Az EU-s csatlakozásunk öncsalások sorozata + FOTÓK

Vannak-e tabutémák a mai magyar társadalomban, miért nem változik semmi, ha leleplezve a hazugságot, nyíltan kimondjuk az igazságot, megállítható-e az ország kifosztása és van-e esélye a kormány által vívott szabadságharcnak? – ezek voltak a házigazda, Kohári Nándor indító kérdései Boros Imre és Bogár László közgazdászokhoz, akik a megyeháza színültig megtelt nagytermében nyújtottak betekintést a politika és pénzvilág kulisszái mögé.

Tabuk azért vannak, mert minden birodalom elvárja alattvalóitól, hogy engedelmes, szófogadó fogyasztókként viselkedjenek, hiszen azok a legkönnyebben kifoszthatók és kizsákmányolhatók, akik nem is érzékelik, mi történik velük, se tudásuk, se bátorságuk nincs ahhoz, hogy ellenszegüljenek – adta meg az előadás alaptónusát

Bogár László

professzor. Nevükön kell nevezni a dolgokat, s az est folyamán ez meg is történt.

A válság 1979-ben kezdődött

A világválságról és a magyar gazdaság jelenlegi helyzetéről, mozgásteréről

Boros

beszélt, aki visszament az időbe, és a tulajdonképpeni krízis kialakulását 1979-re tette, amikor az országban bekövetkezett az első komoly megszorító intézkedés.

Kádárék

a nép tudta nélkül vették fel a drága külföldi kölcsönöket, a rendszerváltás semmi pozitív dolgot nem hozott e tekintetben, sőt fokozta a helyzetet. Az 1949-es alkotmány volt a lepel, ami alatt mindez megtörténhetett, a vagyonátmentések, a gyanús privatizációk, a bagóért kiárusított ország kirablása. A külföldi hatalmak hazai kiszolgálói,

Bokros, Surányi

szorgalmasan segédkeztek abban, hogy az egész állami vagyon dobra kerüljön.

Gyökeres változást csak a 2010-es választások hoztak. Megszűnt az alkotmányra hivatkozó mutyizás, de jócskán elkéstünk vele, hiszen mindenhol Kelet-Közép-Európában tiszta lappal és új alkotmánnyal kezdtek hozzá a rendszerváltáshoz, jobban is teljesítettek, mint mi. Csak nálunk késett a folyamat. Bogár szerint az ócska és hazug kádári retorikán, miszerint azért kellett eladósodnunk, mert tovább nyújtózkodtunk, mint a takarónk megengedte volna, máig nem léptünk túl. Egyszerűen arról van szó, hogy a globális hatalom egyre nagyobb szeletet vágott le ebből a magyar nemzeti takaróból, annyit, hogy mára csak 15 centiméter maradt, az alá kell beférnünk. Ki is lógnak alkatrészeink rendesen. Erre mondott most nemet a későn érő magyar társadalom.

A rendszerváltás látványtechnikai tűzijáték volt

Kádár a színfalak mögött tudatosan készült, tudta, hogy a kapitalizmus nem fog magától megvalósulni, ezért 1981-ben megbízta Sárközy Tamást és Martonyi Jánost, dolgozzák ki a társadalmi átmenet jogi alapjait. Ezt beterjesztették és el is fogadták a Parlamentben, azóta is ez van érvényben. Kell akkor csodálkozni a mai helyzeten, teszi fel a kérdést Bogár. A rendszerváltásnak nevezett valami tulajdonképpen látványtechnikai tűzijáték volt, hogy vakuljon a magyar. A rendszerváltás 1981-82-re befejeződött, az 1978 és 1982 közötti időszakban pedig minden el is dőlt, miközben a társadalomnak fogalma nem volt, mi zajlik a színfalak mögött. A mai 140 ezres átlagbér a ’78-as szintnek felel meg, visszaestünk a ’70-es évekbe. Ma is ugyanúgy meg akarják határozni jövőnket kölcsönt kínáló „jóakaróink”, mint akkor. Az Orbán-kormány elleni „eszelős csörömpölés” világszerte azért indult, mert a hatalmasok veszni látják azokat a pozíciókat, amelyekről azt gondolták, örökre megszerezték őket a magyar társadalom kárára. Boros a ’80-as évek példáját hozta fel, amikor a nemzeti bank széfje üres volt és 500 millió dollár hiányzott belőle. A szakadék szélén tántorgott az ország, máról holnapra élt, mégsem beszélt senki csődről. Ma közel 40 milliárd euró devizatartalékunk van, de a külföldi hatalmasok mégis riogatnak bennünket. Már a spontán, előprivatizáció során a termelői vagyonnak megvolt a külföldi tulajdonosa, miközben fogalmunk nem volt annak valós értékéről, a mai napig sincs, ami már a vicc kategóriájába sorolható.

Ezeréves magyar illúziók

A moderátor kérdésére, mit, miért tesz velünk az Unió, és mivel indokolható a részéről megnyilvánuló egyre növekvő nyomás, Bogár elmondta, a magyarok 1000 éve illúziókat tápláltak a Nyugat irányába. Első találkozásunk a Nyugattal 907-ben volt a Pozsonyi csatában, ahol a magyar haderő legyőzte a többszörös katonai és hadi fölénnyel rendelkező egyesült európai erőket. A franciák ma is tanítják a csata stratégiai elemeit, mi pedig szinte nem is tudtunk róla. Azét győztünk, hangsúlyozta a professzor, mert akkor is nekünk volt igazunk. Azóta kapcsolatunk a Nyugattal a folyamatos megcsalattatásunk története, amikor csak tehették, mindig ellenünk fordultak, átvertek, hátba szúrtak, még akkor is, amikor védtük őket a török hadak támadásai ellen. Az egész EU-s csatlakozásunk tulajdonképpen öncsalások sorozata, folyamatosan aszimmetrikus a kapcsolatunk.

A magyar társadalom, a magyar politikai osztály egyebet sem tett, mint folyamatosan kiszolgáltatta a nemzeti érdekeket. A professzor azt tanácsolja, nem kilépni kell az Unióból, hanem élni vele, mint a nálunknál sokkal sikeresebb szomszédjainknak, ehhez viszont több tudásra és bátorságra van szükségünk. Boros a multik pénzszivattyúzási módszereiről, a nyereség kimenekítésének következményeiről, a pénzfegyver hatékonyságáról beszélt, amit most a tranzakciós adó bevezetésével kissé visszább nyeshetünk. Így is az adósság kamatja címén a GDP 4 százalékát fizetjük, míg a lengyelek csupán 2 százalékát. A szakember szerint a Magyar Nemzeti Bank jelenleg se nem magyar, se nem nemzeti, pedig minden azon áll vagy bukik. A teljes magyar pénzpiacot irányítani lehet az ott hozott döntésekkel, ezért ha a bank vezetői is külföldi érdekeket szolgálnak, nem remélhetünk gyors változást a nemzeti érdekképviselet vonatkozásában.

A változás elkerülhetetlen

Gazdasági kifosztásunk részben profitágon, részben kamatágon valósul meg, a társadalom pedig kirablásának legvégső határáig jutott el. A GDP 8000 milliárdjának 30 százalékát a külföldiek kiviszik az országból. Ennek egy kisebb részét, mindössze 10 százalékát próbálja a kormány az új adók bevezetésével visszatartani. Ebből származott a kalamajka, a megtorlásszerű intézkedések egész sora Orbánék ellen. Az EU azt szeretné, hogy a hitelért cserében mindenbe beleszólhasson, ha pedig valami nem tetszik neki, és nem úgy csináljuk, ahogy elvárná, akkor lerontja az árfolyamunkat, pénzügyi támadást indít az ország ellen. Ennek kivédésére van szükség bölcsességre és bátorságra, na meg új szövetségesekre. A Bogár által plenárisnak nevezett rész után következtek a kérdések, amelyekből annyi volt, hogy a vendégek alig győzték szusszal. A közönség viszont nagyon bemelegedett, többen ki is nyilvánították, hogy ők akár éjfélig is bírják, és szívesen maradnának. Talán Bogár tanár úr értékelése kívánkozik a végére, aki leszögezte, jelenleg olyan helyzet állt elő, amelyben mindenki satuban van. Orbán kemény harcot vív, ráncain látszik, 2 év alatt legalább 14-et öregedett, felfoghatatlan nyomás nehezedik rá. A világban végbemenő változás elkerülhetetlen, mert a saját létét is tagadja az ellenőrizhetetlen, láthatatlan szuperstruktúra, amely láthatatlanná tevő sipkaként eltünteti az igazi szereplőket. A világ ma azért van életveszélyben, mert nem ellenőrizhető szuperstruktúra irányítja, ami tulajdonképpen a legsötétebb diktatúra. Ez csapda a javából. A környező országok sokkal jobban tudták kezelni ezt a helyzetet, mint mi. Magyarország jutott a legmélyebb szintre, mi váltunk a legvédtelenebbekké, ezért sürgősen össze kell szedni magunkat és felépíteni a konkrét cselekvési stratégiákat. Gandhi bölcsessége mindenképpen megszívlelendő: „Ha változást akarsz, a változás légy te magad!”