Dux László: A jelenlegi felsőoktatási rendszer fenntarthatatlan

A felsőoktatás minden szereplője egyetértett abban már 2010-ben is, hogy a rendszer jelentős átalakításra szorul. Dux László tanszékvezető egyetemi tanár, korábbi felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár úgy látja, a mostani tiltakozás részben annak tudható be, hogy a változtatások időbeli ütemezése miként is történjen.

A 2010-es kormányalakítástól ez év februárjáig volt helyettes államtitkár

Dux László

, s a felsőoktatás átalakítását irányította. Mint

beszámoltunk róla,

a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára eredetileg is az új felsőoktatási törvény megalkotásáig vállalta a posztot, majd visszatért a katedrára. A professzor portálunknak elmondta, abban egyetértés volt a felek között, hogy a magyar felsőoktatásban átalakításokra van szükség. „A

Navracsics Tibor

miniszterelnök-helyettes által vezetett egyeztetés végén írásos dokumentum is született 2011 februárjában arról, hogy körülbelül milyen változtatásokra van szükség, méghozzá az egész társadalom érdekében. Abban nyilván nem volt egyetértés – és részben a mostani tiltakozás is ennek tudható be –, hogy milyen legyen ezeknek a változtatásoknak az időbeli ütemezése” – összegezte a jelenlegi, diáktüntetésekkel és nyilatkozatokkal tűzdelt állapotot portálunk kérdésére. Azok, akik az ország pénzügyi-gazdasági pozícióját, vagy netán az egész Európai Uniónak a gazdasági mozgását követik nyomon, Dux szerint értelemszerűen iszonyatosan lassúnak tartják a változtatások ütemét. Az átalakítás aktív résztvevői ezzel szemben túl gyorsnak látják és érzik mindezt. A tanszékvezető szerint e két oldal egymásra hangolódása folytatódni fog a következő időszakban. „Senkinek sem érdeke, hogy a fiatalok és szüleik esetenként akár félreértelmezve a változásokat, vagy a számukra nem elegendő felkészülési idő miatt mindezt károsnak érezzék. Ha tájékozódnak például arról, hogy mi vár a magyar felsőoktatásra változtatások nélkül, akkor ők is láthatják, hogy a rendszer működőképességének a fenntartását szolgálják a kormány lépései, melyeket belátható időn belül meg kell tenni” – magyarázta.

2008-ban teljesen más világ volt, most tartani kell a 3%-os hiánycélt

Az országszerte szervezett – így Szegeden is – tiltakozásokon és a diákdemonstrációkon sokszor hivatkoznak a 2008. évi népszavazásra, de a korábbi felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár szerint nem szabad elfelejteni, hogy akkor hazánk költségvetési hiánya más dimenziókban mozgott, és az EU is „nagyvonalúan” kezelte a magyarországi költségvetési helyzetet. „Semmiféle nyomás alatt nem állt az akkori kormányzat, míg most a 3%-os költségvetési hiánycél megtartásával, sőt annak struktúrába való rögzítésével tudja lehívni az uniós támogatásokat Magyarország. Akkor, mondhatjuk úgy is, hogy a cinkosan együttműködő pénzügyi rendszer mellett kezdeményezte a tandíj bevezetését az előző kormányzat. Az pedig nem látszott, hogy a strukturális, szakmai és egyéb hibáktól szenvedő felsőoktatásnak bármilyen korszerűsítése, vagy versenyképesség-javítása is történik a tandíj bevezetés mellett” – jegyezte meg a professzor. Emlékeztetett, az ország két éve tartja a 3%-os hiánycélt, de amiatt, hogy esetleg 2014-ben ez nem lesz megoldható, a már odaítélt európai uniós pénzek lehívása veszélybe kerülhet, és arról sem szabad elfeledkezni, hogy az EU következő hétéves költségvetési időszakának tárgyalása is zajlik. „Nem jött át elég hangsúlyosan a médián, de a következő uniós ciklusban a rendelkezésre álló forrásokból a kormány ezermilliárd forintot szán a felsőoktatás korszerűsítésére. Ezeket a pénzeket természetesen el kell nyerni, és már csak emiatt sem lehet túllépni a hiánycélt. Az egyébként nem kevés, 7-8 vagy 10-20 milliárd forintos forráskivonást ez nagyságrendekkel meghaladja” – közölte. Nehezen vagy egyáltalán nem bővíthető forrásokból kell gazdálkodni, hiszen ha a devizahitelesek megsegítését, az önkormányzatok adósságának átvállalását, a pedagógus béremelést, vagy a munkahelyek védelmét mind egymás mellé tesszük, akkor jól látható, hogy nincs sok mozgástere a jelenlegi kormánynak. Dux László szerint mindezeket figyelembe véve nagyon körültekintően kell kezelni a felsőoktatás átalakítását is.

Előtérbe kerül a képzés színvonala és a versenyképesség

A hallgatóknak, ha valamilyen anyagi felelősséget kell vállalniuk az iskolaválasztásuk során, akkor még jobban meg fogják nézni, hol kapnak minőségi és versenyképes képzést. A professzor portálunknak elmondta, a diákhitel-konstrukció azzal a kiegészítéssel, hogy mind a munkáltató, mind a közszféra arra kap bátorítást vagy akár anyagi támogatást, hogy a náluk elhelyezkedő diákoknak a diákhitelét visszamenőlegesen átvállalják, szintén árnyalja a képet. Ez ugyanis azt is jelenti, hogy visszamenőleg nézve jóval magasabb számú lesz az államilag finanszírozott hallgatók száma, mint azt a mostani keretszámok mutatják. Igazságosabbnak is tartja a most kialakítandó rendszert a tanszékvezető, hiszen a jelenlegi helyzetben az egyik hallgatónak már tanulmányai elején garantálják, hogy akkor is ingyen tanul, ha kibukik, vagy soha nem fogja azt a közösséget szolgálni, amely adóforintjaival finanszírozta a képzését, míg a másik diák bármilyen jól is tanulhat, ha eleve nem vették fel, csak önköltséges képzésre. A tandíj mértékével kapcsolatban leszögezte, az összeg semmivel sem lett magasabb, mint amennyit korábban önköltséges hallgatóként fizettettek. „Voltak olyan jogi karok az országban, ahol két-három évvel ezelőtt felvettek 10 államilag finanszírozott és ezen felül 120 költségtérítéses hallgatót. Ezen kívül tudtommal bizonyos egyetemek lefelé vitték a diákok által fizetendő összeget, és már az idei évben is láttuk, hogy a vállalkozói szféra és alapítványok is megmozdultak, például ösztöndíjakkal segítve a hallgatókat” – jegyezte meg. Döntés született arról is, hogy azok, akik pedagógusnak készülnek, külön extra ösztöndíjat kapnak.

Az erős intézmények megmaradnak

Dux László biztos abban, hogy a legszínvonalasabb képzést nyújtó intézmények meg fogják tudni tartani hallgatói létszámukat, egyes szakokon már most is komoly külföldi kereslet mutatkozik. „A mi angol évfolyamunkra háromszoros, míg a németre körülbelül hétszeres túljelentkezésből vesszük fel a hallgatóinkat. Ez egy lehetőség más karok számára is, hogy próbáljanak meg a külföldi piacról is hallgatókat szerezni, ezzel mintegy ellensúlyozva azt a kritikát, hogy a magyar diákok egy része elmegy külföldre tanulni” – hangsúlyozta. Hozzátette, természetesen nem baj, ha magyar diákok külföldön szerzik meg a számukra értékes tudást, s azt is reméli, hogy hazajönnek. Azt, hogy a jelenlegi rendszer fenntarthatatlan, a demográfiai adatok is alátámasztják. Két évvel ezelőtt körülbelül 130 ezer hallgató kezdte meg tanulmányait az ország valamely egyetemén, ezzel szemben hozzávetőlegesen 90 ezer gyermek jött a világra. Mindez azt vetíti előre, hogyha minden fiatal egyetemre menne, előbb-utóbb akkor sem lehetne megtölteni az iskolapadokat. „A felsőoktatásnak és az egész társadalomnak az az érdeke, hogy finanszírozható, fenntartható és magas színvonalú formában működjön” – jelentette ki a volt helyettes államtitkár, aki a felsőoktatás átalakítását irányította a kormányváltást követően. Dux László úgy látja, most minden érintett fél az elmúlt napok történései alapján mérlegel és vizsgálja, hogy hol lehet rugalmasan kezelni egyes kérdéseket. A Rektori Konferenciának is van kifejezetten a megegyezés irányába mutató felvetése, és természetesen a kormányzó párt és a frakciók között is vannak olyan vélemények, amelyek a nyilvánosságra került keretszámokat módosítanák, de Dux László nem akart jóslásokba bocsátkozni azzal kapcsolatban, hogy mikorra is kerülhet nyugvópontra a felsőoktatás átalakításának ügye.