'56 sorsa Prágában dőlt el

Veljko Micunovic, Jugoszlávia moszkvai nagykövetének közvetítésével a szegedi Bozsóki Mátyás (Tolbuhin tolmácsa, akinek 1956-os emlékeit a minap idéztük fel) ’56 november legelején Palicson találkozott az angol és amerikai katonai küldöttség képviselőivel, akiktől megkapta a Magyarországra vezényelt szovjet haderő listáját, valamint egy levelet, amelyet eljuttatott a Makó alatt állomásozó szovjet erők vezetőihez.

A listából kiderült, hogy Magyarországon tartózkodott a 33. gépesített hadosztály, amely ’56. október 23-án érkezett, a 35. gépesített hadosztály, amely 31-én érkezett valahonnan délről. Ezek katonáival

Matyi bácsi

Szegeden beszélgetett is, amikor átvonultak. Azt mondták, október 11-én rakták őket hajóra Odesszában, és Romániáig így utaztak. A Szovjetunió tehát már október 11-én háborúra készült Magyarországgal szemben. Nem hiába mondta

Micunovic

, hogy

Hruscsov

nagyon „pipa” hazánkra. Az infók Jugoszláviából származtak.

Hatalmas szovjet haderő érkezett Magyarországra

A jelentésből kiderült, hogy a 7. légideszant október 19-én érkezett a Baltikumból Tökölre, a 31. légideszant pedig október 28-án jött Veszprémbe. A 128. lövészgárda hadosztály Kárpát-Ukrajnából érkezett, a 8. gépesített hadsereg szintén innen jött csakúgy, mint a 70. lövészgárda hadosztály és a 32. gépesített hadosztály. A 60. légvédelmi tüzér hadosztály is Magyarországon volt, valamint a 11. gépesített hadosztály, a 31 harckocsi hadosztály, a 38. összfegyvernemi gépesített hadosztály, a 39. gépesített hadosztály, a 61. légvédelmi hadosztály, a 27. gépesített hadosztály, az első gárda vasúti hadosztály, a különleges hadtest, a 2. gépesített hadosztály, a 17. gépesített hadosztály, a 177. bombázó repülőgépgárda hadosztály, valamint a 195. vadászrepülőgárda-hadosztály. Az amerikaiak és az angolok azt mondták, ezek a hadosztályok akkora erőt képviselnek, hogy lerohanhatnák egész Nyugat-Európát. Az amerikai hadsereg képviselője a palicsi találkozón megerősítette, olyan parancsuk van

Eisenhower

elnöktől, hogy egy méterre nem engedhetik átlépni a jaltai határokon a szovjeteket. A jaltai határ viszont ott húzódott Röszkénél. Az USA nem hajlandó átlépni a jaltai határt, mert ha ezt megteszi, akkor megszűntnek tekinti a szerződést, az amerikaiak viszont nem akarták felrúgni az egyezményt. Ha ezt a szovjetek megteszik, akkor természetesen ők is megindultak volna. Az amerikaiak azt mondták, ha a szovjetek felrúgják a jaltai megállapodást és átlépik a határt, akkor az Adrián lévő 46 hadihajó várja a hadiparancsot, és rakétával letakarítják a páncélosokat a 200 kilométeres határsávban. Szabadka, Szeged is beleesett volna ebbe a sávba, jegyezte meg

Bozsóki úr

.

A parancs megváltozott: Irány Budapest!

Matyi bácsi egy levelet kapott az amerikai és az angol katonai küldöttség tagjaitól, hogy azt juttassa el a szovjet tábornokoknak. Írják alá, és egyezzenek meg az úgynevezett jaltai határ mozgásában. Bozsóki úr ’56. november 2-án felkereste a Makó alatt állomásozó szovjet tábornokokat, de azok hallani sem akartak a levél aláírásáról: „nyet”, mondták, nekik más parancsuk van. Nem írhatják alá, de igyanak meg egy pohár rumot. „Megittunk egy pohár rumot, s mondom a tábornoknak, ott áll az udvarban egy hatalmas rádiólokátor kocsi, amelynek volt vagy 60 méteres antennája, hívjuk fel Moszkvát. Tudjuk fogni? Tudjuk, mindent tudunk fogni” – hangzott a válasz. Itt a levél, az angol és amerikai tábornokok aláírásával, ha akarják, szép is téphetik, de előbb talán olvassák el. A szovjet tábornokok tanakodtak, majd mégis felhívták az államelnököt, Vorosilovot.”Nekem is adtak egy fülhallgatót (volt vagy 8), s én is tisztán hallottam a beszélgetést” – meséli Matyi bácsi. Addigra már 3 tábornok dugta össze a fejét a kocsiban.

Vorosilov

azt mondta, ez a kormány dolga, ő ebbe nem avatkozik bele, nem adhat senkinek parancsot. Hívjuk fel

Grecskót

, hangzott az újabb javaslat, ő volt akkor a honvédelmi miniszter. Felhívták, beolvasták neki a levelet, amely megvolt angolul is és oroszul is. Ő is hárított, azt mondta, nem adhat parancsot, az ügyet csak a minisztertanács együttesen, vagy a pártközpont döntheti el, esetleg Hruscsov személyesen. Matyi bácsi nem adta fel, unszolta őket, próbálkozzanak esetleg a külügyminiszternél. Sikerült őt is elérni, aki azt tanácsolta, várjanak, kb. másfél óra múlva Hruscsov és Malenkov le fog szállni Prágában, hívják a röpteret, ahol majd a diplomáciai terembe kéretik Hruscsovot, s akkor beszélhetnek vele. Így is történt. Ültek a kocsiban, rumozgattak, beszélgettek, egyszer csak szólt a főhadnagy, aki kezelte a rádiót, megérkezett a repülőgép Prágába. Az ügyeletes tiszt megüzente, leszállás után azonnal szóljanak Hruscsovnak, hogy menjen a diplomáciai terembe, ahol majd lehet beszélgetni vele. Beolvasták Hruscsovnak a levelet, amire ő a következőket válaszolta: „ A parancs megváltozik minden szovjet egységnek: irány Budapest! Adják tovább a parancsot, november harmadikán este 20 órakor pedig jelentkezzenek be Tökölön Malinyin tábornoknál további instrukciókért. Útközben minden laktanyát foglaljanak el, minden nehézfegyvertől fosszák meg a magyar hadsereget, minden repülőtérre azonnal vezényeljenek páncélosokat, és akadályozzák meg, hogy a gépek fölszálljanak. Ebből egyértelművé vált Matyi bácsi számára, hogy a magyar forradalom odaveszett.