Megkésve, de Szegeden is befut a geotermia

Átgondolt tervezéssel Szeged jól kihasználhatja a geotermikus forrásait, most, hogy a geotermikus fűtési rendszer kiépítése megkezdődött az egyetemen – mondta el portálunknak Kóbor Balázs, az SZTE Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszék tudományos munkatársa, a Dél-alföldi Termálenergetikai Klaszter elnöke.

– Korábban számos cikket lehetett olvasni a geotermikus energia hasznosításáról, a megyében több helyen meg is valósultak ilyen projektek. Pontosan milyenek az adottságok?

– Kétségtelen, hogy a dél-alföldi régió legnagyobb előnye geotermikus energiahasznosítás szempontjából az, hogy az úgynevezett felsőpannon korú homokkő tárolókban hatalmas mennyiségű termálvíz raktározódik. Vékony a földkéreg, és felfelé áramló hőfluxus tapasztalható, ennek köszönhetően az alattunk lévő aljzat felfűtöttebb állapotban van, mint az európai átlagérték. Hozzá kell tenni, a víz itt nem olyan hőfokú, hogy villamosenergia-termelésre alkalmas lenne. Ahhoz 140-160 Celsius-fokos termálvízre lenne szükség, az itteni készletek a maguk 60-100 fokával fűtési célra használhatók leginkább.

– Milyen kőzetben található a víz?

– Kétféle típusú kőzet rejti a geotermális vizet, az egyik az úgynevezett repedezett tárolók, eltemetett karsztok (például a Dunántúli-középhegységben vagy Miskolc környékén), ezekbe könnyű a visszasajtolás is, hiszen repedésrendszerekbe kerül vissza a víz. A dél-alföldi régióban az említett felsőpannon homokkőtároló valóban technológiailag körültekintőbb fúrási technológiát igényel, de természetesen – és minden ellenkező híreszteléssel szemben – itt is lehetséges a visszasajtolás, más kérdés a gazdaságosság, a körülmények optimalizálása stb.

„Forrópontok” a megyében

– Mennyire számít újnak ez a technológia?

– 1954 óta működik a régióban geotermikus kút, de ha a fürdőket is hozzászámítjuk a geotermikus történelemhez, akkor már 140 éves módszerrel van szó, hozzátéve, hogy a hőnyerés milyensége jelentős fejlődésen ment keresztül az utóbbi 20 évben. Az elmúlt években a Dél-alföldi Termálenergetikai Klaszter jellemzően olyan projektekben vett részt, amelyek kitermelő-visszasajtoló kútrendszerrel bírnak. Emellett természetesen van olyan is, ahol nincs visszasajtolás, ez az esetek többségében nem annak köszönhető, hogy nem lehetséges, hanem annak, hogy a fürdőket megjárt vizeket nem szabad visszasajtolni, mert az emberi testtel érintkeztek, esetleges baktérium- és vírusszennyezettségük be nem látható biokémiai folyamatokat eredményezhet.

– A régióban számos geotermikus rendszert építettek ki az elmúlt években, mennyire sikertörténetek ezek?

– A Dél-alföldi Termálenergetikai Klaszter több munkatársa a vásárhelyi nagyrendszer immár két évtizede tartó folyamatos fejlesztésében részt vett tervezői-üzemeltetői szinten, és sikeresen sajtolnak vissza, igaz, nem százszázalékosan. Az eset többségében ugyanis sokkal több visszasajtoló kút létesítése szükséges, mint amennyi kitermelő. Tehát mondjuk négy kúthoz 8-10 visszasajtoló kút lenne ideális. Elsők között indult a régióban Kistelek egy hőhatékonyság szempontjából kicsi rendszerrel, Mórahalmon szintén kitermelő-visszasajtoló kútrendszer épült ki, a víz jelentős részét visszasajtolják, másik részét pedig gyógyvízként a strandon használják. Látni kell, hogy Mórahalom azáltal, hogy kitermelő-visszasajtoló rendszerrel bírt 2009 óta az egyetemmel partnerségben FP7-es nagy európai kutatási fejlesztési programokban is részt vesz. Magyarországon összesen két energetikai EU-s k+f-program van, és az egyik mintacélterülete Mórahalom, ahol energiahatékonysági intézkedésekkel, napelemes rendszerrel, LED-es közvilágítással évekkel megelőzte korát a régióban. Pár éve megcsináltuk Csongrádot és Makót, utóbbi a vásárhelyi után a második legnagyobb kitermelő-visszasajtoló rendszer lenne, ha működne, de a tőkebefektető jelenleg szakmai partnerei nélkül szeretné befejezni a projektet.

Döntéshozói habozás

– A mórahalmi tervek 2007-ben készültek, ekkor Szegedre is terveztek geotermikus rendszert, mi az oka a hatéves csúszásnak?

– Szeged óriási, koncentrált hőpiacot jelent, távfűtőművel rendelkezik, óriási közintézmények, egymáshoz közel, itt jó alternatív rendszerekkel ki lehet váltani a gázt, ehhez jön, hogy rendkívül jó geotermális lehetőségei vannak. Harmadrészt megkutatott, hiszen a kőolajkutatás kapcsán jól feltérképezték a rétegeket. Mindebből kifolyólag vannak helyi geotermikus szakemberek. Azt gondoltuk, hogy ha megtervezünk egy geotermális rendszert, akkor meg tudjuk mozdítani a helyi döntéshozókat – hiú ábránd volt.

– Most mégis elindul a projekt.

– Igen, most jutott el idáig a döntéshozói szint a gazdasági szükségszerűség révén. A gázhelyzet instabilitása tíz évvel ezelőtt már pontosan ugyanígy látszott, csak senkit nem érdekelt. Előállt az a Magyarországon teljesen normális szituáció, hogy a szakma és a döntéshozói szint nem beszélt egymással. Mi mindent megtettünk, kemény harcaink voltak, pedig a szándékaink tiszták voltak, és nem voltunk vaskalaposan a geotermia mellett, el tudtuk volna képzelni az alternatív források kombinálását is. Most is sürgetjük, hogy az összes városi, megyei településfejlesztési stratégiákat energetikai fejlesztési stratégiának kell megelőznie, illetve azzal harmóniában kellene lennie. Dániábanpéldául nem lehet állami támogatásban részesíteni fosszilis energiahordozóra alapított épületet – ezt Magyarországon már 1998-ban meg lehetett volna tenni.

Minél előbb, annál jobb

– Most egyébként kedvező a helyzet a geotermiának?

– Az egyetemi rendszer megvalósulása elégtétel, de van benne keserűség is, mert nagyon sokat szenvedtünk érte, és mert sokkal jobb környezet is lett volna rá. A jelenleg két geotermikus kaszkádrendszer kiépítése mintegy három és félmilliárd forintba kerül, ha korábban észbe kaptak volna a döntéshozók, egymilliárddal olcsóbban is meg lehetett volna csinálni, arról nem is beszélve, hogy volt rá uniós támogatás. A tervek szerint 2014-ben az egyik rendszer próbaüzeme már megkezdődhet, de a 2015-ös fűtési szezonra a teljes rendszernek működnie kell.

– Hallani lehetett korábban alacsony hatásfokról, nem megtérülő befektetésről a geotermia kapcsán – van ez utóbbinak alapja?

– Ha nem érné meg, nincs az a befektető és nincs az a bank, amelyik finanszírozná. A kezdeti befektetési igénye nagy, de a gázé is az volt, csak már elfelejtettük, mert a rendszer mára teljesen kiépült. Számításaink szerint 6-10 év alatt megtérül az önerő, és jelenleg nincs olyan másik fűtési módozat, ami ezzel tartja a versenyt. Arról nem is beszélve, hogy ezek a kutak évtizedekre épülnek. A vásárhelyi kitermelő 7-800 forint per gigajoul áron termeli az energiát, a gáz 4 ezer forint per gigajoulba kerül!

Két rendszerben

– Hogyan néz ki műszakilag a kivitelezés?

– Két kaszkádrendszer épül, egyik a belvárosi, másik az újszegedi oldalon. Mindkét rendszer egy kitermelő és két visszasajtoló kútból áll. A kitermelő körülbelül két kilométer mélyről hozza fel a termálvizet, a visszasajtolás 1300-1700 méter között történik. Ezeket és a rendszerbe bekapcsolandó 37 közintézményt hét kilométer hosszú távvezeték köti majd össze. Ez nem azt jelenti, hogy mindet geotermiával ki lehet váltani, de az igaz, hogy a külső hőmérséklet függvényében változik, hogy melyik épületet mennyivel lehet ellátni. A belvárosi kitermelő kút a Patológiai Intézetnél lesz, a visszasajtolók az új klinika melletti parkban. Újszegeden a kitermelő a Kisstadionban, a visszasajtoló pedig a nővérképző és a Hermann-kollégium mellett kap helyet. A kialakítás során egyetlen épületet sem kell lebontani és egyetlen fát sem kell kivágni. A kutak helyigénye körülbelül négy, a gépházzal együtt harminc négyzetméter.

– Mekkora zajra számíthatnak a lakók?

– A kialakítás során minden zaj- és rezgésvédelmi és környezetvédelmi előírást betartunk, a fúrótorony talán az elérhető legnagyobb szintű zajvédelemmel van ellátva. Ennek ellenére persze a fúrás hangos lesz, pár hónapi zajártalmat fog jelenteni, és természetesen megint fel lesz túrva Szeged néhány hónapra, de jelentős előnyt jelentenek majd a kutak ezekért cserébe. A kész kutak működése gyakorlatilag észrevehetetlen, csak a gépházban lévő elektromos szivattyúk minimális zümmögő hangja lesz hallható, mint ahogy bármely trafóállomásnál. A visszasajtoló kútfejeket süllyeszteni fogják. Megítélésem szerint egyébként az esetek többségében a józan észt meghaladóan elővigyázatosan járunk el.

A százéves víz

– Mik a környezeti kockázatai a visszasajtolásnak?

– A vízzel nem kerülünk érintkezésbe, a hőcserélőkön keresztül adja át a hőjét a csapvíznek, nem jut ki a rendszerből, ezért egy az egyben és száz százalékban visszasajtoljuk. Maximálisan zárt a rendszer, nincs kibocsátása, égetés nem történik, a termálvíz a felszínen nem marad, nincs sem felszíni, sem csatornaszennyezés. A vízbázis gyakorlatilag érintetlen marad, megőrizzük hidrodinamikai egyensúlyát, hogy unokáink is tudjanak fűteni vele. Ez a jelenlegi szabályozás is az energetikai hasznosítású termálvíz esetében. Persze más hasznosítás is van, például a kertészetek harcolnak azért, hogy ne kelljen visszasajtolniuk, mert olcsóbb. Viszont azt vegyük figyelembe, hogy nem tudjuk pontosan megbecsülni, hogy a föld alatti vízkészlet mennyi idő alatt és milyen dinamikával pótlódik vissza. 120-130 ezer, de akár 300 ezer éves vizeket termelünk ki, ennek a visszapótlódását mérni éves vagy évtizedes intervallumon belül oktalan. Látható viszont az egyes kutak viszonya, illetve az is, mikor kerülnek bele egymás elérési útjaiba. A föld alatti természetes visszafűtés sokkal inkább biztosított, mint a vízmennyiség visszapótlása.

– Szegeden is elképzelhető más célú hasznosítás?

– A megyében vannak olyan helyek, ahol ivóvíz-minőségi termálvizet lehet kitermelni, például Hódmezővásárhelyen, nekik mázlijuk van. Szegeden magas, akár több ezer milligramm per literes ásványianyag-tartalommal rendelkezik a termálvíz, másrészt ne feledjük, hogy kőolaj- és gáznyomokkal, szerves anyagokkal szennyezettek. Azon viszont el lehetne gondolkodni, hogy például az Anna-kút vizét fogyasztáson és fürdésen kívül fűtésre is lehetne használni egy egységesebb fejlesztési elképzelésben… 35 fokos vízre is lehetne még ilyen terveket készíteni, amelyeket 13-14 fokos lehűlésig ki lehetne használni.