BOR-line: Méhes Gábor futball és kenu után váltott sportújságírásra + VIDEÓ, FOTÓK

Előfordult, hogy délelőtt elküldték süteményért, aztán délután jöttek érte a grundra, annyira belefeledkezett a fociba. Mikor megkérdezték, mi akar lenni, ha nagy lesz, azt mondta: Knézy Jenő. Méhes Gáborral, a Sport Televízió kommentátorával beszélgettünk.

- Mint azt korábbi vendégeink, Szalay István és Szabó Gábor esetében is tettük, kezdjük kérdéseinket is a borokkal! Szívesen fogyaszt-e bort, s ha igen, milyet?

- Eleinte sörivó voltam, de manapság már inkább bort fogyasztok. Ennek az az egyik fő oka, hogy sportriporterként ügyelnem kell a hangomra, és a sör hidegen az ideális, ám nem tesz jót a toroknak. Így inkább a borokkal ismerkedek, jóllehet nem tartom magam szakértőnek, s különösebb kedvencem nincs.

Peresztegi Nagy Ákos

és

Székely Norbert

barátaimmal minden évben rendezünk kisebb kiruccanást egy-egy híres hazai borvidékre, legutóbb, tavaly Villányban voltunk egy nagyszerű túrán. Hármunkból Ákos a bortéma legnagyobb szakértője, szívesen hallgatjuk "tudományát".

Közvetítés előtt ismeretlen eredetű étel fogyasztása tilos!

- Említette, hogy egy riporternek ügyelnie kell a hangjára, de ezen túl mire kell figyelnie egy szakmájabelinek mindennapi munkája, napirendjének megtervezése során? Gondolunk itt például az étkezésre...

- Nagyon fontos alapelv, hogy közvetítés előtt nem tanácsos ismeretlen eredetű, avagy beazonosíthatatlan ételt fogyasztani. Vidéki közvetítésekkor megvannak azok a bejártatott helyek, ahova járunk, ahol ismernek minket, a pincér is tudja, mit kell kihoznia. Tudatos tervezés egyébként nincs e vonatkozásban.

- Ha már itt tartunk, melyek azok a kedvenc éttermei, melyekhez különösképpen ragaszkodik?

- Leginkább a Vendéglő a Régi Hídhoz a kedvencem Szegeden, országos viszonylatban pedig a szombathelyi Vadász Panzió és Étterem, ahol a burgundi szarvasfilé egyszerűen verhetetlen.

Szegedi röpimeccsel debütált, Knézy mentorálta

- Az 1990-es évektől, tehát több mint másfél évtizede dolgozik az országos médiában. Hogyan indult, honnan ered vonzódása a szakmához? Szegediként mennyire volt egyszerű érvényesülni a budapesti központú médiában?

- Az első mérkőzés, amit közvetítettem a Magyar Televízió berkeiben, 1997. április 26-án egy magyar-portugál férfi röplabdamérkőzés volt az újszegedi sportcsarnokból, azután kézilabda-mérkőzések következtek, majd az 1999-es kajak-kenu világbajnokság. Napra pontosan egyébként nem tudnám megmondani, mikor döntöttem el, hogy sportriporter leszek, de komoly hatást gyakorolt rám, hogy édesapám igazi sportbarát, rengeteg mérkőzésre kivitt magával itt Szegeden, 5-6 évesen már a sportcsarnok minden zegét-zugát ismertem. A sportriporteri szakmában

Knézy Jenő

volt a példaképem: mikor megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt mondtam: Knézy Jenő. Már kisgyerekként is nagyon szerettem a kosárlabdát, azt ő közvetítette az MTV-ben, s ennek is megvan a maga szerepe abban, hogy sportújságíró lettem. 1996-tól 2003-ig együtt dolgozhattam vele, első komoly feladataimat tőle kaptam. 1999-ben két héttel a kajak-kenu vébé előtt ő adta nekem a megbízást, ennyi időm volt ráhangolódni. Szerencsére az 1998-as szegedi világbajnokságon, amikor a Magyar Rádióban az elő- és középfutamokat élőben közvetítettük, már megismerkedhettem a sportággal, az remek felkészülést jelentett.

Ami pedig a szegediséget illeti, soha nem éreztem hátrányt a tekintetben, hogy vidéki vagyok, s törekedtem is arra, hogy a munkámon ne érződjön, hogy nem a fővárosban lakom, és utaznom kell a munkavégzéshez. Ha kellett, reggel fél 7-kor megjelentem a munkahelyen, s indulhattunk forgatni. - Ha már Knézy Jenőt említettük: milyen volt a viszonya a szakma másik doyenjével, Vitray Tamással? - 1996 decemberéig ő volt a Telesport főszerkesztője, utána 2001-2002 körül tért vissza. Sokat dolgoztunk együtt, tőle is rengeteget lehetett tanulni. Azok közé a főnökök közé tartozott, aki foglalkozott a riporterek képzésével.

A focilabdát és a kenut a toll és a klaviatúra váltotta

- Nézzük kicsit az érem másik oldalát, egy olvasói kérdés érkezett, amit ezúton tolmácsolunk. "Sportolt-e fiatal korában, mit, és milyen szinten?" - Ifjúkoromban futballoztam a SZEOL AK csapatában 12-13 éves koromig. Egy korosztállyal feljebb olyanok játszottak, későbbi korosztályos válogatottságig vitték, mint Gréczi Gábor. Nagyon szerettem futballozni: előfordult, hogy délelőtt elküldtek süteményért, aztán délután jöttek értem a grundra, annyira belefeledkeztem a fociba. A Dózsa György Általános Iskolába jártam, ahol kvázi "vízi úttörők" voltunk, ott kenuztam később. Ezután lassan elmaradozott a sporttevékenység, s amikor a Ságváriba jártam, Barok István tanár úr már inkább a sportújságírás felé terelt. Ekkor a Szegedi Egyetem újságnak a megyei első és másodosztályú labdarúgó-bajnokság mérkőzéseiről tudósítottam. http://www.youtube.com/watch?v=AnYIp-acCn4

Csollány olimpiai gyűrűdöntője és a 2010-es madridi BL-finálé

- Beszéljünk a pálya fénypontjairól, illetve a nehézségeiről. Az elmúlt másfél évtizedben nyilván számtalan közvetítést, sportélményt zárt a szívébe, s bizonyosan akadtak, akadnak olyan feladatok is, melyek komolyabb kihívásokat jelentenek. Mondana nekünk példákat? - Magyar olimpiai bajnoki aranyérmet közvetíteni leírhatatlanul jó érzés, Csollány Szilveszter 2000-es gyűrűdöntője így vitathatatlanul ide tartozik. Szinte minden sportágból van legalább egy olyan esemény, amire szívesen gondolok vissza. Kosárlabdában például a 2008-as pekingi olimpiai spanyol-amerikai döntője, ahol a hispánok a végsőkig szorongatták a favoritot, futballban pedig a 2010-es BL-döntő helyszíni közvetítéssel Madridból az Internazionale és Bayern München között, melyek maradandó élményeim. Nem hagyhatom ki az 1999-es kajak-kenu világbajnokságot sem - mint sportági debütálásomat - természetesen. Komolyabb kihívások, kevésbé kedves feladatok? Igazán nehéz kérdés! Igyekszem minden meccsre alapos munkával felkészülni. Az ember utánaolvas a dolgoknak, igyekszik megtalálni azokat a pontokat, melyek a nézőt érdekelhetik, s eközben első körben saját magát kezdi el érdekelni az adott esemény. Ha mindenképpen említeni kell valamit, nyilvánvalóan nem könnyű stúdióból, egyetlen monitorról közvetíteni - például előfordult, hogy Sport TV-n az angol FA-kupa első fordulói során egy ötöd- és egy hatodosztályú együttes találkozójának közvetítésekor csak a két 30-as keret állt rendelkezésemre, jó ideig még az összeállítást sem kaptam meg. Akad olyan csapat is - gondoljunk a spanyol férfi kézilabda-bajnokság olyan szereplőire, melyek nem a szűk elithez tartoznak -, amelyről szinte lehetetlen bármilyen információt is begyűjteni, de hát ettől feladat a feladat, meg kell oldani a problémát! Összességében kritikus vagyok magammal szemben, még soha nem álltam fel úgy egy-egy meccs után, hogy maximálisan elégedett voltam. - Kiknek a visszajelzése igazán fontos ebből a szempontból ön számára? - A kollégák között van egy szűk belső kör, akikkel megbeszéljük a közvetítéseket - nem feltétlenül csak házon, a Sport TV-n belül. Ilyen például Hajdú B. István, Faragó Richárd vagy Matuz Krisztián.

Feltérképezi a nézői igényeket, de elsősorban magának akar megfelelni

- Említette a felkészülés, az adatgyűjtés fontosságát. Milyen elvárások vannak manapság egy riporterrel szemben, hogy el tudja adni a meccset? Hiteles, szakmai információkat kell borítani a nézőkre vagy olyan érdekességeket, melyek egy-egy sztár magánéletére vonatkoznak? Csatornafüggő-e az, hogy az adatgazdag közvetítést preferálják, vagy inkább a bulvárosabb témákra koncentrálnak? - Az ember igyekszik feltérképezni bizonyos kereteken belül a nézői igényeket. Mindenre kiterjedően természetesen ez nem lehetséges. Én elsősorban saját magamnak igyekszem megfelelni, ezt soha nem rejtettem véka alá. A feladat egyébként összetett. A nézők körülbelül fele az információkra éhes, minden érdekli, statisztikai adatok és bulvár vegyesen, a másik része pedig azt várja el, hogy a kommentátor kövesse le, amit történik, arról számoljon be, kinél van a labda. A riporternek magának kell ráéreznie az egyensúlyra. Hogy csatornafüggő-e mindent? Úgy vélem, bizonyos mértékben igen. Nyilvánvalóan máshogy kell közvetíteni egy versenysorozatot egy olyan csatornán, ahol rendszeresen felbukkan a sportág vagy egy adott klub, és máshogy egy olyan adón, ahol csak alkalmanként. - Ezen a ponton ismét az egyik hozzászóló által feltett kérdést szeretnénk közbeiktatni. "Hogyan készül fel egy-egy közvetítésre? Áruljon el kulisszatitkokat is! Például: minden egyes játékosról gyűjt-e adatokat, ha focimeccset ad?" - Valóban, minden egyes játékosról adatokat kell gyűjteni, persze súlyozva: akit többet látunk a képernyőn, vagy várhatóan főszereplő lesz a meccsen, arról sokat kell beszélni. Úgy ülök oda közvetíteni, hogy ha bárkit pályára küldenek, arról az alapinformációkat el lehessen mondani. A legalapvetőbb források az adott klubok és az adott országok napilapjainak weboldalai. Az internet korában a felkészülés igazából már csak idő kérdése.

A City sorsdöntő góljánál a szívbajt hozta a családra

- Folytassuk egy újabb olvasói felvetéssel! "Idén 44 hely választotta el két kedvenc csapatunkat egymástól Angliában a tabellán. Jövőre mekkora lesz a különbség az Addick’s és a City között? Kedvenc csapata, a jobbik manchesteri csapat, a City lett a győztes a Premier Ligában. Hogy élte meg a győzelmet?" - érdeklődik egyik kommetelőnk. - Ugyebár a Charltonról van szó, s én bízom benne, hogy húszra redukálódik ez a differencia. Ez azt jelentené, hogy a Charlton újoncként megnyeri a másodosztályt, illetve a City megőrzi első helyét a Premier League-ben. Hogy éltem meg City győzelmét? Nos, volt egy negyedóra a meccs alatt, amikor óvatos örömmel, majd félóra, amikor teljes letargiával, Agüero 94. percben szerzett, aranyat érő góljánál viszont szinte a szívbajt hoztam édesanyámra... - Beszélgetésünkből is kiderült, hogy a kosárlabda az egyik legkedvesebb sportága. Az önt jól ismerők pontosan tudják, él-hal a szegedi férficsapatért. Egyik szíve csücskéről, a Szedeákról - melynek alelnöke is - kérdez egy újabb kedves olvasó. "Nagy a csend az idényzárás óta. Milyenek a kilátások a következő szezonra, a szponzorok kitartanak-e, helyezés tekintetében számíthatunk-e előrelépésre, vannak-e kiszemeltek játékosok, s edzőfronton mi a helyzet?" - A elmúlt hetekben a következő szezon költségvetésének megtervezése és felépítése zajlott. Egyelőre csak annyit árulnék el, biztató tárgyalásokat folytatunk és folytattunk a szponzorainkkal. Ezek alapján joggal reménykedhetünk abban, hogy a korábbiakhoz képest még inkább reális célkitűzés lehet a csapat számára a rájátszásba kerülés.

Szedeák: ötvözni a saját nevelésű tehetségesek az ütőképes légiósokkal

- Hétfőn a BOR-line sorozatunkban Szabó Gábort, a Szegedi Tudományegyetem rektorát kérdeztük, hogyan értékeli a csapat szereplését. Mint elmondta, elégedett a teljesítménnyel, hiszen a gárda kihozta magából a maximumot az NB I/A-ban. Érdekes felvetése volt azonban, hogy bár tudja, a mai világban az erős légiósok húzzák a szereket, de egyetemi kötődésű csapatról lévén szó több egyetemista, szegedi kötődésű, saját nevelésű játékost is szívesen látna az alakulatban. Hogyan vélekedik erről? - Szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen országos viszonylatban kevés klubnak van annyi saját nevelésű kosarasa, mint nekünk. A jövőben is igyekszünk a helyi játékosok szerepeltetésére fókuszálni, hiszen ennek közönségvonzó hatása is van. Ugyanakkor az is szempont, hogy a minél jobb eredmény elérése céljából szükséges erős külföldi játékosok igazolása. Úgy vélem, ezt a kettőt eddig is jól ötvöztük, s bízom benne az elkövetkező években is ez lesz a jellemző. Mivel az utánpótláscsapatainknál kiváló szakmai munka zajlik, minden esélyünk megvan az eredményes folytatásra. Természetesen nagyon fontos az egyetemmel való együttműködés, az universitas támogatása mindenképpen komoly lehetőségeket rejt magában, hiszen amikor egy-egy fiatal játékossal tárgyalunk, akár döntő érv is lehet a csapat mellett a Szegedi Tudományegyetem hírneve és presztízse. - Ha már BOR-line, Szerdán Fogas Ottó, a szegedi Móra Ferenc Múzeum igazgatója érkezik a SZEGEDma.hu sátrába. A múzeumban jelenleg is megtekinthető az egyetlen magyar Aranylabdás életét és örökségét bemutató tárlat, az Albert Flórián-emlékkiállítás. Megtekintette-e már, s mit szól hozzá, hogy a Móra a sport felé is nyitott? - Természetesen láttam már a kiállítást, de a relikviák közül többet ismertem már korábbról, a Fradi-múzeumban tett látogatásaim nyomán. Kiváló ötletnek tartom, hogy egy múzeum ilyen tematikát is felvállal! Magyarországnak nagyon sok olyan sportolója volt és van, akiknek az élete és pályája példaként állítható a fiatalok és a mai sportolók elé. Reménykedem abban, hogy lesz folytatása ennek a kiállításnak.

Négy-öt olimpiai címet remél Londontól

- Végezetül a közeljövőről hadd érdeklődjünk! A nyáron labdarúgó Európa-bajnokság és olimpiai játékok következik: ott lesz-e valamelyik nagy sporteseményen, hallhatják-e hangját a szegedi nézők? S hogyan látja a magyar küldöttség ötkarikás esélyeit? - A Sport Televízióval a labdarúgó Európa-bajnokság eseményeit fogom közvetíteni, főként csúsztatva, illetve néhány összecsapást élőben. Az olimpia azonban szakmailag most kimarad az életemből, csak szurkolói szemmel követem majd. Ami a magyar sportolók lehetőségeit illeti, szerintem egyáltalán nem irreális elvárás, hogy jobban szereplünk idén, mint négy éve Pekingben. Ez persze nem azt jelenti, hogy megsokszorozzuk a Kínában bezsebelt aranyak számát, de nem földtől elrugaszkodott várakozás négy-öt magyar aranyéremben bízni. Úgy érzem, a kajak-kenuban jó esélyeink lesznek, a férfi vízilabdázókról is ugyanígy gondolkodom, s még Berki Krisztiánt is a dobogó legtetejére várom.

Az interjú elé

A XVIII. Szegedi Borfesztivál helyszínéről jelentkező BOR-line sorozatunk múlt pénteken debütált, amikor is Szalay Istvánt, Szeged korábbi polgármesterét kérdeztük borról, közéletről, az 1994-1998 közötti időszakról és a jelen helyzetről is, hétfő esti vendégünk pedig Szabó Gábor akadémikus, az SZTE rektora volt, akivel a felsőoktatás átalakulásáról, a szegedi egyetem helyzetéről beszélgettünk. Kedd este 18 órától Méhes Gábor sportújságíróval, a Sport Televízió kommentátorával beszélgetünk labdarúgásról, kosárlabdáról, az olimpiáról, Szedeákról és megannyi, sporthoz kapcsolódó témáról, de természetesen a borok sem maradhatnak ki! Az Önök kérdéseiből is válogatunk: e cikk alá hozzászólásaként vagy a szegedma@gmail.com címre írhatják meg, mire kíváncsiak. Egészen péntekig bezárólag egyébként minden este 18 órától a Vásárhelyi Pál-szobor szomszédságában található standunkon egy-egy neves szegedi vendéggel borozgatva csevegünk a meghívott munkásságáról, életéről, Szegedhez való viszonyáról, kötetlenül. Minden vendégünk legkedvesebb borairól a Filoxéra Bortéka gondoskodik (Szeged, Dugonics tér 11.) Következő vendégeink: május 23. (szerda) 18.00:Fogas Ottó, a Móra Ferenc Múzeum igazgatója; május 24. (csütörtök) 18.00:Frittmann János soltvadkerti borász, a 2007-es Év borásza; május 25. (péntek):Danis Lídia, a Szegedi Nemzeti Színház színművésznője.