Rangos francia kitüntetést kapott Pálfi György

A Francia Köztársaság Akadémiai Pálma Rend Lovag fokozatát vette át szeptember 20-án Hervé Ferrage-tól, a Francia Nagykövetség kulturális és együttműködési tanácsosától, a Budapesti Francia Intézet igazgatójától Pálfi György, az SZTE nemzetközi és közkapcsolati igazgatója, akivel ez alkalomból beszélgettünk.

– Mit jelent a díj önnek, illetve a Szegedi Tudományegyetemnek?

– Nagyon nagy büszkeséggel töltött el, hogy kitüntetést kaphattam a Francia Köztársaság miniszterelnökétől, különösen ha arra gondolok, hogy az Akadémiai Pálma Rendet még

Napóleon

alapította, többek között azok munkájának elismerésére, akik a francia tudományos vagy kulturális együttműködések fejlesztése terén dolgoznak, vagy tudományos eredményeikkel hozzájárulnak Franciaország – és partnerországai – fejlődéséhez. Úgy gondolom, intézményem, a Szegedi Tudományegyetem számára is elismerést jelent ez a díj, hiszen mind kutatómunkámban, mind együttműködés-szervező munkámban az SZTE-t is képviseltem, és jelenleg is képviselem.

– Mikor kezdett el franciául tanulni, kinek köszönheti a nyelv szeretetét?

– A szüleim 1971-ben írattak be a Ságvári Gyakorló Általános Iskola francia tagozatos osztályába. Ez elindított egy folyamatot... Jók voltak az eredményeim, és a Ságvári-gimnáziumban folytathattam, szintén francia tagozaton. Noha elsősorban a biológiai érdekelt, hála kiváló tanárom, Kovács Béla bácsi (aki ma a hazai franciatanárok 97 éves doyenje, az Akadémiai Pálma Lovagrend parancsnoki fokozatának birtokosa) vasszigorának, néha „szinte akaratom ellenére” is továbbléptem a nyelvtanulásban: nyelvvizsgáztam, bekerültem az OKTV-n az első tízbe, akkor még nem tudva, hogy ezek az alapok később milyen hasznosak lehetnek. A nyelv szeretetéhez franciatanár nővérem, Pálfi Ágnes is sokban hozzájárult – ő készített fel a felsőfokú nyelvvizsgára 1987-ben. A következő állomás azután maga a célország lett, 1991-ben biológusként, másodéves TMB-ösztöndíjasként kerestem és találtam szakmai kapcsolatot Franciaországban. Partnerem későbbi francia doktori témavezetőm, Olivier Dutour professzor személyében találtam meg, akivel hosszú éveket kutattunk együtt, és aki szintén hozzásegített nyelvi fejlődésemhez is. Franciaországi doktori munkámat és számos későbbi kutatási feladatomat segítették francia kormányösztöndíjak, amikért hálával tartozom a Francia Köztársaság budapesti képviseletének, és különösen a Budapesti Francia Intézetnek.

– A frankofónia önöknél családi vonás, előfordul, hogy franciául beszélgetnek otthon?

– Nem, ilyen nem fordult még elő. Szüleim nem beszélik a nyelvet, ők „csak” elindítottak az úton; nővéremmel nem élünk egy városban. Gyermekeimmel, feleségemmel pedig korábban nem voltunk e téren szinkronban, ők a nyelvet alapvetően 2002–2007 között sajátították el, amikor öt évet töltöttünk együtt Párizsban, ahol diplomataként szolgáltam.

– Munkája során hol élt és kutatott? Milyen francia tudományos kapcsolatokkal rendelkezik?

– Magyarországi kutatóhelyeimen (SZTE Szeged, és Budapest: Természettudományi Múzeum) összesen alig töltöttem több időt, mint külföldön. USA-beli, olaszországi, angliai, egyiptomi rövid tanulmányutak mellett sok hosszú franciaországi kutatóút jellemezte kutatói pályámat (és mivel valahol félidőben érzem magam, így remélem, még jellemezni is fogja egy darabig...) A kilencvenes években összesen hat évet töltöttem Dél-Franciaországban, Aix-en-Provence-ban, Toulonban, Marseille-ben: előző két helyen doktoranduszként, illetve kutatóként, utóbbi városban kutatóként, majd egyetemi oktatóként. Biológiai antropológiával, paleopatológiával foglalkoztam és foglalkozom. Franciaországi partnereimmel nagyon sok közös közleményt jelentettünk meg, több kutatási projektet hajtottunk végre, s különösen volt témavezetőmmel, Dutour professzorral szerveztünk sok konferenciát magyar–francia társrendezésben. A tavaly tavaszi, Szent-Györgyi-évfordulóhoz kapcsolódó nagy szegedi rendezvények egyike, a „Tuberkulózis Evolúciója” című konferencia a tizenegyedik volt közös rendezvényeink sorában. Az utóbbi években újabb francia kapcsolataim is fejlődtek, kutatási együttműködésekben veszek részt az Université Montpellier 2, az Université Bordeaux 1 és az Ecole Pratique des Hautes Etudes (EPHE, Paris) munkatársaival is.

– A párizsi magyar nagykövetségen is dolgozott. A hasonló intézményeknek milyen szerepük van a francia–magyar kapcsolatokban?

– Párizsban tudományos és technológiai (TéT) attaséként dolgoztam öt évig. Azokban az országokban, ahol dolgozik a magyar követségen tudományos szakdiplomata, sok lehetőség nyílik besegíteni a partnerkapcsolatok fejlesztésébe – az államközi egyezmények szintjétől egészen a közvetlen kapcsolatépítési feladatokig. Párizsban különösen kedvező a helyzet, hiszen a magyar–francia kulturális kapcsolat fejlesztésének fellegvára, a Párizsi Magyar Intézet (PMI) az egyetemközi kapcsolatépítésbe is bekapcsolódik. Párizsi külszolgálatom idején az intézetet az SZTE BTK jelenlegi dékánja, Csernus Sándor vezette. Vele összefogva olyan tudományos konferenciasorozatot szerveztünk a PMI-ben a Magyar Tudományos Akadémia és a legnagyobb európai kutatóintézet, a francia Nemzeti Tudományos Kutatóközpont (CNRS) bekapcsolásával, ahol együttműködő magyar és francia kutatók, professzorok tartottak „kooperációnépszerűsítő” előadásokat közös kutatási eredményeikből. Ezeken a programokon olyan kiváló hazai tudósok is szerepeltek, mint egyetemünk mostani rektora, Szabó Gábor vagy a SZAB jelenlegi elnöke, Dékány Imre akadémikus professzorok.

– Az SZTE Nemzetközi és Közkapcsolati Igazgatóság vezetőjeként mik a feladatai, céljai?

– Feladataim egyaránt érintik az SZTE nemzetközi és hazai külső kapcsolatainak fejlesztését – jelen témához inkább az előbbi feladatkör kapcsolódik. Fontos feladatom az SZTE nemzetközi intézményközi kapcsolatainak ápolása, fejlesztése, új partnerkapcsolatok generálása. Legfontosabb céljaink között szerepel továbbá az egyetem „nemzetköziségének” fokozása, többek között a külföldi hallgatók számának növelésével.

– Milyen stratégiát dolgozott ki a külföldi hallgatók számának megnövelésére? Hogy alakult a számuk az elmúlt időszakban?

– Enyhe növekedés a létszámban és országok tekintetében a sokszínűség növekedése, illetve kis számban felbukkanó külföldi hallgatók olyan helyeken, ahol ez korábban nem volt jellemző. Ez azonban még nem komoly eredmény, még messze nem átütő siker – nagyon az elején vagyunk egy komplex feladatsornak. A stratégia kidolgozása most van folyamatban. Eddig ehhez nem voltak eszközeink, 2013 szeptemberétől azonban sikerült összeállítanunk egy „kis csapatot” – részben a TÁMOP 4.1.1.C pályázat nemzetközi alprojektjének, részben az SZTE kiváló-egyetemi forrásainak segítségével –, melynek tagjai a következő másfél évben ez irányú nemzetközi trendekkel, best practice-elemzésekkel, új potenciális célországokkal is foglalkoznak, miközben azokat a kapacitásokat mérik fel, amelyek az idegen nyelvű képzés terén kevésbé aktív karokon rendelkezésre állhatnak. Igazgatóságunk folyamatos kapcsolatban áll a Magyar Rektori Konferenciával és a Balassi Intézettel, és velük együttműködve igyekszünk intézményünket bevonni azokba a programokba is, amelyek keretében újabb külföldi hallgatók érkezhetnek hazánkba, így talán Szegedre is. Természetesen fontos, hogy a már működő, sikeres nemzetközi képzéseink (orvosi, fogorvosi, gyógyszerészeti területek, illetve legújabban a francia nyelvű nemzetközi tanulmányok) esetében a kapacitásbővítés lehetőségeit áttekintsük, az esetleges problémákra megoldást találjunk. Az SZTE Marketing és Kommunikációs Igazgatósággal karöltve pedig igyekszünk új megjelenési felületekkel, megújított weblappal, új kiadványokkal, rendezvényekkel reklámozni a reményeink szerint egyre bővülő szegedi idegen nyelvű képzési kínálatot.

Bobkó Anna (SZTE Médiacentrum)

Forrás:

www.u-szeged.hu