Göncz Kinga: A köztársasági elnök személye üzenetértékű

Olyan köztársasági elnökre van szüksége a nemzetnek, aki a nemzetegységet nem valamilyen elvont módon képviseli, hanem konkrétan meghallgatja az emberek ügyes-bajos dolgait, panaszait. A nemzet egysége a nemzeti önazonosságban rejlik, a nemzeti önazonosság pedig az emberek lelkében lakozik, ugyanakkor benne van minden helyi közösségben, családban. Az elmúlt 20 esztendő alatt van rá példa, aki tudta ezt megtestesíteni, és arra is, aki küzdött a szereppel, fogalmazott Kozma József, az MSZP szegedi elnöke a Baloldali Páholy rendezvényén – kifejezésre juttatva a köztársasági elnök jelölésével kapcsolatos véleményét –, melynek Göncz Kinga EP-képviselő volt a vendége.

Magyarország és Európa viszonyáról szólva a képviselő asszony kiemelte, Európa számára sem mindegy, ki lesz Magyarország új köztársasági elnöke. A magyar kormány és az EU intézményeinek a viszonya az utóbbi időben csöppet sem konfliktusmentes. A köztársasági elnökváltás ilyen szempontból üzenetértékű, annak ellenére, hogy pozíciója inkább szimbolikus, nem tényleges hatalmi centrum. Ugyanakkor fontos abból a szempontból, hogy valóban kifejezi-e a nemzet egységét, elfogadható-e az emberek többsége számára, integráló személyiség-e. Aminek ugyancsak kiemelt jelentősége lesz: a köztársasági elnök elkötelezettsége a demokratikus intézmények iránt, a demokrácia őrének a szerepe iránt milyen lesz. Az európai intézmények az elmúlt 1,5-2 évet úgy értékelik, hogy Magyarországon megtörtént a demokrácia, a demokratikus fékek és ellensúlyok egyfajta lebontása: médiatörvény, alkotmány, sarkalatos törvények, igazságszolgáltatási rendszer átalakítása s minden egyéb kapcsán sok nemzetközi intézmény hallatja a hangját és vizsgálja ezeket a törvényeket. Egészében létezik egy aggodalom, hogy a magyar kormány elkötelezettsége a demokrácia garanciáinak fenntartása iránt kérdésessé vált.

Európának sem mindegy, milyen államfője lesz Magyarországnak

Ezért sem mindegy, hogy az új köztársasági elnök személye féket és ellensúlyt jelent majd a kormány számára, vagy olyan valaki lesz, amilyennek Schmitt Pált is látták korábban, aki ezt a szerepet nem igazán látta el. Gyakorlatilag az összes törvényt aláírta, a hozzájárulását adta, holott ezek már keletkezésük pillanatában is felvetették az alkotmányosság kérdését. Magyarország most a politikai érdeklődés homlokterében van, hiszen a kormányfő március 15-ei beszédére már másnap reagált az EU-bizottság elnöke, ami egyébként teljesen szokatlan, hiszen a 7 ország belpolitikai történései nem szoktak ilyen sebességgel terjedni és kommentárokat kiváltani. Létezik tehát egy felfokozott figyelem, várakozás az irányunkban. Arra lehet számítani, ha megnevezik a köztársasági elnök személyét, másnap már francia, angol, német nyelvű lapok címlapján ott lesz a portréja, mint ahogy az is, ki ő, várhatóan milyen politikára számíthatnak tőle. Biztos, hogy a demokrácia kontextusában fog értelmeződni a kiválasztása.

Göncz Kinga

arról is beszélt, hogy Magyarország megítélése nem mindig volt ilyen, előfordultak rendkívül pozitív korszakok is: ’56 vagy a vasfüggöny lebontása. Ez utóbbi kapcsán a magyar kormány tevőlegesen járult hozzá az európai megosztottság meghaladásához, mindenhol rendkívül bátor döntésként értékelték. Évekig az volt a nyugatiak meggyőződése, hogy Magyarország mintademokrácia, éllovasként tartottak számon bennünket. Az utóbbi időben megváltozott a helyzet. Szerencsétlen pillanat volt, hogy a médiatörvény elfogadása egybeesett a magyar elnökség indításával. Ettől is nagyobb figyelem irányult ránk túl azon, hogy a médiatörvény nagyon komoly kétségeket vetett fel. Az elnökség ideje alatt folyt az alkotmányozás, ami az Unió íratlan szabályát rúgta fel. Ez arról szól, hogy az elnökség időszaka alatt a házigazda is a közös európai ügyekre koncentrál, ebbe olyan kérdés, amely belpolitikai vitákat vált ki, nehézséget jelent. Az Uniót is sújtó gazdasági válság hatására szigorodott a pénzügyi fegyelem, s a magyar kormány belefutott egy olyan helyzetbe, hogy az általa hozott szigorú intézkedések nem látszanak garantálni egy fenntartható hiánycsökkentést. Az egyszeri források becsatornázása az államháztartásba nem jelent megoldást. Göncz Kinga hangsúlyozta, szó sincs a kohéziós pénzek megvonásáról, csupán arról döntött a pénzügyminiszterek tanácsa, ha nem történik meg a következő fél évben egy hiteles program benyújtása a magyar kormány részéről, akkor felfüggesztik 2013-tól a kohéziós alapokból történő összegek kifizetésének egy részét. Egyelőre tehát szó sincs semmilyen pénzek megvonásáról. Őszintén reméljük, hogy erre nem kerül sor, fogalmazott a képviselő.