Írjon nekünk!

Szeged

Hírzóna

Politika

Sport

Egyetem

Közélet

Sok zöld-ség semmiért – avagy a riói eredménytelenség + FOTÓK

Sok zöld-ség semmiért – avagy a riói eredménytelenség + FOTÓK

2012. július 2., hétfő
Sok zöld-ség semmiért – avagy a riói eredménytelenség + FOTÓK

Rióban tartózkodott a háromnapos környezetvédelmi csúcstalálkozó ideje alatt a Szegedi Tudományegyetem oktatója, Málovics György közgazdász, aki több közéleti platformon is képviseli a zöld gondolkodást. A Rio+20 konferencia tapasztalatairól és a korunkat fenyegető környezeti veszélyekről beszélt portálunknak.

A Rio+20 három napos tanácskozását egy 49 oldalas megállapodás zárta, amit az európai zöldek totális kudarcnak minősítették, 50 nemzetközi civil szervezet és ismert aktivista máris elutasította a záródokumentumot. „Rio+20 nem csak egy környezetvédelmi konferencia volt, amiről a hírek szóltak, hanem e főesemény mellé számos kísérőprogramot szerveztek különböző szervezetek, akár az ENSZ-től teljesen függetlenül is. Én az ökológiai közgazdászok éves kongresszusára jutottam ki. E tudományterületen a közgazdaságtan és a fenntarthatóság kapcsolatával foglalkozunk. De az alterglobalizációs mozgalom is megszervezte a saját gyűlését, ez volt a Peoples’ Summit, szabadidőmben ezen vettem részt, különböző jogvédő, környezetvédő, rasszizmus stb. ellenes szervezetekkel egyetemben (

a galéria fotói is itt készültek – a szerk.

). Itt is születtek nyilatkozatok, állásfoglalások, ami messze nem kapott akkora publicitást, mint az ENSZ dokumentuma. Például a bennszülött emberek itt fogalmazták meg a saját állásfoglalásukat a zöld gazdaságpolitika koncepciójának nagypolitika által képviselt, a természeti erőforrások piacosítására építő értelmezésével szemben” – beszélt portálunknak

Málovics György

.

Egy semmitmondó nyilatkozat a környezetvédelemről

„A résztvevő politikusokon kívül szinte mindenki más kudarcként éli meg a Rio+20 eredményeit. Az első riói környezetvédelmi világkonferenciát 1992-ben tartották ugyanitt (a 2012-es tanácskozást azért nevezték el plusz 20-nak, mert eltelt 20 év az első óta), és akkor szép terveket, cselekvési programokat fogalmaztak meg, ennek volt folytatása 2002-ben Johannesburgban, amely sokak szerint komoly visszalépés volt 92-höz képest, de az igazi visszalépés az idei. Letöltöttem és átfutottam a 49 oldalas dokumentumot, és tulajdonképpen semmi konkrét vállalást nem tartalmaz arra vonatkozóan, hogy mit fogunk csinálni a környezeti problémákkal” – szögezte le Málovics. A közgazdász kifejtette, hogy nemcsak a zöld mozgalmárok, hanem sok kutató, köztük ő maga is úgy látja, hogy a bioszféra eltartó képességének a határa felé robogunk, ráadásul egy borzalmasan igazságtalan világban, ahol a fejlett országok lakosainak nagyrésze, középosztálya mérhetetlenül pazarlóan él, míg a fejlődő államokban óriási tömegek még az alapvető javakhoz sem juthatnak hozzá. „Én egyetemi kutatóként is úgy érzem, hogy konkrét cselekvési tervekre, kikényszeríthető szabályozásokra van szükség. Hogy mit teszünk például a szociális szakadék mérséklésére, vagy épp a fenntarthatóság érdekében, mit teszünk az ellen, hogy a gazdasági növekedés ne tegye tönkre a bolygót. Utóbbival kapcsolatban egyébként tudományos vita folyik a környezetgazdaságtanban. A környezetvédők azon az állásponton vannak, hogy bármilyen gazdasági növekedés – még ha zöld is –, egy idő után tönkre teszi a földet, a véges bioszférában nem lehetséges véges növekedés. Az a tudományos közösség (International Society for Ecological Economics), melynek én is tagja vagyok, úgy véli, hogy erről a gazdasági növekedésorientált pályáról váltani kéne már valami olyanra, aminek nem a növekedés a fő célja. Az ökológiai közgazdászok konferenciáján így megjelent például Bután első demokratikusan választott elnöke, mert Bután valami hasonlóval próbálkozik, amikor fő fejlődési indikátornak a GDP helyett a bruttó boldogság indexet (GHI) használják, a Földön egyedül. Az ENSZ dokumentumban azonban a progresszív vállalások helyett mindössze annyit fektettek le, hogy 2013-ban létrehoznak egy olyan alapot – ebbe tudomásom szerint már 50 milliárd dollár felajánlás érkezett a különböző államoktól –, amelynek az a célja, hogy minden háztartás 2030-ig elektromos áramhoz juthasson. Hogy ez egyáltalán egy zöld cél-e, már önmagában ez is kérdéses” – szögezte le.

USA akár erőszakkal is megszerezné az ivóvizet

Málovics György szerint a klímaváltozás ügye mindenkit érint, mégis a különböző országok érdeke, érdekérvényesítő képessége eltér. Elmondta, hogy az USA a zárónyilatkozat eredeti szövegből ki akarata vetetni, hogy az egészséghez és tiszta ivóvízhez való hozzájutás alapvető emberi jog. „Miért lehetett ez a motivációja az Egyesült Államoknak? Mert látható, hogy az ivóvízhez való hozzájutás a 21. század egyik kulcskérdés lehet, amiben elképzelhető, hogy nekik majd agresszor politikát kell folytatniuk a saját nemzeti érdekeik miatt. Számomra a legnagyobb üzenete az volt a konferenciának – látván a politikusokat és a civileket –, hogy nem szabad a nagypolitikára várni, továbbra is meg kell próbálni befolyásolni azt, a nemzetközi közösség jelen pillanatban nem tud hatékonyan lépéseket kezdeményezni környezetvédelmi ügyekben, ezért tovább erősödik az alulról jövő kezdeményezéseknek a szerepe” – így az egyetemi munkatárs.

Intézményi ellenállás a zöld gondolatokkal szemben

Arra kérdésre, hogy hazánk most milyen szerepet szán a környezetvédelemnek Málovics úgy felelt, hogy Rióban Áder János progresszív beszédet mondott megfogalmazva, hogy konkrét cselekvési tervekre van szükség. Másrészt az is felmerült, hogy a vízről Magyarországon rendeznének egy ENSZ-konferenciát, hiszen ez az erőforrás nagy veszélyben van a Földön. „Mindemellett azt tapasztalom, hogy az elmúlt 22 évben folyamatosan verik agyon a környezetvédelmet. Soha nem volt olyan alacsony a környezetvédelemre fordítható forrás a költségvetésben, mint most, természetőröket rúgnak ki, megszüntették a zöld ombudsman intézményét, uránbányászat újraindításán gondolkodnak, az úgynevezett kiemelt beruházásokra pedig már nem vonatkozik az építési törvény, így lényegében a nagy lobbierővel rendelkező csoportok, befektetők a helyi közösséget megkerülve hozhatnak létre akár védett környezetben is nagyberuházásokat. Helyi szinten sem jobb a helyzet. Az egyetemen tanítok környezeti politikát, amelynek egyik kutatási iránya azzal foglalkozik, hogy milyen intézményi környezet szükséges ahhoz, hogy el lehessen mozdulni zöld irányba, például egy közösségnek. Én egyetlen egy szakirodalomban sem tanultam annyit arról, hogy milyen ellenállásokba ütközik az ember a meglévő politikai intézmények részéről, ha zöld változásokat szeretne elindítani, mint az elmúlt két év szegedi önkormányzati tapasztalataiból. Nagy tanulópénz volt, hogy milyen lobbiérdekek és hogyan indulnak be, ha a zöld gondolat sérti az érdekeiket, mennyire meg kell küzdeni a meglévő attitűdökkel, a politikai kultúrával, a rövidtávú, négy éves ciklusokban történő gondolkodással és még számtalan más akadállyal” – festette le a nem túl rózsás képet a környezetvédelem nehézségeiről a helyi politikában is szerepet vállaló egyetemi oktató.

Málovics György LMP

Ez is érdekes lehet

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.

© 2024logo