Június közepén bejegyezték a szegedi kiskertek tulajdonosainak érdekeit védő szervezetet, a Családok a Kiskertekért Egyesületet. Elnöke Sándor János lett, akivel a lakók gondjairól és a lehetséges megoldások módozatairól beszélgettünk.
A kiskertesek mindannyian azonos problémákkal küzdenek. A ’70-es években, a szocializmus idején osztották ki az 5-6 ezer hobbitelket azon igény alapján, hogy Szeged városa hirtelen megnőtt, főleg a faluról, vidékről beköltöző lakók száma ugrott meg jelentősen. Ezeknek az embereknek hiányzott a föld, a fizikai munka, magyarázza az előzményeket az elnök.
A rendszerváltozással jöttek a gazdasági bajok, összeomlott az ország, rengeteg céget zártak be, munkahelyek százezrei szűntek meg. Családok kerültek válságba, s elindult egy kiköltözési hullám ezekre a területekre. Először 12 négyzetméteres épület felhúzását engedélyezték terménytárolónak, de már akkor is inkább hétvégi házaknak épültek ezek az ingatlanok. Később már engedélyezték a 30 négyzetméteres építményt, ami már tetőtér- beépítéssel teljesen alkalmas volt hétvégi háznak. Egy újabb változtatás eredményeként ismét korlátozták 3 százalékra a telkek beépítettségét. A kertek általában 800 négyzetméteresek, tehát 24 négyzetméteres ingatlanok jöhettek csak számításba. A következő kiköltözési hullám a ’90-es évek végére tehető, amikor az egzisztenciával rendelkező középkorúak költöztek ki elsősorban abból a megfontolásból, hogy az olcsóbb megélhetés miatt hátha fenn tudják majd tartani középosztálybeli színvonalukat. 2000 elejétől már többnyire fiatalok költöztek ki a kiskertekbe, akiknek nem volt pénzük magánházra vagy társasházi lakásra. Az építkezésre nem nagyon volt engedélye senkinek sem, de a hatóság nem is nagyon ellenőrizte. Minden irányban bővítették, foltozgatták a meglévő ingatlanokat.
Bejelentett lakcím alapján ma is több mint 5000 ember lakik a kiskertekben, figyelmeztet Sándor János. Sokan azonban nem jelentkeztek be, de rendszeresen kijárnak. Mára az első tulajdonosok kezdenek kihalni, üresen állnak a kertek, az örökösök vagy nem tudják, vagy nem akarják művelni. Igény mezőgazdasági művelésű kertekre nincsen, nyomatékosítja beszélgetőpartnerem. Itt tényleg csak hobbiszinten érdemes termelni, ezekből haszon nincs, inkább ráfizetés. Átalakult a világ. Aki a ’70-es években faluról jött, az hozzá volt szokva, hogy reggel hattól este 8-ig dolgozott. Akkor még nagyon sokan disznót is neveltek, a felvásárlók teherautó-számra hordták innen a jószágokat. Ma már át sem veszik a disznót, teljesen megszűnt a tartásuk.
Angyal Gabriella
ügye irányította rá ismét a közvélemény figyelmét a kiskertesek máig megoldatlan gondjaira. Építettek egy pici hétvégi faszerkezetes házacskát, amit most bontaniuk kell, mert nagyobbra sikeredett a megengedettnél. A többiek közül is sokan szabálytalanul építkeztek, csak később visszabontották. Gabriella volt az első, aki ebből ügyet csinált, lakossági fórumot szervezett,
Sándor János
is ott találkozott vele először. „Megdöbbentett a helyzet, hogy itt van a rengeteg ember, a hatóság pedig nem tud mit kezdeni velük” – mondja az egyesület elnöke. Felvette a kapcsolatot a lakossági fórumon is részt vett országgyűlési képviselőkkel,
Kalmár Ferenccel
és
Nógrádi Zoltánnal
, ne hagyják abba, igenis folytassák az ügyet, valamilyen megoldást kell találni. „Ha marad a jelenlegi szabályozás, a 3 százalékos terménytározó építhetősége, senki sem fogja ezeket a kerteket megvenni, az árak meredeken zuhannak, s attól félek, a várost hamarosan egy nyomortanya fogja körülvenni” – osztja meg velünk aggályait az elnök.
A februárban tartott lakossági fórum óta milyen változás következett be az ügyben, kérdezzük Sándor Jánost, hiszen akkor igazából az sem derült ki, hogy országos vagy városi hatáskörről van-e szó. Nógrádi Zoltán országgyűlési képviselő a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériummal és a Belügyminisztérium építésügyi helyettes államtitkárával tartja a kapcsolatot, és azt szorgalmazza, hogy országos szinten készüljön megoldás a problémára. A Vidékfejlesztési Minisztérium teljes egészében elfeledkezett a kiskertekről, véli az elnök, hiszen február elején kiderült, hogy ezeket a kerteket, mint mezőgazdasági földeket regisztrálni kell. Hatezer forintot kellett volna fizetni, s akkor jutott eszükbe, hogy ezek a kiskertek hozzájuk tartoznak. A képviselők gyorsan hoztak egy törvényt, mely eltörölte a kiskertek regisztrációját. Most a minisztérium meg akar szabadulni ezektől a területektől. Országos szinten felmérés készül, műholdfelvételek alapján osztályozzák majd a zártkerti tömböket. Számítógépprogram fogja elvégezni ezt a nem kis munkát.
Az elnök értesülése szerint, ahol a tömbi beépítettség 60 százalék fölötti, azt hivatalból kiveszik a mezőgazdasági művelés alól, és lakóövezetté vagy üdülőövezetté minősítik. Ha 20 és 60 százalék között van ez az arány, akkor a labda az önkormányzat térfelén pattog. Amennyiben az önkormányzat kéri, akkor hivatalból kiveszik a területet a művelés alól, és megkapja a művelésből kivett területfejlesztésre szánt terület megnevezést, ha pedig a beépítettség 20 százalék alatti, akkor külterületi besorolást kap. Sándor János szerint Szegeden mindenhol a középső kategóriába fog esni ezen kiskertek besorolása, tehát a 20 és 60 százalék közé. Ha az önkormányzat határidőre nem kéri az átminősítést, akkor ezek is külterületi besorolást kapnak. E megoldások egyelőre javaslat szintjén léteznek, de az elnök szerint valószínűleg ebben az irányban fog elindulni a munka. A májusi közgyűlésen
Gyimesi László
azt javasolta, hogy 5 százalékra növeljék a terület beépíthetőségét, és a főépítész asszony szerezze be ehhez az országos főépítész beleegyező nyilatkozatát. Amennyiben ez sikerül, a szakértői hivataloktól nem kell külön-külön mindegyiknek a beleegyezését megszerezni. Akkor marad ugyan a mezőgazdasági övezet, csak a beépíthetőséget 5 százalékra emelik.
Az elnök szerint ez kevés, hiszen továbbra is terménytárolóról beszélünk. Tíz százalék lenne elfogadható, az jelentene valós megoldást, noha ehhez sok feltételnek teljesülnie kell. Öt százalékig a beépítésre nem szánt területeknél nem kell közművesítettséget előírni. Az országos építési kormányrendelet lehetőséget biztosít arra, ha a helyi viszonyoknak megfelelőn nincs olyan terület-felhasználási mód, amelybe a területet be lehet sorolni, akkor újat lehet létrehozni. Például el lehet nevezni hétvégi kertes üdülőövezetnek. Az egyik 20 százalékos, a másik 15 százalékos beépíthetőséget engedélyez. Talán úgy tűnik, hogy ez játék a szavakkal (talán az is), az egyesületnek viszont csak egy célja van: megoldást találni a jelenlegi gondokra. Az elnök szerint olyan, hogy lehetetlen, nem létezik. Ott élnek az emberek, őket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Készül a város új településszerkezeti terve és az új építési szabályzata. Az előzetes tájékoztatóban a kiskertesek ügyére javaslat nem szerepel. Maradnak kettes mezőgazdasági övezetnek, és bárminemű fejlesztés csak a tulajdonosok 100 százalékos finanszírozásával történhet. Sándor János szerint eddig is így történt, a víz és a villamos energia is így került oda. A szennyvíz kérdését házi szennyvíztisztítókkal lehetne megoldani (az országos szabályozás ezt lehetővé teszi), amelyek ma már nem csillagászati áron kaphatók, a közlekedésszabályozást pedig az utcák egyirányúsításával. Ha ezen múlna az emberek sorsa, biztonsága, kifizetnék ezt az összeget.
Az egyesület megalakulásának gondolata a lakossági fórum után merült fel, hogy az hivatalosan képviselje a területen élők érdekét. Március 22-én sikerült nyélbe ütni az ügyet. Nagy többséggel a jelenlévők megszavazták a kezdeményezést, június 13-án pedig már át is vették a bírósági végzést. Ezt követően tagfelvételt tartottak, és tájékoztatták az érdekelteket az egyesület megalakulásáról. Hatvan-hetven ember jött el, a fele a 3000 forintos éves családi tagdíjat is befizette, hiszen az egyesület működtetése pénzbe kerül. Komoly adminisztrációs és jogi feltételeknek kell megfelelnie. Hamarosan felkeresik a kiskertek lakóit, és beszámolnak nekik a legfrissebb fejleményekről. Közösségi oldala is van a Családok a Kiskertekért Egyesületnek, és hamarosan elkészül a honlapjuk is. Törvényileg az egyesületeket civil szervezetként kezelik és partnerként veszik figyelembe a tárgyalások során. Javaslataikat nem lehet csak úgy lesöpörni az asztalról. Eddig is történtek kísérletek a kiskertekben uralkodó jelenlegi állapotok megváltoztatására, aláírásokat gyűjtöttek az érintettek, de az lett az eredmény, hogy véleményüket így sem vették figyelembe. Egyesületként nagyobb eséllyel védhetik érdekeiket, hiszen a tagdíjból meg tudják fizetni a megfelelő szakembereket, a szakértők munkadíját.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.