BOR-line: Munkácsy-tárlatra készül Fogas Ottó múzeumigazgató + FOTÓK, VIDEÓ

Egy Munkácsy-tárlat lesz az idei év legnagyobb kiállítása, a 6x8 méteres Golgota is látható lesz majd egy külön teremben, emellett az M43-as autópálya következő szakaszának a feltárásaira is készülnek a Móra Ferenc Múzeum régészei. Az intézményt egy éve irányító fiatal igazgatóval, Fogas Ottóval beszélgettünk.

- Ha jól tudom, otthon van a borkultúrában is. Milyen borokat kedvel?

- Inkább sörös vagyok, de apósom tartja a hagyományokat: minden étkezéshez elfogyaszt egy pohár vörösbort. A Ménesi borvidék pincészeteit rendkívül kedvelem. Az egyetlen komoly borvidékünk a Balaton környéke mellett, ami túlélte az évszázadokat. Hogy a magyar bornak mi lesz a jövője, nem tudom, de jó úton halad. A kilencvenes években őrületes mennyiségben jelentek meg a pancsolt borok, szegedi kocsmákban is sok helyen találkoztam velük. Annyira elterjedté vált a keverése, pancsolása a bornak, hogy nem sokszor boroztunk. Hála istennek ez megváltozott, a borfesztivál is jól mutatja, hogy van igény a minőségi borfogyasztásra. Itthon nagy hagyománya van a bornak, szerencsére ez egyre jobban érződik.

Ha a tudást anyagiasíthatnánk, a múzeumok tartanák el az országot

- A Móra Ferenc Múzeum az elmúlt években egyre színesebb programokat és kiállításokat kínál. Milyen meglepetésekre készülhetünk még?

- A múzeumba egy Munkácsy-kiállítást szeretnénk elhozni Bécsből. Lesz egy külön sajtóesemény erről, de ez annyira friss hír, hogy 3 órával ezelőtt még én sem tudtam, hogy itt be fogom ezt jelenteni. Óriási kiállítás lesz, maga a 6x8 méteres Golgota egy egész termet fog elfoglalni! Október közepéig tervezzük a tárlatot. A múzeumok nagy része sok városban a turistákra épül, itt viszont egy kicsit máshogy működik. Szegedre inkább a fesztiválturizmus jellemző, ami sok embert megmozgat, de ez az évi 70 ezer látogatóból 5-6 ezret jelent, mi ezért inkább a szegediekre koncentrálunk, az iskolákra, diákokra. A jegyekből 20 millió forintnyi forrásunk származik, ez alig 5 százaléka a teljes bevételünknek. Emellett komoly és szerteágazó tudományos munka folyik intézményünkben - nem olyan látványosak, csillogóak, de a magyar történelem feltérképezéséhez jelentősen hozzájárulnak. A történészek oklevelekből, dokumentumokból kutatják ki az apróbb részleteket, ez a fő profilja a múzeumnak. Gondot okoz, hogy a tudomány átadásának nincs értéke itthon. Ha elmegyek egy előadásra, még az útiköltségemet sem fizetik, ingyen várják el. Ha tönkremegy egy biztosíték, kijön a villanyszerelő, és kap 5 ezer forintot a félórás munkáért. Ezt nehéz megérteni: a szellemi tőkét nem szívesen fizetik meg ma Magyarországon. Persze vannak pozitív példák is, egy bank munkatársai komoly összeget fizettek azért, hogy hallhassanak egy előadást az aranypénzérméinkről. Ha a tudást anyagiasíthatnánk, a múzeumok tartanák el az országot. Nyugaton sokkal jobban kihasználják ezt, mi még messze vagyunk ettől. - A mai magyar átlagpolgár nem épp a "kultúrafogyasztásáról" híres. Ebben a környezetben milyen lehetősége van egy múzeumnak, hiszen egyre fontosabb bevételt termelni, kell-e „sakkozni” a populáris és a komolyabb kiállítások, rendezvények közt? - Ennek a kérdésnek sok szegmense van. Én nem látom ennyire borúsan a helyzetet, szerintem az embereknek van igényük a kultúrára: a Múzeumok Éjszakája jó példa erre, több millió embert mozgat meg évről évre ez a rendezvénysorozat. A kerékpáros-kiállítás is egy újító szemlélet szüleménye volt, egyedi módon van felépítve, szinte kifolyik a múzeumból. A látogatóknak nagyon tetszett, pozitív volt a visszhang, de általában az a tapasztalat, hogy nem célzottan erre a kiállításra jöttek. Ebből is látszik, hogy mi az alapvető probléma. Arra nincs elegendő keret, hogy az emberekhez eljusson a hír, mi látható éppen. Ebben a marketinggel teli világban nehéz finanszírozni a több százezres olyan hatékony reklámokat, melyek teljesen betelítik a hírcsatornákat. Olyan kiállításokat kell csinálni, amelyek beleivódnak a szegedi köztudatba. Mi ezt igyekszünk kivitelezni, és úgy látjuk, hogy sikeresen dolgozunk.

A nagy elődök is fiatalon lettek igazgatók

- Komoly felelősséggel jár ilyen fiatalon Móra, Tömörkény, Trogmayer székébe ülni, mit gondol erről? - Van azért előnye, ha az ember fiatalos: engem mindig húszévesnek néznek, pedig 38 vagyok. A nagy elődök is viszonylag fiatalok voltak: Móra 38 évesen lett igazgató, Tömörkény, Reizner is 35 éves koruk után kerültek vezetői székbe, az eddigi 16 direktorból 12 irányította az intézményt 40 éves kora alatt. Egyébként aktualitása is van e kérdésnek: éppen egy éve vagyok a Móra Ferenc Múzeum élén. Szerintem fiatalos lendület, új irányok mindenképpen kellenek. Szakítani kell azzal a képpel, hogy a múzeum fejét egy öreg, ősz professzornak képzeljék el, egy tudományos, ködbe vesző embernek. Egy populáris, kulturális központ legyen a múzeum, ahol az ismereteket minél közérthetőbben képesek eljuttatni az emberekhez. Attól, hogy valaki nagy tudós, nem biztos, hogy nagyszerű múzeumigazgató is. Vannak, akik csak a szakma, a tudomány szempontjából nézik a dolgokat, és vaskalapos szemléletükkel elzárkóznak a világ elől, ez a szemlélet nem visz előbbre a 21. században egy múzeumot. - A múzeum épülete is folytonos felújításra szorul, fenntartása komoly összegeket emészt fel. Honnan teremthetőek elő a források? - A múzeumok, kulturális intézmények legnagyobb bevételi lehetőségét a pályázatok jelentik. Egyre inkább az EU-s pályázatok nyújtanak segítséget. 2005-ben volt egy nagyobb felújítás, de ez a külső homlokzatot nem érintette, erre nehéz forrást találni, hiszen általában a bővítéseket preferálják az új pályázatok, állagmegóvást nem. Vannak egyébként komoly terveink a vár és a múzeum felújításával kapcsolatban, de pontos dolgokat még nem tudok ezzel kapcsolatban mondani, még friss, kiforratlan a dolog. Tavaly több száz millió forintot nyert a múzeum különböző tendereken.

Nem szabad megijedni a pezsdítő változtatásoktól

- A kormány átalakítaná a régészeti feltárások finanszírozásának rendszerét, komoly viták övezik ezt a kérdést, mi változna meg? - A kormányzatot irányító embereket nem tájékoztatják rendesen a régészeti feltárásokról, sok a félinformáció "odafent". Gyakran hallani, hogy egy-egy nagyberuházást hátráltathat az azt megelőző, hosszadalmas régészeti feltárás. De ez nem igaz. Mi például másfél évet kaptunk az M43-as ásatásaira, de hét hónap alatt elvégeztünk. Az tény, hogy a beruházás kezdetétől a munkák kezdetéig eljutni a bürokrácia miatt bizony hosszú idő. Egy négynapos ásatást három hónapnyi papírmunka előzhet meg. A finanszírozás körül is sok a dezinformáció. A számok alapján lehet, hogy tíz év alatt hatvanmilliárd forintot költött az állam ásatásokra, de abból több ezer ember fizetése jött ki. Mi 1,5 milliárdot fordíthatunk az M43-as munkálataira, ebből 400 embernek adtunk munkát hónapokig. Ráadásul ha nincs régészet, sok feladatot ugyanúgy az államnak kellene elvégeznie, amit a ásatások alkalmával mi szerveztünk, bonyolítottunk. A kívülálló nem látja, hogy nagyon kemény feladatokat vállal föl a múzeum, és ezek sokszor nem is az ő feladatkörébe tartozik. Elkezdtem keresni azokat a területeket, amikből pénzt lehetett csinálni, de még beleférnek a múzeum imázsába. A múzeumi boltot és a kávézót is szeretnénk sikeresen működtetni, utóbbi ismét teraszt nyit a múzeumlépcsők tetején. Idén nyáron pedig újra kinyit a várkertben egy művészkávézó. De bérbe adjuk a dísztermünket is: miért nem lehetne például egy Munkácsy-kép előtt örök hűséget esküdni? Emellett orvosi konferenciákat is szerveztünk már ide. 500 embert képes befogadni a díszterem igazán impozáns környezetben. További terveim a várral és a Fekete Házra is vannak. Nem szabad megijedni a pezsdítő változtatásoktól. Ezek nem ördögtől való dolgok. Magyarországon a kommunizmus bélyege még mindig rajta van bizonyos területeken. Merev gerinccel állunk ellen az újításoknak, a kultúrát pedig még mindig egy szociálisan biztosított, ingyenes privilégiumnak tekintik sokan. A vendégeink nagy része még mindig ingyen jön be a tárlatainkra. A múzeumoknak ki kell képeznie azt a generációt, aki érdeklődő, nyitott. Mostanság inkább az impulzust keresik, nem szeretnének több ezer oldalt elolvasni. Közéleti kávéház jelleggel működhetne az intézményünk a jövőben, előadásokkal, komoly és könnyed, kulturális szórakoztatással. Ezek a befektetések persze anyagilag megtérülni csak 10-15 év múlva fognának, hiszen az emberek felfogását is csiszolni kell. Most ha 5 ezer szegedi lenne, aki rendszeresen, havonta, kéthavonta látogatná a múzeumot, már rentábilisan működhetne az intézmény. - A múzeum munkatársai milyen kiemelt területeken, projekteken dolgoznak jelenleg, és milyen tervek vannak a későbbiekre? - Jelenleg Üllésen is folynak a munkálatok, évente legalább 30-35 kisebb feltárás végez a múzeum. Ezek anyagilag igencsak megterhelők, de el kell őket végezni ugyanúgy, ahogy egy nagyobb volumenű autópálya-építés ásatásait. - Egy picit térjünk vissza a borokhoz: a térség borfogyasztása és borkultúrája elég komoly volt a trianoni idők előtt. Az alföldi régió az ország legnagyobb bortermelő vidékeinek egyike volt. A múzeum és a borászat mennyire hozható össze? - Ez inkább néprajzi terület. Nagyon komoly kutatómunka folyik a néprajzos szakemberekkel, akik a kihalófélben lévő mesterségeknek (például: bognár) és eszközeiknek a megmentésén, nyomon követésén fáradoznak. Tavaly volt a Csontváry-kiállítás, ezzel kapcsolatban felkutatták, hogy a családnak élnek leszármazottai Szentesen, és borászattal is foglalkoznak. Közös munkával készítettek Csontváry-címkés borkat. Máskülönben még borkóstolókat is szerveztünk az őszi időszakban, ennek folytatását idén is tervezzük. Ez a mi kicsi borfesztiválunk! - El tud képzelni egy boros kiállítást is a Mórában? - Egy múzeumi "gyors reagálású hadtestet" már létrehoztunk, akik az aktuális városi eseményekre rímelve mindig egy-egy kiállítást szerveznének. Komoly anyagaink gyűltek össze például a szabadtéri fesztiválról, jövőre tervezzük is, hogy összeállítunk a játékok idejére egy tárlatot, ahogy a SZIN kapcsán is egy zenetörténeti kiállítást. És ugyanezt tehetnénk meg a borfesztivál esetében is. Amúgy az első ilyen tárlat az Albert Flórián-kiállítás volt. Itt is a forrás megtalálása a problémás egyébként, hiszen 200-300 ezer forint mindenképpen kell ahhoz, hogy minőségi tárlat készüljön el... Az interjú előtt: A XVIII. Szegedi Borfesztivál helyszínéről jelentkező BOR-line sorozatunk múlt pénteken debütált, amikor is Szalay Istvánt, Szeged korábbi polgármesterét kérdeztük borról, közéletről, múltról és jelenről, hétfő esti vendégünk Szabó Gábor akadémikus, az SZTE rektora volt, akivel a felsőoktatás átalakulásáról, a szegedi egyetem helyzetéről beszélgettünk, míg kedd este Méhes Gábor sportújságíró, a Sport Televízió kommentátora volt interjúalanyunk. Szerda este 18 órától Fogas Ottóval beszélgetünk a múzeumról, vezetői elképzeléseiről, az intézmény további idei programjairól, de a régészet, s természetesen a borok sem maradhatnak ki! Az Önök kérdéseiből is válogatunk: e cikk alá hozzászólásaként vagy a szegedma@gmail.com címre írhatják meg, mire kíváncsiak. Egészen péntekig bezárólag egyébként minden este 18 órától a Vásárhelyi Pál-szobor szomszédságában található standunkon egy-egy neves szegedi vendéggel borozgatva csevegünk a meghívott munkásságáról, életéről, Szegedhez való viszonyáról, kötetlenül. Minden vendégünk legkedvesebb borairól a Filoxéra Bortéka gondoskodik (Szeged, Dugonics tér 11.) Következő vendégeink: május 24. (csütörtök) 18.00:Frittmann János soltvadkerti borász, a 2007-es Év borásza; május 25. (péntek):Danis Lídia, a Szegedi Nemzeti Színház színművésznője. http://www.youtube.com/watch?v=zk6C4zVtpYk&feature=youtu.be