SZIN-line: Harmadik nap - Minden tánczene + VIDEÓK, FOTÓK

Péntekre egy szép függőleges vonalat húztam, semmi extra. Úgy is lehet mondani, végignézem azokat a zenekarokat, akiket évközben egyenként is megnézhetnék az egyetemi klubokban.

De ne rohanjunk előre, előtte még egy kis szegedi pszichedelia, a Sardinelli, akiket valahová a Korai Öröm és a colorStar közé tudnék félútra besorolni. A koncert tömören leírva: lebegés a szaunában. A sátorban nem mozog a levegő, igaz odakint sem, az időjárás nem enged. Szikkadt, a tanyasi fazekas létből koncertekre előbújó hippi-énekes név szerint köszönti az érdeklődőket, aztán belehasítanak. Vagy inkább szép lassan belelebegnek a negyven fokon vibráló levegőbe. Lassú és megfontolt zene, pontos alapokkal, semmi kapkodás, semmi hősködés. Csak éppen annyi, ami szinten tartja azt a kellemes érzést, hogy te most zenét hallgatsz. A sátorban lassan gyülekeznek, szinte minden arra járó belép, s egészen jó százalékban meg is ragadnak. Ahogy a koncert felépítése szerint lesz egyre szikárabb a ritmus, ahogy a hangszeres zene és Szikkadt "emberhangzenéje" emeli fel a parketten tikkadtan üldögélő rejtett táncosokat, úgy érkeznek sorban a jól ismert indián arcok is, hogy lenge ruházatukban, extrém tetoválásaikkal testükön végre belekezdjenek a törzsi táncba. Nem kell túl sok, éppen annyi elég, amennyit fülledt éjszakákon a tábortűz mellett, a dobszók hangjára ellejtettek korai őseik. http://www.youtube.com/watch?v=JVPYN3z4iCc Pihenésre nincs idő, Zságer Balázsék viszonylag jó időt futva hordják össze nem elhanyagolható mennyiségű cuccukat a színpadon. Azt már látom, hogy nem a pop verzió jön, nincsenek csajok,

Bori

éppen a nagyszínpadon tekereg, de nem is baj. A Zagar zenéjét iszonyat jól összerakták, végig érezhető az a profizmus, ahogyan minden egyes hangnak megtalálják a helyét. Se több, se kevesebb, irányított tombolás, hosszú madzagon kézben tartott elszállás. Jól is szól, jól is építkezik, értő közönség ölelkezik a zenekarral a hangfürdőben. Ha még élnek hithű hippik, a Wings of Love mindenben megfelel igényeiknek. De azt hiszem a nagy öregek már nyugdíjba mentek, az meg nem elég arra, hogy fesztiválokra járjanak. http://www.youtube.com/watch?v=PRAHjUdyrjU

Eddig működött a terv, itt aztán megtört a lendület. A colorStar a rendes beállási idő alatt nem jutott semmire, pedig szépen jöttek a fesztiválarcok. Ám jön a rémálom is, valami betorzít és mindenki csak találgat. "Hamarjában" kicserélnek párszáz méter vezetéket, ám semmi, 50 perce álldogálunk. Fifi, a bécsi tetkós beszól Keleti Andrisnak, akinek ez láthatóan rosszul esik, az ólomlábon mozgó színpadguruk keresik tovább a zavaró hang okát. Persze hogy az utolsó mikrofon cseréje oldja meg a gordiuszi csomót, ám ekkorra a közönség fele hűtlen lesz. Igen, ez egy fesztivál, öt másik helyszínen szól a zene. Az Air Traffic remix változatával nyitnak, nem jön be annyira, de várok még egy számot. A hosszú várakozás ellenére kifelé még mindig nem tökéletes a hang, Keleti Andris új mozgásszínháza, ami biztos a Budapest Bár bulijain ragadt rá, számomra disszonáns zenéjükkel. Ennyi volt, ez ma nem az én bulim. http://www.youtube.com/watch?v=F08rbNyIC8Y Inkább teszek egy kört, néhány perc Ocho Macho után átsétálok kedvenc helyszínemre és nem is csalódok, elkapom még a Sheket produkció második felét. Mintha nem is telt volna el majdnem egy nap, ugyanazok az emberek a közönségben és a színpadon, ugyanaz a lehengerlő lendület, béke, boldogság, szerelem. Szegedi fiatal zenészek ígéretes csapata, több jó formációban. Majd látjuk, mi lesz belőlük. A lendületem viszont annyira megtört, hogy elhúzok pihenni, vacsorázni és egyebek, inkább visszajövök éjfélre, minthogy majd négy órát botorkáljak csalódottan. Éjfél előtt néhány perccel mintha semmi sem változott volna. Már félórája nyomni kellene, ám éppen a beállás folyik, szintén ólomlábakon, pedig látszólag egy dob, egy hegedű és négy mikrofon nem jelenthetne akkora problémát. Kivárjuk, nincs más, addig átsétálok Ganxta Zoleera. Szerény számú néző, de jó hangulat. Most veszem észre, hogy alig lézengenek a fesztivál utcáin, a JATE sátráig szinte magányosan sétálok vissza, és ott sem várnak tömegek. Úgy látszik az ATB mindenkit lenyúlt. Éjfélre azért lassan elkezdődik a koncert, igaz két-három szám még a színpadra küldött hangok beállításáról szól. Nathan „Flutebox” Lee érdekes fazon, mint ahogyan a The Clinic tagjai is. Nem mondhatnám, hogy igazi rajongója és értője lennék a beatbox stílusnak, rám fér egy kis pallérozódás ebben a műfajban. Amikor zenélnek, mármint konkrétan egyszerre szólnak a hangszerek, igazából tetszik. A dobos kimondottan jó, a beatbox és a fuvola keveréke, a "flutebox" is tetszik mint technika. A rapperek is jók. Csak hát kicsit egoista az egész csapat. A zene 80 százalékában csak egy zenész tolja magát, a többiek sorukra várnak. A maradék rövidke időben pedig gyönyörű, érdekes zenét játszanak. Nem bántam meg, hogy őket választottam, de nem leszek a műfaj kérlelhetetlen és eltökélt rajongója. http://www.youtube.com/watch?v=cLB-jFOS49I Irány haza, megint hajnal van, A tus alatt fekete homokvíz folyik le rólam. Beesek az ágyba és filmszakadás, folytatás holnap.

Petró János