi kirajzású Újkígyós polgármestere -

Szebellédi Zoltán

- írásban is megismételte a 2012-ben szóban közölt meghívását. Ez úgy hangzott, hogy mivel 2014-ben Újkígyós megalapításának 200. évfordulóját ünnepli, legyen náluk a IV."Szögedi Nemzet" találkozó, beleillesztik 3 napos ünnepség-sorozatukba a mi programjainkat is. Elfogadtuk és kitűnő ötletnek tartottuk, arról nem is beszélve, hogy az egész közönség tapssal jutalmazta ezt a meghívást. Így kerültünk Újkígyósra, 2014. június 21-22-én. Megjelent vendégeinket

Harangozó Imre

(néprajzkutató, az "Újkígyósért Alapítvány" elnöke) köszöntötte, elmondta - többek között -, hogy a Szegedről kirajzott szorgalmas dohány-kertészek "szaktudásukkal a pusztaságot virágzó termőföldekké változtatták". Azitt működő Ipolyi Arnold Népfőiskola gyűjti a dohány-kertészet és az állattartás tárgyi eszközeit is - az ősi módszerek bármikor "visszatanulhatók"! Az egyesület elnöke az egybegyűltekkel közölte a szomorú hírt, hogy a találkozók egyik "ötletgazdája", lelkes és eredményes munkát végző szervezője -

Pataki Sándor

- meghalt. Méltatta munkásságát, követendő példáját, de azt nem tartja valószínűnek, hogy pótolni lehetne őt. Esetleg helyettesíteni, az ő szellemében továbbdolgozni, az talán lehetséges. Egy perces, csendes felállással emlékeztünk rá, s közben,

Miklós Tamara

(Erdély) nagyon halkan és szívhez szólóan elmondta

Kányádi Sándor

ide illő versét (Címe: Sárga kankalin). Erdélyi tagunkaterdélyi költő szépséges versével búcsúztattunk. Levezető elnökünk -

Forró Marianna

(kertész, tájépítész) - megkérte az első alkalommal megjelenő tagokat, hogy mondjanak jellegzetes történeteket, amik településükön ma is élnek, vagy gyermekkori emlékeket,amikre sokan emlékeznek. Miután ezek elhangoztak, sor került felkért előadónk Tari István (költő, grafikus, közéleti személyiség Óbecséről, Délvidékről) "A magyar nyelv megőrzésének lehetőségei az elszakított területeken" című előadásának megtartására.

Tari István

tömör, fajsúlyos, nagy figyelemmel kísért mondanivalója rímelt az előző programpontra. Hangsúlyozta, hogy a nyelv és az identitás úgy őrizhető meg, hogy "mondjuk a történeteinket" egymásnak kis és nagyobb közösségekben, a gyermekeinknek pedig otthon. A közösségeket szervezni tudó emberek feladata ezek összetartása, az emberek szóra bírása. Példának a délvidéki, földdel egyenlővé tett Terjánt említette. Ezt a falut - talán elsőként a Kárpát-medencében - lerombolták és megtiltották az újjáépítését. A falu neve, történetei mégis fennmaradtak, mert egy kiváló költő, aki ott született, egész életében a falujáról írt, s így többet tudunkTerjánról, mint sok, ma is létező faluról. Tehát: mondani kell a történeteinket újra és újra!

Sarusi Mihály (író, újságíró, világ-járó) bemutatta "Szentföldön" című könyvét, ami arról szól, hogy a világ számtalan helyén megforduló szerző végül saját szülőföldjén (Kisiratoson született) s annak nagyobb tájegységén találta a meg a számára "szent földet". Szabó István (író, történelem-filozófia szakos tanár) "Porlunk, mint szikla?" címmel a magyar-nem-magyar" vegyes házasságokról mondta el tapasztalatait, főleg erdélyi élményei alapján. Az ortodoxia szerepe nem elhanyagolható, főleg a vegyes házasságokból származó gyermekekkel kapcsolatban Elmondható, hogy az ortodox, görög-keleti egyház teremtette a román népet, de az erdélyi görög-katolikus egyház teremtette a románnemzetet. Így nem kell csodálkoznunk a Dumitrescu Attila és Tölgyesi Traján és a hozzájuk hasonló neveken. Érthető, hogy az egyik nagyapa így fakadt ki: "Oszt mi lössz az unokámbul? Éggyik lábán csizmát hord, amásikon bocskort?" Végül Mihály Árpád (szobrászművész, kertépítész) Csanádapáca szülötte arról beszélt, hogy szülőföldjénnagyon sok történet kering, például a betyárokról és a betyárnak éppen nem nevezhető, de velük felérő lótolvajokról. El is mondott egyet amit úgy is lehetne nevezni, hogy a "lótolvajlás művészete", s igencsak meglepő fordulattal végződik. Megjegyezte, hogy számtalan történet van a birtokában, és mind erről a vidékről származik. A tanácskozás végén megérkezett a város polgármestere - Szebellédi Zoltán - és sor került a kölcsönös ajándékátadásra. Az Egyesület egy szil-és egy tölgyfa csemetét hozott Újkígyósra az összetartozást szimbolizálva mindenki számára, hiszen ezek a növények közterületen kerülnek elültetésre. A másik ajándék a "Szögedi Nagytájat" ábrázoló, falra akasztható térkép volt és különböző kiadványok (például a "Hármashatár" című füzet, ami az Egyesület történetéről szól) A vendégeink is megajándékozták polgármester urat, például Gál Imre (Erdély, Székelyföld) megfaragta a város címerét és azt adta át.A térképet minden résztvevő megkapta. Polgármester úr ezt viszonozta az évfordulóra elkészített apróbb nagyobb ajándékokkal -köztük egy szép albummal, ami erre az alkalomra készült és a 200 éves Újkígyósról szól, és ő zárta lélekemelő mondataival a tanácskozást... De az ajándékozás nem maradt abba. Miklós Péter (történész, Szegedi Tudományegyetem) könyveit hozta el ajándékba, amelyek a szegedi nagytájról és Bálint Sándorról szólnak. Komjáti Endre (a Harmakom kft. igazgatója, a biopaprika népszerűsítője) elegáns, mutatós tégelyekbe csomagolt termékeit hozta ajándékba. Vasárnap részesei lehettünk az ünnepélyes Úrnapi misének és körmenetnek, majd az együttes záró-ünnepségnek és az azt követő, 350 személyre elkészült fantasztikus ebéd elfogyasztásának. Az ünnepi ételek kizárólag újkígyósi alapanyagból készültek és és a házigazdák hozzáértését és ízlését dicsérik! "Most is zúg a taps" - ahogyjól sikerült összejövetelek után mondani szokás! Különösen szívhez szóló volt a végén a majlátiak /Erdély/ meglepetés-ajándéka: egy fénykép arról a szifáról, amitcsemeteként kaptak első találkozásunk alkalmával. Ez mostanra egy majdnem 4 méter magas gyönyörű fává növekedett, s ha ránéznek a majlátiak,Szeged jut eszükbe!" - olvasható a beszámolóban.
Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.