Szegedi háborús hős hamvait találták meg Jászapátiban + FOTÓK

Nagy valószínűséggel az első világháborúban a Doberdón, illetve később az Isonzó felső szakasza mentén harcoló szegedi 46-os közös gyalogezred egykori zászlóaljparancsnokának, Dombay Miksa ezredesnek a hamvait találták meg és exhumálták múlt kedden, Jászapáti város köztemetőjében.

Dombay Miksa Ágost

(eredeti nevén Diendorfer) 1874-ben született Dorogon. Katonai tanulmányait a budapesti császári és királyi hadapródiskolában végezte, előbb hadnagyként a 26. gyalogezrednél, majd 1912-től századosként a szegedi 46-os közös gyalogezrednél szolgált. A világháború kitörésekor a szerb hadszíntérre vezényelték, majd először az orosz, majd a következő év májusában ezrede kötelékében az olasz hadszíntérre. A szegediek második zászlóaljának parancsnokaként, 1915 júniusától már a Doberedón találjuk, ahol a fennsík kiürítéséig harcol. A Doberdó mögötti harcokban súlyosan megsebesült. Felépülése után 1917 júliusától az Isonzó mentén, a tolmeini hídfőnél, a Mrzli hegyen hadban álló szegedi negyvenhatosok harmadik zászlóaljának parancsnokává nevezték ki. Itt a caporettói áttörésig eredményesen harcolt a túlerőben lévő olaszokkal szemben. A világháborúban összesen 52 hónapot szolgált.

Az osztályidegen száműzetése

A Magyarországra történt visszavonulás után, 1918 novemberében érkezett vissza Szegedre, ahol 1919-ben a szegedi ellenforradalom egyik szervezője és vezetője volt. Május 7-én katonáival lefegyverezte a szegedi Mars-téri laktanya vörös katonákból álló őrségét és részt vett a nemzeti hadsereg megszervezésében, amelynek kötelékében nyugdíjazásáig, 1922-ig szolgált. A második világháborút követően, a kommunista hatalomátvétel után, mint osztályidegent, kitelepítették Jászapátiba. Itt 1950-ben, a kuláknak nyilvánított egykori birtokoshoz,

Lassányi Adolfhoz

szállásolták be. Az idős katona 1952. október 3-án halt meg Jászapátiban. Először a falu kommunista elöljárója azt tanácsolta Lassányinak, hogy rakja bele a holttestet egy zsákba és ássa el a háza udvarán. Végül a temetésre a fia jelenlétében a helyi temetőben került sor, ebben a helyi orvos segített, aki fizette a koporsót és a szemfedelet.