A Búvár-tónál csapott le a vakvarjú + FOTÓK
Különleges halászt kaptunk lencsevégre a Búvár-tó mellett elhaladva: a bakcsó hosszú percekig mozdulatlanul figyelte a vizet, majd egy pillanat alatt lecsapott áldozatára. A fiókái miatt nappal is táplálékot kereső madarat mi is megfigyelhetjük a tónál!
Elsőre szobornak gondoltuk a szegedi Búvár-tónál mozdulatlanul álló madarat: az állat majdnem egy negyedóráig gubbasztott a tóból kiálló csövön a vizet figyelve, majd egy váratlan mozdulattal lecsapott, és az ebéddel a csőrében tért vissza a víz felszínére. A mutatvány végrehajtója egy bakcsó, népies magyar nevén (melyet hangos "kvak"-ra emlékeztető hangja miatt kapott) vakvarjú. Bujkáló természetű, szürkület idején lesz aktív (erre utal tudományos elnevezése is: Nycticorax, vagyis Éjszakai holló), nappal pedig csapatosan pihen élőhelyén, a nádasok vízközeli peremén, fűzfákon. Bár társas lény, inkább magányosan vadászik: halakat, békákat, vízirovarokat, kisemlősöket fogyaszt - tudtuk meg
Tokody Bélától
, a Magyar Madártani Egyesület Csongrád megyei helyi csoportjának titkárától. Ha fiókái vannak, nappal is kutat táplálék után, valószínűleg a tollas kis utódok miatt vállalta a tűző napon is a vadászatot a szegedi tónál. Magyarországon a bakcsók állománya stabil, 2400-3600 költő pár közé tehető. Elsősorban a Tisza-tó, a Felső-Tisza és a Kis-Balaton vidékén fordulnak elő, megtalálható az egész Dél-Alföldön, a Tisza mentén, a Velencei-tónál és a Kisalföldön. Szegeden a Fehértavon van egy nagyobb, körülbelül 100 párt számláló telepe.
