Nyolc óra munka, pihenés és szórakozás + FOTÓK

A munka ünnepe, a munkavállalók nemzetközi szolidaritási napja – ez május elseje. Majális, felvonulás, na és persze „Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás”.

Vagy legalábbis legtöbbeknek bizonyára a Beatrice és egy ismerős dallam ugrik be e sor elolvasásakor, pedig ezek eredetileg a brit gyártulajdonos,

Robert Owen

1817-ben megfogalmazott elvei voltak („eight hours labour, eight hours recreation, eight hours rest”), melyek a munkások követelését summázták, többek között az addig 10-16 órás munkaidő nyolc órára csökkentését. Több sztrájkot is hirdettek a munkaidő mérsékléséért Nagy-Britanniában, de érdekvédelmi szabályozás hiányában ezek hatástalanul és gyakorta a munkások elbocsátásával végződtek. Törvény csak harminc évvel később született, ami a gyerekek és nők munkaidejét 10 órában szabályozta.

Az 1873-as gazdasági válság is segített beláttatni a döntéshozókkal a fennálló helyzet tarthatatlanságát: a munkanélküliség fokozódott, a munkaidő csökkentése egyben azt is jelentette volna, hogy többen juthatnának munkához. Több örömöt, a művelődés előfeltételének számító szabadidőt, a termelés és a tömegek fogyasztóképességének növekedését is elősegítené a nyolcórás munkaidő – fogalmazta meg az Amerikai Munkásszövetség. A változás nem ment vér nélkül. 1886. május elsejére általános sztrájkot hirdettek az USA-ban mintegy 350 ezer munkás részvételével, de Millwaukee-ban a rendőrség a tömegbe lőtt. Chicagóban május 3-én szintén sortűzzel válaszoltak a tüntetésre, másnap a helyi anarchista vezetők a Haymarket Square-re tiltakozó nagygyűlést hívtak össze, ahol váratlanul bomba robbant… „Mer’ elfogyott a türelmed már, / Pedig szabad a csók, szabad a tánc, / Száz éve Párizsban az volt a jó, / A kommün ezért kötelet adott” – folytatva a népszerű dalt, Párizsba érkezünk. 1889. július 14-én Párizsban megalakult a II. Internacionálé. A három évvel korábbi amerikai tüntetés kezdetének évfordulójára, azaz 1890. május 1-jére a szakszervezetek és egyéb munkásszerveződések együttes felvonulást szerveztek a nyolcórás munkaidő bevezetéséért. A menet egyben a nemzetközi szolidaritást is ki akarta fejezni.

Ausztráliában egyébként hamarabb megértő fülekre találtak a dolgos kezek: az ausztráliai Melbourne városában a kőművesek és építőmunkások 1856 áprilisában sztrájkjukkal elérték a nyolcórás munkaidő bevezetését. Május elseje a katolikus egyházban is a munkához kötődik, Munkás Szent József, Szűz Mária jegyese, hitvalló, a munkások patrónusának ünnepe ez, melyet

XII. Pius

pápa alapított 1955-ben. Magyarországon május elsejéről először 1890-ben emlékeztek meg. Később a munkásmozgalmak, illetve a Szovjetunió térnyerésével az egyik legnagyobb nemzetközi szocialista ünneppé nőtte ki magát, a kommunista rezsim egyik jellemző képévé váltak a május elsejei hatalmas felvonulások az „Éljen május 1.” transzparensekkel. Nosztalgiázzon velünk néhány szegedi május elsejét felidéző fotóval!