Vitéz nagybányai Horthy István emlékezete + FOTÓK, VIDEÓK

Hetven évvel ezelőtt, 1942. augusztus 20-án hajnali 5 óra 7 perckor, röviddel a felszállás után Re.2000 Héja típusú repülőgépével Horthy István repülő főhadnagy lezuhant és életét veszítette. Halálával nem csupán egy kiváló pilótát veszített el a Magyar Királyi Légierő, de elveszítette az ország a kormányzó helyettesét, Magyarország második rangú vezetőjét.

Balesete után halálának okához számos legendát és találgatást fűztek, melyekre mind a mai napig nem sikerült megerősítő bizonyítékot felmutatni. Sokan és sokféleképpen foglalkoztak az idők során a tragédiával. Baleset történt? Merénylet volt? A pilóta hibázott?

Ifjú évek

Horthy István

1904. december 9-én Pólában látta meg a napvilágot,

Horthy Miklós

és

Purgly Magdolna

harmadik gyermekeként. Elsőszülött fiúként a család kétszáz esztendős hagyományai szerint az István nevet kapta. A nagybányai Horthy-nemzetségben ő volt a nyolcadik István. A családalapító néhai Horthy István 1635-ben szerzett nemesi címet, amelyet Kolozs vármegyében 1657-ben hirdettek ki. Gyermekkorát Pólában és Isztambulban töltötte, majd édesapja szárnysegédi kinevezése után Bécsben és Badenben tanul, de minden tanév végén Pozsonyban magyar osztályvizsgát tett. A családi katonai hagyományok alapján – édesapja az „ottrantói hős”, nagybátyja Horthy István, az első világháború lovassági tábornoka – 1918-ban felvételt nyer a fiumei tengerészeti akadémiára, de a Monarchia széthullása után az iskola bezár, a flotta idegen kézbe kerül. Ezt követően a budapesti Toldy Ferenc Főreáliskolában folytatta tanulmányait. A beiratkozási lapon az apa foglalkozásánál ez szerepelt: altengernagy, a Nemzeti Hadsereg fővezére, lakása I. kerület, Gellért szálló.

Érettségi után felvételt nyert a József Nádor Műszaki Egyetem Gépészmérnöki karára. Egyetemi évei alatt aktív részese lett a Műegyetem Sportrepülő Egyesületének munkájában, autóversenyeken, motorversenyeken indult és elnöke volt a Műegyetem Atlétikai és Futball Klubjának. Tanulmányait 1926-ban megszakítja, hogy önkéntes katonai szolgálatra jelentkezzen a légierő keretein belül, mint pilóta, hiszen civil életében is a legnagyobb szenvedélye a repülés volt. 1928-ban, végzett gépészmérnökként Horthy Jenő nagybátyjával Afrikába utazott, bejárták Ugandát, Kenyát, Belga-Kongót, ahol vadászatokon vettek részt és megismerkedhettek a neves magyar Afrika-kutatóval, Kittenberger Kálmánnal. 1929-ben repülő hadnaggyá avatják és ez év júniusában, a Magyar Állami Vas-, Acél és gépgyárak csepeli üzemében helyezkedik el, mint üzemmérnök. Szakmai fejlődése érdekében 1929 őszén az Egyesült Államokba, a Ford gyár dearborni üzemébe kerül: „A magyar államfő fia úgy élt a telepen, mint a nagyüzem többi alkalmazottja” – írja róla a Pesti Hírlap. Ezután Detroitba került, ahol már mérnökként alkalmazták a vállalat, tervező osztályán. A Ford gyár az egyik autótípusánál fel is használta Horthy István autókarosszéria felfüggesztési találmányát, amit napjainkig is használnak.

Munka és hivatás – a vasútfejlesztő

1930-ban haza tér és a Mávag főmérnöke lesz, majd 1937-től a cég igazgatója. Ebben az időszakban akadtak bizonyos rétegek, akik Horthy István és öccse, Miklós életvitelével kapcsolatban a legkülönbözőbb híreszteléseknek adtak hangot, mely szerint a fivérek az éjszakába nyúlóan tivornyáztak, kétes hírű nők társaságát élvezték és autóikkal a városban száguldoztak. A két fiúról szóló híresztelések jobbára minden alapot nélkülöztek, csupán a kormányzó gyermekeiként kaptak nagyobb figyelmet és irigy vádakat. Istvánt sokkal inkább a sport, a repülés, a mérnöki munka kötötte le, legendás volt munkafegyelme és precizitása. 1940. április 26-án feleségül veszi Edelsheim-Gyula Ilona grófnőt, akitől majd 1941. január 17-én fiúgyermeke születik, aki a keresztségben az István nevet kapja. 1940. június 1-től az ország legnagyobb ipari vállalatának a MÁV-nak lesz kinevezett elnöke. Szakmai munkájának és kitartásának köszönhetően a magyar vasutak korszerűvé válnak és soha sem látott fejlődésen mennek keresztül. Horthy István elnökségének idejét a „MÁV legszociálisabb idejének nevezték”.

Horthy István, a „kiskormányzó”

1941. június 26-án felségjelzés nélküli repülőgépek bombázták Kassát. Bárdossy miniszterelnök már másnap közölte az országgyűléssel, hogy Magyarország hadiállapotban áll a Szovjetunióval. Június 27-én a magyar légierő „megtorlásul” galíciai városokat bombázott, a hadsereg 28-án átlépte a szovjet határt, Magyarország belépett a 2. világháborúba. Horthy Istvánnak is lépnie kellett! Politikai nézeteit soha sem rejtette véka alá, németellenessége mögött sokkal inkább náciellenesség és brit és amerikai diplomáciai orientáció mutatkozott meg. 1941-től államtitkári kinevezést kapott. A 40-es évek elején Horthy Miklós betegeskedése miatt a politikai elitet ekkor már nyomasztotta a kormányzói hely utódlásának kérdése. A kormányzóhelyettesi intézmény bevezetéséről szóló 1942. II. törvénycikk elfogadása után, négy nappal később, közfelkiáltással választották meg Horthy Istvánt. Az országban a „kiskormányzó” igen nagy népszerűségnek örvendett, angolbarát politikája egyedülálló volt a térségben. Politikai munkája mellett gazdasági és társadalmi szervezetekben is vezető szerepet vállalt. Így lett a Műegyetem Sportrepülő Egyesület elnöke, a Magyar Autómobil Egyesület alelnöke, a Magyar Polo Club elnöke, a Cserkész Szövetség társelnöke, a Magyar Aero Szövetség elnöke, a Horthy Miklós Nemzeti Repülőalap elnöke, és még megannyi más feladatkör és tisztség betöltője.

A katonai repülős kiképzés

Kormányzóhelyettessé választása óta sok támadás érte szélsőjobboldali körökből, hogy közjogi méltósága mögé bújva ki akar bújni a tényleges katonai szolgálat alól. A választ 1942. május 1-jén adta meg, mikor is tartalékos főhadnagyként bevonult a legendás szolnoki repülőkhöz, mint vadászpilóta. A szolnoki 1. vadászosztály parancsnoka, Csukás Kálmán vk. őrnagy volt, Horthy régi barátja, aki a pilótákat a Reggiane Re-2000 Falco I.(Héja) típusú vadászgépek repülésére képeztette ki. A Héja az egyik legkorszerűbb olasz repülőgép volt, de a konstrukció a kiforratlanság jegyeit mutatta, más típusokhoz képest rosszabbak voltak a repülési tulajdonságai és számos műszaki probléma is mutatkozott nála. Erről tanúskodik az is, hogy a pilóták számára kiadott kézikönyvben külön felhívták a figyelmet a leggyakoribb hibákra. A Pesti Hírlap tudósítója 1942. május 16-án Szolnokon járt, hogy riportot készítsen a kormányzóhelyettes vadászrepülő kiképzéséről. Először a repülőtér parancsnokát kérdezte Horthy István katonaéletéről. Csukás Kálmán őrnagy elmondta, hogy Horthy ugyanolyan katona, mint a többiek, semmilyen kivételezésben nem részesül és rendfokozatának megfelelő beosztást kapott, és közölte, hogy rövidesen indulnak a frontra, amit az újságíró nagy meglepetéssel vett tudomásul.

Irány a front

1942. július 1-jén indul az 1. vadászrepülő osztály a 2. magyar hadsereghez a keleti frontra, ahová Debrecen, Kolomea, Kijev, Konotop, Sztarij-Oszkol útvonalon július 2-án érkeznek meg. Nagy sajtó visszhangot keltett a frontra érkezésük, melynek oka, a kormányzóhelyettes tényleges első vonalbeli katonai szolgálata. Az első harctéri feladatot július 4-én hajtják végre, mely légtérbiztosítás volt Sztarij-Oszkol térségében. Újságírói kérdésre Horthy a következőt mondta: „…nehezen tudok szebbet elképzelni, mint háborúban vadászrepülőnek lenni!” A következő sajtó hír arról számol be, hogy augusztus 6-án Horthy István főhadnagy gépét több találat érte, és az összecsapáson megszerezte az első légi győzelmét is. A harctéren azonban semmilyen kivételezésben nem részesült, ugyanúgy részt vett a bevetéseken, mint az osztály többi pilótája. Augusztus 16-án értesítették a 2. magyar hadsereg parancsnokát, Jány Gusztáv vezérezredest, hogy a kormányzóhelyettes szolgálati feladatköre megváltozik, azaz Horthy István repülő szolgálata augusztus 19-én véget ér, és ezután már csak, mint kormányzóhelyettes lesz jelen a fronton. Délután Horthy megjelent Jány vezérezredesnél, aki tudatta vele, hogy vadászrepülő csapatszolgálata aznaptól befejeződött, majd átadta a további feladataira vonatkozó utasításokat.

A tragédia napja

Miután a főhadnagy kézhez kapta a parancsot hosszasan sétálgatott a hadseregparancsnokkal a reptéren, és beszélgettek. Valószínűleg ekkor kért engedélyt Horthy István még egy utolsó bevetésre, hiszen 24 ellenség feletti repülésen vett részt és ezután következett volna a jubileumi, 25. repülés. Jány vezérezredes az engedélyt valószínűleg megadta, bár a vadászosztályhoz augusztus 20-a délelőttjéig semmilyen hivatalos értesítés nem érkezett, hogy a főhadnagy repülő szolgálata véget ért, és a Katonai Iroda a földi alakulatok látogatását rendeli el számára. Horthy István augusztus 19-én este érkezik vissza a vadászosztály táborába. A pilóták ezen az estén parancsot kaptak arra, hogy biztosítsák két géppárral két közelfelderítő gép útját. Csukás Kálmán vk. őrnagy kérdésére, hogy kik a soron következő géppárok, Szabó Mátyás százados jelentette, hogy Horthy főhadnagy, Nemeslaki őrmester, Bánlaky főhadnagy és Szabó őrmester a sorosak. Az őrnagy eligazítást tartott a vadászoknak, majd az indulást 4:55-re tűzte ki.

A végzet

Másnap augusztus 20-án hajnalban a szokásoknak megfelelően nagy köröket leírva közelítették meg a Heinkel-46-os felderítő gépek bázisát a vadászok. A felderítők felszállása után Horthy István egy nagy balkört leírva akart a közelfelderítő közelébe kerülni, de a kis sebességen alacsonyan 300 méteren, végrehajtott túl szűk fordulóban a gépe megbillent, dugóhúzóba került és 5 óra 7 perckor lezuhant. A kiömlő benzin hatására a gép kigyullad, a kormányzóhelyettes a helyszínen azonnal az életét veszítette. Kora délutánra Jány Gusztáv vezérezredes személyesen is a baleset helyszínére érkezett. Pontos tájékozódás után, első dolga volt részvét táviratot küldeni Horthy Miklósnak, a gyászoló apának. A Kormányzó válasza így szólt: „Drága fiam veletek érzett, gondolkozott és harcolt! Bajtársatok volt. Köszönöm!” Jány vezérezredes a felravatalozott koporsó mellett, katonai tiszteletadással állt a hős előtt. Mögötte katonai rangsorban a többiek. Kettesével, adtak díszőrséget a bajtársak. Csukás vk. őrnagy és Szabó vezérőrnagy kezdte meg a sort. Őket pilótatisztek követték, majd a törzs tisztjei. Másnap reggelig tartott a díszelgés…

A vizsgálat

Jány ténykedésének második része, a sajnálatos esemény kivizsgálását célozta meg. Itt kezdődtek a bajok! Nem volt felelőse Horthy István halálának. András Sándor vk. alezredes elhárítja a felelősséget, Szabó Mátyás pedig Csukásra mutogatott. Egyáltalán, hogy kerülhetett sor a felszállásra, hiszen csapatszolgálatának felfüggesztését már napokkal korábban minisztertanácsi döntés született és Jány vezérezredes is befejezettnek nyilvánította a kormányzóhelyettes repülő szolgálatát? Kállay miniszterelnök visszaemlékezéseiben arról ír, hogy Horthy István a hadseregparancsnoktól ugyan megkapta a határozatot, amely a visszarendeléséről szólt, ő azonban elmulasztotta feletteseinek átadni, talán azért, hogy utoljára még felszállhasson. András Sándor vk. alezredes naplója kuszálta össze a dolgokat, mert egyszer azt írja, hogy Horthy István a földi csapatszolgálat mellett tovább folytatná a repüléseket, ám később naplójába pótlapot tesz be, melyben leírja, hogy Horthy nem közölte vele, hogy Jány vezérezredes erre az engedélyt megadta-e. Voltak olyan vélemények is, hogy a vadászosztálynál tudtak a repülést tiltó parancsról, de a kormányzóhelyettes unszolására beleegyeztek az utolsó bevetésbe. Mások Csukás Kálmán vk. őrnagy felelősségét vitatják, állítják ő járta ki barátjának a jubileumi repülés lehetőségét, azonban ezt minden forrás határozottan cáfolta. Szóba került a baleset kapcsán Horthy István esetleges ittassága, és egy németek által kitervelt szabotázsakció is. A tényadatok alapján a baleset leginkább elfogadható magyarázata vagy a vadászgép műszaki hibája, vagy a pilóta végzetes hibája. A Horthy-baleset kivizsgálását rövid úton lezárták. Konkrét ítélet, elmarasztalás, nem történt. András Sándor vk. alezredes repülőcsoport parancsnokot 1942. november 1-től a Légierő Parancsnokság vezérkari főnökévé nevezi ki, Csukás Kálmán, a 2. repülődandár vezérkari főnöke lett, majd november 1-től vk. alezredessé nevezik ki. Október 15-én, Szabó Mátyás századost visszavezényelték Magyarországra, és részben Szolnokon, de legfőképpen a Honvédelmi Minisztériumban teljesített szolgálatot. Ebben az időben egy másodrendű kitüntetést adtak át számára a hadiszolgálatáért. Kérdésére, egy vezérkari ezredes barátja közölte, hogy a döntésre hivatott HM osztályvezető az eredetileg neki szánt Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét indoklás nélkül kihúzta. Ebből Szabó arra következtetett, hogy bár sem írásban, sem szóban Horthy haláláért senki nem tette őt felelőssé, azért mégiscsak „feketebárányként” kezelik.

A temetés

Horthy István temetésére 1942. augusztus 27-én került sor. A gyászszertartás után koporsóját Kenderesre szállították és a családi sírboltban helyezték örök nyugalomba. A parlament november 7-én törvénybe foglalta a kormányzóhelyettes emlékét (1942. XX tc.). Sok esztendőn keresztül Horthy István emlékezete méltatlanul háttérbe szorult, pedig példaértékű az élet, amelyet élt. A hazaszeretet, a kötelességtudat, az önfeláldozás példája. Horthy István özvegye, Ilona asszony így jellemezte a férjét: „..annyira szerette az igazságot, hogy szinte túlzásba ment.” Fontos, hogy Horthy István alakját ne a különböző politikai irányzatok szemüvegein át lássuk, hanem a maga teljes valójában. El kell foglalnia a helyét a magyar történelem nagyjai között, hogy „Örökké láthassuk daliás alakját a magyar égbolton” és örökké példaként szolgáljon számunkra és következő nemzedékek számára. http://www.youtube.com/watch?v=9vgmIItG4Oo

A történelem nem ismeri a „ha” és a „volna” fogalmait

A száraz és szenvtelen tények alapján „Horthy István repülőgépe egy teljes bedöntésű balfordulóból egy pillanat alatt jobbra átperdült, egy pillanatra hátrahelyzetbe került és onnan orrát leadva bal dugóhúzóba perdült. A gép körülbelül másfél fordulatot perdült gyors ütemben, majd egy felet már lassabb ütemben, amelynek a végén a perdülés csaknem megszűnt. Ezután hozzávetőleg 70 fokos szögben a gép a földnek ütközött és felrobbant…” A repülőszerencsétlenség után legendák keltek szárnyra: az alkoholos befolyásoltságáról szóló pletykákat elsősorban a nácik terjesztették, de bajtársai, közöttük Csukás vk. alezredes – aki az eseményt követő napokban személyesen utazott Gödöllőre a Horthy-családhoz – határozottan cáfolták az állítást. Az ittasságot, tehát biztosan kizárhatjuk. A pilótahiba és a vadászgép meghibásodása merült fel még a lehetséges tényezők között. A Héja-repülőgép hiányosságait minden vadászpilóta ismerte, ezek között volt az is, hogy szűk kanyarban könnyen „megcsúsznak”. Ez már előzőleg Horthy Istvánnal is megtörtént, de akkor a 4000 méteres magassága lehetővé tette a veszélyes manőver kivédését. Ráadásul a főhadnagy számos világkörüli és nehéz repülésen vett részt civilként és a Héja vadászgéppel is neki volt az egyik legmagasabb repülési óraszáma. A műszaki hiba a repüléstechnikában sohasem elhanyagolható konstans, de a magyar repülőszemélyzet, akik a „kiskormányzó” gépének kipróbálásával és karbantartásával voltak megbízva, a legjobb szerelők egységéből állt. A V-421-es számú vadászgépen felszállás előtt semmilyen repülést befolyásoló műszaki hibát nem talált Bodnár József hangármester, sem pedig Tóth János főtörzsőrmester. A tragédia kapcsán a német szabotázs lehetőségét is emlegetik. A vélekedés szerint Horthy István kormányzó helyettes – akiről tudvalevő volt az angolszászokkal való szimpátiája és nyílt titokként ismert náciellenessége – a németek által kitervelt és végrehajtott merénylet áldozatává vált. Egy valami bizonyos! Sokan – még a repüléskutatók közül sem mindenki – nem ismerik azokat a tényeket, melyek szerint Horthy István Héjája 1942. július. 31-én repülőbevetés közben több lövést kapott német pilóták „öntüzéből.” A „szövetségesek” magyarázata szerint a főhadnagy gépét, összetévesztették egy orosz Ratával. Bocsánatkérések közepette tisztázták magukat a fegyvertársak. Augusztus 8-án viszont ismét magyarázkodásra kényszerültek, hiszen Horthy főhadnagy vadászrepülőjét ismét támadás érte. Nyolc találatot kapott a szövetségesektől. A történelem nem ismeri a „ha” és a „volna” fogalmait. De mégis érdemes eljátszadozni a gondolattal: „ha” az 1944. októberi kiugrási kísérlet során Horthy István kormányzó helyettes az édesapja mellett lehetett „volna”, vagy külföldről segíthette „volna” hazánk érdekeit, akkor – és ezen minél jobban eltöprengünk, annál inkább biztosabbak lehetünk abban –, hogy valószínűleg másképpen alakul a 2. világháborúból való „kiugrásunk” forgatókönyve és eredményessége. Zetényi-Csukás Ferenc írása alapján összeállította Illés Tibor