Nem szívesen válik meg műveitől a nyugdíjas szegedi festő + FOTÓ

Harminc évig zenélt, zongorajátékával nyílt meg a Tisza Gyöngye étterem, idős korára pedig szegedi tájképeket fest Szentmihályi Németh József. A művész - bár igen rossz anyagi körülmények között él - nem szívesen adja el képeit, a szívéhez nő minden alkotása.

A Belvárosi híd és a dóm tornyai délutáni fényben - ez volt a témája a Novotel hotel mellé kitelepült

Németh Józsefnek.

A szegedi művész amatőr festőnek tartja magát, mint mondta papírja sincs erről a mesterségről, és soha nem volt tagja semmilyen művészkörnek. Előadóművészi végzettségével harminc évig zongoristaként és énekesként dolgozott, ő is fellépett többek között a nagy múltú Tisza Gyöngye megnyitóján 1970-ben. Manapság már egy nyugalmasabb művészetnek hódol: Szegeden és környékén tájképeket fest. Az őszi táj és az erdőrészletek a legkedvesebbek számára, ritkábban portrékat és absztrakt alkotásokat is készít.

Soha sincs igazán kész egy festmény

"Egy-két hét kell egy ilyen festmény elkészítéséhez, bár azt hiszem egy festmény soha sincsen igazán kész" - mesélt a munka közben. Ugyan gyerekkorától szívesen festett és rajzolt, egy véletlen folytán fedezte fel benne a tehetséget Szeged nemzetközi hírű festőművésze, Kopasz Márta. A művésznő a kórházban találkozott Németh József édesanyjával, aki fia képeit is bemutatta neki, majd számos hasznos tanácsot kapott tőle. Mentorai között tartja még számon

Várkonyi Gyula

és

Márton József

festőket is. "Legnagyobb hatással rám a magyar festők között

Kokas Ignác

munkássága volt. Szomorú, hogy ilyen kevesen ismerik csak őt, a képeit pedig talán csak a 'magic', vagyis varázslat szóval lehetne jellemezni" - mondta. Hódmezővásárhelyen egy profi festővel volt névegyezése, így a félreértések és a kellemetlenség elkerülése végett - mivel a Szentmihályi utcában lakott - felvette a Szentmihályi nevet is.