„Amit megkövetelt a haza” – ’48-as megemlékezés Szőregen + FOTÓK

Iskolai műsorral és koszorúzással emlékeztek Szőregen a Kossuth Lajos Iskolában az – éppen 165 évvel ezelőtt kitört – 1848. március 15-i forradalomra. Zombori István történész hangsúlyozta, nem csak az országos nagypolitika eseményeire érdemes emlékezni: a szegediek és szőregiek is megtették, amit megkövetelt a haza.

„Valahol szörnyű vihar lehetett, / De a viharban, egy nemzet megszületett” – hangzott el az iskola hatodik osztályosainak műsorában.

Zombori István

történész, a Móra Ferenc Múzeum korábbi igazgatója beszédében a helyi eseményeket idézte fel. Szegedre 1848. március 17-én érkezik meg a forradalom híre, felolvassák a 12 pontot, üdvözlő iratot küldenek fel Pestre

Kossuthnak

. Népgyűlés szerveződik, mely nem sokkal később dönt a nemzetőrség felállításáról. 1848 júniusában az első szabad választásokon a szegediek is megválasztják Kossuthot és

Klauzált

képviselőnek, ám ők e megbízatásukat már más megyékből elnyerték, így

Rengey Ferdinánd

és

Osztróvszky József

lesznek követek. Megszerveződik a szegedi 3. honvéd zászlóalj is, amelynek élére június elején

Damjanich Jánost

nevezik ki. A honvédek július közepén már össze is csapnak az osztrák buzdításra lázadó szerbekkel.

„Szeged megtette a magát” – hangsúlyozta Zombori, emlékeztetve, hogy Kossuth október 4-i híres toborzóbeszédére („Szegednek népe, nemzetem büszkesége…”) is sokan beállnak katonának. Később egyre komolyabb problémákat jelentenek az erősödő szerb támadások, Gyála, Tiszasziget, illetve Szentiván felől nyomulnak előre 1849 februárjában, Szőreget is elfoglalják egy időre, majd márciusban Perczel Mór vezetésével sikerül visszaverni őket. 1849 júliusában az orosz támogatással megerősödött osztrák sereg elől menekülő magyar kormány egy időre Szegedre teszi át a székhelyét, így az fővárossá válik – itt tartja utolsó üléseit az országgyűlés. Szőregnél vívják az utolsó dicső, de sajnos vesztes csatát augusztus 5-én. „Minden elismerés a szőregieké, akik a csatatéren maradt sebesülteket mentik, és eltemetik a halottakat…” – összegzett a történész. Hangsúlyozta, bár fontosak az országos események, de nekünk itt helyben, a helyi adottságoknak megfelelően kell tennünk a dolgunkat, kivenni a részünket abból a küzdelemből, amiben az ország részt vesz, így – a spártai szerint sírfelirat szavaival – „megcselekedni, amit megkövetel a haza”. Napjainkban ugyan nincsenek nagy fegyveres csaták, másféle háborúk és támadások zajlanak. „A lényeg az, hogy büszkének kell lennünk saját magyarságunkra, arra, hogy vagyunk. Elfogadunk tanácsokat, de azért ne akarjanak helyettünk dönteni – ma sem” – zárta gondolatait Zombori István. Az ünnepségen részt vett többek között Plesovszkiné Ujfaluczy Judit, a Csongrád megyei tankerület vezetője, Tápai Péter, a Csongrád Megyei Intézményfenntartó Központ igazgatója, Gruber László szőregi plébános, Dobák Lászlóné, a Csongrád Megyei Közgyűlés tagja, valamint Rózsavölgyi József szőregi önkormányzati képviselő. A megemlékező műsor után koszorúzással tisztelegtek a forradalom előtt.